Mr. Robot sorozatkritika

Figyelem! A cikk enyhe spoilereket tartalmaz!

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a számítógép mögött kuksoló, kínai kaján és pizzán élő, zárkózott hackereket még egyetlen TV-sorozat és mozifilm sem tudta bemutatni realisztikusan. Ez részben amiatt van, mert a forgatókönyvírók csak a felszínt kapargatják, bűnözőként tekintenek rájuk, ráadásul fogalmunk sincsen a kiberbiztonságról - a magyar Hacktionnel vallatni lehetne. Még ma is sokat mosolygok, amikor egy nagy költségvetésű alkotásban értelmetlen kódsorokat, ismeretlen operációs rendszereket látok, holott egy kis utánajárással, néhány szakértőt megkérdezve egészen elfogadható eredményt is kaphatnánk. Most meg jött az USA Network szériája Sam Esmail showrunnerrel, és a feje tetejére borította a szabályokat. Már a pilot után láttam, hogy itt nem egy szokványos sorozatról van szó, hanem egy jéghideg és kiszámíthatatlan társadalomkritikáról, amely nem követi el azt a hibát, hogy a már ismert toposzokat (közösségi média veszélyei, nyereségvágy, bűnözés) szajkózza újra és újra.


A Mr. Robot száz százalékig pontosan mutatja be, hogy mire képes egy antiszociális hacker a számítógépével és a mobiljával, ha egy nemes cél vezérli. Még nem láttam olyan médiumot, ahol olyan szakszavak repkednek, mint a DDoS-támadás, a Raspberry Pi, a trójai vírusok vagy a Honeypot. Persze, ha nem vagy techguru, akkor is érteni fogod a történetet, hiszen mindig kapunk némi magyarázatot a főszereplő monológjaiban. Először is, Rami Malek kiválóan játssza Elliot Andersont, az emberi kapcsolatokra képtelen, gyógyszerfüggő, paranoiás, kapucnis hackert. A srác napközben pont annál a kiberbiztonsági cégnél dolgozik, amely az Evil Corp. nevű mindent és mindenkit behálózó vállalatnak segít be, mert ugye valamiből meg kell élni. Éjjel viszont Robin Hood módjára gonosz és képmutató alakok után nyomoz, akiknek a Facebook-fiókját, levelezését, vagy éppen a telefonját feltörve döntő bizonyítékokat szerez róluk, hogy aztán szembesítse a bűnükkel, úgy, hogy közben a szeme sem rebben. Mindezt azért, hogy a világot megtisztítsa az ilyen alakoktól, nem azért, hogy pénzt csikarjon ki tőlük. Lehet válogatni: házasságtörők és pedofilok járnak köztünk. Watch Dogs a valóságban.


Persze haverja azért akad: ott van neki gyerekkori barátnője, Angela, akivel egy helyen dolgoznak, és folyton vigyáz rá, és ott a szomszéd csaj, Shayla is, aki történetesen főhősünk dílerje. Elliot vágyakozik utána, de arra már képtelen, hogy kezdeményezzen. A szívén viseli pszichológusának sorsát is, akivel valamiben hasonlítanak: a hölgy folyton pórul jár a párkapcsolatok terén, és gyanútlanul egy nős férfi hálójába kerül, mígnem Elliot helyre rakja a dolgokat. Persze bármennyire is érdekesek az apró hackelések, nem hiányozhat a fő sztoriszál sem, amely egy olyan hackercsoportról szól, amit szintén a valóság, azaz az Anonymus ihletett. Az fsociety azt a célt tűzte ki maga elé, hogy eltörölje a föld színéről az Evil Corpot, azt a gátlástalan megavállalatot, amely szép jövőt ígér, de valójában ártatlan emberi életek árán növekedett az évek során, Eliott és Angela is egy-egy szülőjét veszítette el így, persze az ügyet eltussolták. Hogy miként jöhet el a megváltás? A szerverek elleni támadás, bugok nem elegendők, még egy kínai hackercsoportra is szükség van ahhoz, hogy Ellioték a cég adatközpontját felrobbantsák, így minden ember hitelét és tartozását végérvényesen eltöröljék.


Az elején tartottam Rami Malek alakításától, elvégre az alacsony gülüszemű fickót eddig csak súlytalan mellékszerepekben láttam. Hamar szembesültem azzal, hogy remek választás volt, hiszen olyan természetesen adja vissza az enyhén autista, végletekig cinikus férfit, aki épp úgy látja a világot, amilyen valójában: a fogyasztói társadalom tagjai valójában agymosáson átesett emberek, akik különféle felsőbb hatalmak, vállalatok csapdájába kerültek, holott nem tudnak róla. Veszik a termékeket, esznek, éldegélnek, pont úgy, ahogy a nagyok azt kitalálták -valójában mindez távol áll a szabadságtól. Mindenki megfigyelhető, mindennek nyoma marad a Twitteren és a Facebookon, és ezt a felső szűk réteg bizony kihasználja. Ugyanezt a teóriát vallja Mr. Robot, az fsociety őrült és kiszámíthatatlan vezetője. Christian Slater brillírozik a szerepben, a legváratlanabb helyeken győzködi Elliotot igazáról – egy újabb bizonyíték arra, hogy egy lecsúszott színész újra bizonyíthat egy tévében. A pálmát viszont a törtető Tyrell Wellick viszi, aki az Evil Corp. vezetői székére pályázik. A kifogástalan megjelenésű férfi egy igazi szörnyeteg, aki terhes feleségével közösen a kíméletlen eszközöktől sem riad vissza: zsarolás, erőszak, homoszexuális kalandok, minden belefér, és egyre durvábban. Csak az Amerikai Pszicho Patrick Batemanjéhez hasonlíthatnám, és tény, hogy a svéd származású Martin Wallströmre érdemes lesz figyelni a jövőben. Minden túlzás nélkül Emmy-díj gyanús alakításokkal bír a széria, de a trión kívül a többiekre sem lehet panasz, kiváltképp a lökött hackercsajra, vagy Shayla elosztójára, a folyton filozofáló latin maffiózóra.


A sorozat felépítése teljesen átgondolt, noha egy-két üresjárat becsúszott néha, de ez csak a több szálon futó sztorinak tudható be. Gondolok itt arra az epizódra, melyben Elliot az elvonási tünetektől szenved, de még így is bőven vállalható ívben halad a végkifejlet felé a Mr. Robot. A rendezők között számos tehetséget találunk, olyanokat is, akik számos modern svéd krimiért felelnek, mégis egységesen vezényelték le a sorozatot. Én mindegyik szereplőt imádtam, de olykor már vártam, hogy mikor látok egy újabb pimasz hackelést. Angela hiába küzdött az igazáért, hiába pereskedett a nagyokkal, Elliot és Tyrell sztorijával össze sem hasonlítható, másrészt nemigen csípem az ügyvédes szériákat. A történések sokszor fedik egymást, olykor egészen elképesztő helyzeteknek leszünk szemtanúi (nemhiába került kábelre). Egyszer nálam is kicsapta a biztosítékot Tyrell egyik húzása, amely jól illusztrálta az írók mennyire bevállalósak. A végére persze helyükre kerülnek a mozaikdarabok, kiderül, hogy mi a képzelet és mi a valóság – már az első epizódokban is felfedezhetők utalások. Elliot teljesen más figura lett a végére, és a legtöbb karaktert sikerült kellően mélyen ábrázolni. Drámából nem volt hiány, az alkotók remekül játszanak az összetett emberi érzelmekkel, talán már túlzottan is. Tény, nem lehet felszínességgel vádolni őket.


Ha pedig néha unatkoznánk, akkor a megvalósítás miatt mindenképp érdemes végigülni mindegyik részt, hiszen annyira újszerűnek hat, hogy még nekem is tátva maradt a szám. Talán csak a Knick kivitelezése hasonló, de az más korban játszódik. Az olykor szokatlan, de gyönyörű fényképezés miatt helyenként sterilnek és depressziósnak tűnik a képi világ, ám ettől csak még jobban átérezzük a téma ridegségét. Pont ettől olyan egyedi az alkotás, ráadásul minőségben simán egy mozifilm mellé állítható. A non-plus ultra viszont a zene, Mac Quayle szintetizátoros darabjaitól simán libabőrös lettem, és olykor a legelképesztőbb pillanatokban csendülnek fel más sejtelmes komolyzenei témák. Furcsák, elsőre oda nem illők, de a koncepció gyorsan értelmet nyer, és később más aláfestéssel el sem tudtam volna képzelni a sorozatot.


Részletezhetném még az apró finomságokat, de nincs értelme, hiszen nem akarok senkit megfosztani az élménytől. Az idei év termése között kiütéssel győzött nálam a Mr. Robot, tízepizódnyi magával ragadó kivonat ez egy olyan világról, amit egy mindent behálózó métely fertőz. Itt van és felnyitja a szemünket, miközben nem nézi hülyének az egyszeri geeket, nem próbálja elferdíteni a valóságot. Igen, tényleg így működnek a profitorientált cégek, a hatalom pedig kihasználja az embereket és a technológiában rejlő lehetőségeket, gondoljunk csak az USA lehallgatási botrányára. Minden adott volt egy meggyőző háttérhez, innen pedig már csak remek karakterekre és szövevényes sztorira volt szükség, a Mr. Robot megugrotta a lécet. Szerencsére már zöld utat kapott a második évad.

Gamekapocs értékelés: 9/10
Metascore: 79
Rotten Tomatoes: 97
IMDB: 9.1

Mr. Robot
Showrunner: Sam Esmail
Rendezők: Rami Malek, Jim McKay, Tricia Brock, Deborah Chow, Niels Arden Oplev
Írók: Sam Esmail, Kate Erickson, Kyle Bradstreet, David Iserson, Randolph Leon és Adam Penn
Szereplők: Rami Malek, Christian Slater, Carly Malek, Portia Doubleday, Martin Wallström, Ben Rappaport, Frankie Shaw
Zene: Mac Quayle
Fényképezte: Tod Campbell és Tim Ives