Ha azt hiszed, hogy a Sicario egy keményvonalas, a mexikói drogkartellt céltáblára tűző akciófilm lesz, akkor nagyobbat nem is tévedhetnél. Ha ismered a kanadai Denis Villeneuve korábbi munkáit, akkor viszont jó eséllyel körvonalazódni fog számodra, hogy az Ellenség és a Fogságban rendezőjének legújabb filmje mit ígér. Egy elejétől a végéig nagyon feszült, nyugtalan, mindvégig feszes alkotást, amiben nem csak a főhős, de a néző is a sötétben tapogatózik. A Sicario ugyanis egy olyan, nem a klasszikus értelemben vett háború sújtotta környezetbe kalauzol el minket, ahol nem léteznek törvények, ahol a törvényen kívüliek mindenki felett állnak, miközben elmosódnak a határok jók és rosszak között. És mialatt a főhőssel együtt sodródva igyekszel választ találni a kérdéseidre, újabb és újabb kérdések merülnek majd fel benned.
Kate Macer (Emily Blunt) az FBI emberrablási ügyekre specializálódott ügynöke. Az egyik bevetés alkalmával azonban nem csak falba temetett, rothadó hullákra bukkan, de két társát is elveszíti. A történtek után váratlanul felkérik, hogy vegyen részt egy átfogó, a drogkartellek ellen irányuló, kormányszervek által dirigált akcióban. Az Egyesült Államok és Mexikó határán komolyan elharapódzott a helyzet, így mindennaposak a brutális összetűzések, kivégzések és emberrablások. Az akciót a CIA különleges ügynöke, Matt Graver (Josh Brolin) és a nagyon rejtélyes és titokzatos Alejandro (Benicio Del Toro) vezényli. A vérontásra azonban nem Mexikó külső peremén, hanem a bűnözés és a drog fellegvárában, Ciudad Juarezben kerül sor. Az idealista Macernek pedig fogalma sincs róla, miért őt választották, és hogy pontosan mi is a feladata ebben a kaotikus helyzetben.
Pedig a Sicario kezdetén még joggal hihetnénk, hogy Emily Blunt A holnap határa után ismét egy nagyon erős, belevaló női főhőst fog alakítani. Macer azonban sokkal törékenyebb, mint Rita Vrataski, az idealizmus pedig sokkal inkább átok számára. Mégis kiváló ellenpólus ebben a velejéig romlott, bűntől rothadó, moralitást nélkülöző, férfiak uralta világban és ugyan bábuként mozgatják, kihasználják, emberiessége miatt mindvégig képes felülemelkedni reménytelen helyzetén. Azonban idővel minden elszántság és kitartás ellenére az ő lelke is megtörik és bár Kate passzivitása úgy tűnik, hogy tehetetlenségbe torkollik, valójában az ő szemszögén keresztül sokkal reálisabb képet kapunk a Villeneuve által megálmodott drogtól mérgezett világról. Amíg ő kétségek és félelem között gyötrődik, addig mi nézők lélegzetvisszafojtva követjük a feszült pillanatokat, és csak drukkolni tudunk neki, hogy a sötétben tapogatódzva meglelje a kérdésekre a válaszokat, a vég pedig ne egy fekete zsákban érje utol.
Már csak azért is, mert "társai", a "minden mindegy, csak teljesítsük a küldetést" attitűdöt képviselő Graver és a drogkartellek háborúiban edződött Alejandro egyetlen percig se nyújtanak menedéket Kate-nek. Nem is tehetik, hiszen ők tudják, nem egyszer megtapasztalták, hogy egy ilyen világban nincs helye az érzelgősségnek, hiszen sose lehet tudni, hogy az adott küldetés után élve hazajutsz-e.
Persze a Sicario nem lehetne ennyire zsigerekig hatóan nyomasztó élmény, ha a rendező, az operatőr és a zeneszerző nem lenne képes hangulatos atmoszférát teremteni. Mert nem csak a történet sötét foltjai, de Jóhann Jóhannsson vad, sejtelmes dallamai, Roger Deakins gyönyörű, vészjósló képei is jelzik, hogy jobban teszed, ha nem merészkedsz a gonosz területére. És persze ott van Villeneuve, aki nagyon érzi a film tempóját és jó érzékkel keveri a drámát az akcióval. A Sicario így az elejétől a végéig egy nagyon feszes, sallangoktól mentes, lelkileg is megterhelő út a beteljesülésig.
A Sicario egyetlen problémája, hogy semmi újat nem mond vagy mutat a drogkartellekről. Ezen a téren ugyanazokat a paneleket puffogtatja, mint amiket már megismerhettünk A jogászban, a Trafficben, vagy Az utolsó műszakban. De jó eséllyel nem is lehet ennél többet elmesélni erről a bűnös világról, és amíg a tálalás és körítés ekkora telitalálat, addig a közhelyek se nagyon fogják zavarni a nézőt. Vajon a Szárnyas fejvadász második részéből mit hoz ki ez a kanadai zseni?
Gamekapocs értékelés: 9
Metascore: 81/100
Rotten Tomatoes: 93%
Sicario – A bérgyilkos
Eredeti cím: Sicario
Rendezte: Denis Villeneuve
Írta: Taylor Sheridan
Szereplők: Emily Blunt, Benicio Del Toro, Josh Brolin, Jon Bernthal, Victor Garber, Raoul Trujillo, Maximiliano Hernández
Zene: Jóhann Jóhannsson
Játékidő: 121 perc
Magyarországi premier: 2015. október 22.
Az durva voltt.
Benicio Del Torro nagyon visszafogott voltt sokal jobb színészi teljesitményt tud produkálni
Pl. A vadállatok vagy Pablo Escobar-ban is jobb voltt,nagyon jó arcjátéka van....de ebben a filmben fapofa.....az elözőkhöz képest!
Szerintem ti nézzétek a Halálosabb iramban 23. részét, abban vannak gyors autók, izgis verekedős jelenetek.
Ez a film jó lett ,pont azért mert nyomasztó, nem kell mindig lődözni, nekem az Ügyész is tetszett, pedig azt is szét fikázta mindenki, ez a Denis Villeneuve nem egy tucat rendező.
Az egész film alatt vártam,hogy mikor jön a nagy flash....hát semmi!
Tucat mozi!
Narcos-ra is nagyon rá vagyok hype-olva csak elöször be akarom a Ray Donovan-t fejezni,a Mr.Robot meg egy hatalmas élmény volt,két nap alatt ledaráltam az elsö szezont.
A cikkhez hozzászólva:Nagyon jó lett a kritika ,mióta az elsö hír megjelent hogy Emily Blunt és DR.Gonzo(Benicio Del Toro)is játszani fog a filmben azóta nyomon követem.
Narcos (ha már drog :D), Bloodline, The Jinx, Show Me a Hero, Mr. Robot... És ezek csak az új dolgok. :)
Filmeknél inkább a független, alacsony költségvetésű, eredetibb projekteket keresem, ezért is nézzük meg várhatóan jövhéten a Victoria-t is. :)
Denis Villeneuve pedig biztos hozza a kötelezőt, az egyik legjobb rendezőnek tartom a mostaniak közül. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.