Cloverfield Lane 10 filmkritika

A nyolc évvel ezelőtt bemutatott Cloverfield egész ügyesen csempészett újdonságot az inváziós sci-fi zsánerbe. A Blair Witch Projectből kölcsönzött kézikamerás megoldással egyrészt sokkal közelebb hozta a történéseket, így a néző úgy érezhette, ő is jelen van Manhattan váratlan és rejtélyes ostrománál. Másrészt rengeteg megválaszolatlan kérdést hagyott maga mögött a film. A Cloverfield Lane 10 látszólag ezt igyekszik orvosolni, de jó előre szólunk, az elsőfilmes Dan Trachtenberg alkotása nem egy direkt folytatás. Sokkal inkább egy, az univerzumba helyezett újabb történet, ami kisebb, nagyon laza kapcsokat leszámítva abszolút nem kapcsolódik a nyolc évvel ezelőtti film történetéhez vagy akár szereplőihez. De ez még semmi, a Cloverfield Lane 10 emellett még csak nem is sci-fi, hanem egy feszültségtől majdnem szétrobbanó thriller, egy háromszereplős kamaradráma, ami lényegében csak az utolsó harmadában igyekszik a Cloverfield-rajongókat is kielégíteni.

Michelle (Mary Elizabeth Winstead) épp elhagyja vőlegényét (Bradley Cooper hangja), amikor útközben autóbalesetet szenved. Miután felébred, egy Howard nevű fickó (John Goodman) földalatti bunkerében találja magát, de fogalma sincs róla, hogyan és miért került ide. A férfi állítása szerint azért hozta le, mert odakinn kitört a nukleáris háború, a levegő fertőzött, így saját biztonságuk érdekében a földalatti erődítmény a legjobb hely, ahol most lehetnek és túlélhetik ezt a kérdőjelekkel tarkított helyzetet. A bunkernek van egy harmadik lakója is, Emmett (John Gallagher Jr.), aki korábban Howardnak segédkezett a bunker építésén. Michelle azonban nyughatatlan, újabb és újabb kérdések foglalkoztatják, amelyekre leginkább csak elmaszatolt válaszokat kap. Ez, illetve a kinti világ körüli bizonytalanság pedig feszültséget szül a hármas között.

Lehet, hogy a Cloverfield Lane 10 nem egy közvetlen folytatás és nem is igazán kapcsolódik az eredetihez, egy valamiben azért nem hazudtolta meg az elődöt. Ahogy haladunk előre a cselekményben, a nézőben és a Michelle-ben is úgy fogannak majd meg az újabb és újabb kérdések. Lényegében nem lesz olyan helyzet, amit ne kérdőjeleznénk meg, ne keltene bennünk gyanút, ez pedig egészen varázslatosan feszült helyzetet teremt. Nem csak Michelle, de a néző is izgatottan, homályba burkolózva sodródik az eseményekkel, és amikor már azt hiszed, hogy jó nyomon vagy, akkor jön az újabb váratlan meglepetés. Az atmoszféra megteremtésében persze az is közrejátszik, hogy a helyszín egy bunker, a cselekmény pedig mindössze háromszereplős. Az ismeretlen hármas kapcsolatából és a klausztrofóbiából eredő bizonytalansági faktor pedig csak a film utolsó harmadában fullad ki vagy legalábbis vált irányt, de annak is megvan az oka.

Ott ugyanis a Cloverfield Lane 10 úgy dönt, ideje kielégíteni a Cloverfield-rajongókat is, és a korábbi, feszült hangulatú thrillerből egy pergős, látványos sci-fivé válik a film. Azután, hogy a kezdetek kezdetén kiderül, nem inváziós, háborús filmet kapunk, a történet végéhez közeledve ez a váltás szerintem felesleges húzás volt. Kizökkenti a nézőt az addigi hangulatból, és bár az átmenet legalább olyan jó és hangulatos, mint a film egésze, szükségszerűsége megkérdőjelezhető. Egyszerűen a készítők tisztában voltak vele, hogy ha már a Cloverfield címet felhasználva hoznak be rajongókat a moziba, akkor jó, ha kielégítik az ő igényeiket is. A küldetés teljesítve, a következő, remélhetőleg megint más stílusú harmadik résznek pedig jól megágyaztak.

Persze ez az egész nem működhetne, ha a forgatókönyv nem lenne ennyire okosan, ügyesen megírva. A történet során nem azonnal zúdítják ránk az információkat, jól építi fel a főbb mozgatórugókat, miközben nem fél a feszült helyzetet szuperül elhelyezett humorral oldani. A karakterek jól megírtak, és például hiába a sok kérdőjel Howard múltja körül, ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban körvonalazódik az ő személyisége is. Michelle és Emmett kapcsolata is jól látható ívben mélyül el, miközben maga Michelle is egyértelmű jellemfejlődésen megy át.

Ami pedig a színészeket illeti, remekül helytállnak ebben a kamaradrámában. John Goodman mackós külseje csak látszólag tűnik jámbornak vagy éppen kiszámíthatónak. Goodman rengeteget dolgozik azért, hogy a filmbéli feszültség már a puszta jelenlétével is tapintható legyen. Ezt igyekszik sokszor oldani a szószátyár Emmetet alakító John Gallagher Jr., akinek nagyon jól áll ez a lazább szerep. A hangsúly azonban mégse rajtuk, hanem Mary Elizabeth Winsteaden van, aki a megszeppent lányból a film végére egy határozott, kemény nővé változik át. Kérdések keresése és a megfutamodás helyett inkább vállalja tettei következményét és vállalja az azzal járó rizikót is. Ez a jellemfejlődés azonban nem elnagyolt, és ebben jelentős szerepe van a színésznő teljesítményének, aki sokszor még Goodman határozott karaktere mellett se tűnik elveszett, szürke kisegérnek.

Az a jó a Cloverfield Lane 10-ben, hogy akkor is remekül fogsz rajta szórakozni, ha nem ismerted az előzményt. Merész, de határozottan jó húzásnak bizonyult, hogy nem az inváziós vonalat vitte tovább ez a rész. Persze a marketing kissé becsapós, a név használata egészen mást sejtett, de amikor a meglepetés erejétől kapott pofonból magadhoz tértél, ne hagyd el a mozitermet, mert az elmúlt évek egyik legjobb, leghangulatosabb thrilleréről maradsz le.

Gamekapocs értékelés: 8.5 

Cloverfield Lane 10
Eredeti cím: 10 Cloverfield Lane
Rendezte: Dan Trachtenberg
Írta: Josh Campbell, Damien Chazelle, Matthew Stuecken
Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, John Goodman, John Gallagher Jr.
Játékidő: 103 perc
Magyarországi premier: 2016. április 14.