A Castlevania lényegében a főpróba a Netflix következő sorozatadaptációi előtt. A streaming szolgáltató szeretné megnyerni a többmilliós videojátékos közönséget is, így egy vérbeli animét készített a Konami népszerű frencsájza alapján. A középkorban játszódó, gótikus horrorsztori Drakulával és az ő pokoli seregével kiváló táptalaj egy felnőtteknek szóló meséhez, és ehhez hozzáértő embereket szerződtetett.
Ott van producerként az az Adi Shankar, aki a Fehér pokolt, a Dreddet, A túlélőt és A hangokat hozta össze. A relatíve ismeretlen rendezőt, Sam Deatset ellensúlyozza, hogy egy igazi profi írta a forgatókönyvet - Warren Ellis több Marvel-rajzfilmsorozat sztorijáért felelt. Rezgett a léc, benne volt a kudarc lehetősége, de a négy félórás epizódból álló első évad végül is hű maradt az alapanyaghoz. És az sem elhanyagolható, hogy a Netflix érzékeny a minőségre, fércműveket nem enged a portfóliójába. A rövid első etap is az óvatosság jele, nagy kockázatot nem vállaltak - ha rákapnak a nézők, jöhet a folytatás.
A NES-en hódító első Castlevaniában a sztori még pehelykönnyű volt, ahol Havasalföld vámpíroktól hemzsegő vidéke csak egyszerű hangulatfokozó elemnek bizonyult. A nem olyan öreg Lords of Shadow két része már összeszedettebb romantikus tragédia, ám örültem annak, hogy a Netflix egy teljesen új sztorit mutatott be, annak ellenére, hogy többször kikacsint a játékok felé. A 15. századi Havasalföldön járunk, ahol a tudásszomjjal megáldott lány, Lisa felkeresi karóba húzó Vlad Tepes várát, hogy megismerkedjen a vámpír által felhalmozott tudománnyal, amit aztán a közemberek gyógyítására fordíthat. Drakulának megtetszik a lány buzgósága, felmelegíti rideg szívét és feleségül veszi. Miután Lizát boszorkányság vádjával máglyára veti a fejlődés elől elzárkózó egyház, Tepes forr a dühtől és bosszút esküszik, összegyűjti a pokol seregét, és addig nem nyugszik, míg Havasalföld településeit porrá nem rombolja. 
Spoiler nélkül nehéz írni a történetről, lévén az egész három-négy mondatban elmondható. Elég annyit tudni, hogy megismerjük még az iszákos Trevor Belmontot, akinek családja már évszázadok óta küzd a vámpírokkal és más pokolbéli szörnyekkel. Ám az egyház őket is kegyvesztetté teszi, az utolsó leszármazott, Trevor pedig inkább az alkoholba menekül. A cinikus figura azonban mégis erőt vesz magán, amikor találkozik a kirekesztettekek csoportjával, a magukat Szónokoknak nevezett csuklyásokkal. Az ő hatásukra eltökéli, hogy megfékezi Drakula seregét.
A négy, hangzatos címmel ellátott epizód ne tévesszen meg senkit! Voltaképpen egyetlen kétórás filmről van szó, amit négyfelé vágtak epizódvégi csattanók nélkül. A játék szellemisége, azaz a szörnyek lemészárlása csak néhány rövid jelenetre összpontosul, itt sokkal inkább a kiváló párbeszédek és Trevor jellemfejlődése dominál. Sajnos a Drakulával való összecsapásra sem kerül sor, az első évad lényegében csak a harc szereplőinek bemutatásával telik, így aztán erős hiányérzetem támadt végén – az egész félbe van hagyva annak rendje és módja szerint. 
Amiben azonban brillírozik a Castlevania, hogy kiválóan megteremti az elkeserítő hangulatot. Éjjelente szárnyas démonok terrorizálják a szegény falvakat, csecsemőket falnak fel, életerős nőket ragadnak el, Drakula haragja miatt a népek egymásra mutogatnak, valakit hibáztatni kell, egy ilyen tömeget pedig biztos kézzel irányíthat a gazdag és gátlástalan püspökség. Ha pedig valaki tenni akar valamit, azt kíméletlenül eltiporják. Nem lehet nyugodtan aludni éjjelente, a férfiak csak a kocsmákban találnak vigaszt a sörös kupáik mellett. Hőseink két tűz közé kerültek, de semmi sem reménytelen. A rideg tél, a göcsörtös fák és a károgó varjak erősítik tovább a lehangoló vidék képét, de a titkon megbúvó előremutató technológia érdekes kontrasztot ad.
A képi világ roppant erőteljes. Az animációk a videojátékos körökben ismerős Powerhouse Animation Studios és a Frederator Studios munkái, a srácok szépen bemagolták a japán stílust, karakterisztikus látványt teremtettek. A durva erőszakkal sem finomkodik a széria, tobzódunk a kiontott belsőségekben és vérben, az a kevés csatajelenet is remekül megkomponált és tömve van feszültséggel. Mindemellett komoly témákat feszeget a sorozat: a bigott vallásosság áll szembe a tudással és békével - nem lehet olyan könnyen elszakadni az évszázados beidegződésektől. A szinkron úgy lett profi, hogy voltaképpen B-filmes és sorozatos színészeket vonultat fel, és a zenék is nagyon sokat hozzáadnak az atmoszférához. 
A Castlevania tehát sikerrel vette az akadályt. Egyrészt reményt adott, hogy készülhetnek még videojátékokból jó adaptációk, másrészt rendkívül sokat tett hozzá a világhoz, ami eddig nem sok eredetiséget vonultatott fel, és mélységet adott az ismerős karaktereknek. A Netflix szerencsére már berendelte a nyolc epizódból álló második évadot, ami jövőre várható, emellett Shankarék zöld utat kaptak egy hasonló anime-szériához az Assassin’s Creed alapján. Azt se felejtsük el, hogy a már készül az élőszereplős The Witcher-sorozat is – minden jel arra utal, hogy a streaming szolgáltató lesz a játékosok messiása.
Gamekapocs értékelés: 8.5
Castlevania
Producer: Adi Shankar
Szinkronhangok: Richard Armitage, James Callis, Alejandra Reynoso, Graham McTavish. Tony Amendoa, Matt Frewer
Rendezte: Sam Deats
Író: Warren Ellis
Animáció: Powerhouse Animation Studios, Frederator Studios
Vágó: Keith Wahrer
Zene: Trevor Morris
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 4
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.