Bosszúállók: Végtelen háború filmkritika

A Marvel egy évtizede még maga sem gondolta, hogy Vasember bemutatkozása és Nick Fury felbukkanása egy egészen izgalmas útra tereli a filmiparban korábban sokat bukdácsoló képregényes céget. Végül az egészből kinőtt a Marvel-moziverzum, egy több fázisra bontott, tudatosan felépített központi történetfolyam, ami most, a Bosszúállók: Végtelen háborúval éri el tetőpontját. Ahol a szálak nemcsak összeérnek, de új utat is nyitnak majd az egész univerzumhoz most csatlakozó hősök előtt, miközben jó eséllyel ez lesz sokaknak a végállomás. És bizony ez így rengeteg buktatót rejt magában. Nem elég, hogy rajongók millióinak kell megfelelni (mégis csak az utolsó nagy össznépi csörtéről van szó), de a cselekmény egyben tartása sem ígérkezett egyszerű feladatnak, főleg ilyen sok karakterrel. És akkor még ott van a főgonosz, a tíz éven át csak rejtőzködő, többnyire csak extra jelenetekben felbukkanó Thanos, akit könnyen utolérhetett volna a Marvel-főgonoszok visszatérő betegsége, a semmitmondó világuralmi törekvések és az olcsó megalománia.

Ezzel szemben a Bosszúállók: Végtelen háború egy nagyon összeszedett, jól átgondolt, érett film, ami egyszerre humoros, érzelmes, drámai, feszült, és amiben Loki után végre olyan főgonoszt kapunk, akit egyszerre tudunk majd csodálni és gyűlölni. Thanos ugyanis nem egy céltalan, "csak mert el akarom pusztítani az univerzumot" alak. Hihetetlenül jól árnyalt karakter, aki a kitűzött célját tekintve határozott elképzelésekkel bír, és ennek rendel mindent alá. És ebből fakad majd a saját tragédiája is, mert amíg a Bosszúállóknak is meglesznek a maga érzelmes pillanatai, addig Thanosnak is meg kell majd küzdenie a saját démonaival, amelyek folyamatosan emésztik őt belülről. Igaz, világképe és filozófiája nyílegyenes, de olyan, a mai társadalmunkat is érintő problémára van felfűzve, ami miatt lehetetlen, hogy ne ítéljük el vagy azonosuljunk tetteivel és annak következményeivel.

Ami a Bosszúállókat illeti, ők a Polgárháború utáni szakadást még mindig nem heverték ki, de szerencsére a filmben nem is azzal telik az idő, hogy ismét összekovácsolják a csapatot. Sőt, a Végtelen háború igazából meg sem kísérli az egyesítést, helyette nagyon ügyesen több részre szedi a csapat tagjait. Lehet, hogy valakinek ez csalódást fog okozni, de ezzel az alkotók két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt olyan, eddig egymással soha nem találkozó hősöket hoztak össze egymással, akik között baromi jól működött a kémia és a dinamika, másrészt a véges játékidő miatt így nem éreztem azt, hogy van olyan karakter, aki teljesen háttérbe szorult volna. Természetesen most is vannak központi hősök, akik a cselekmény hajtóerejét adják, így nyilván a fókusz alapvetően rájuk helyeződik, de így is mindenkinek bőven jut minőségi játékidő, köszönhetően annak, hogy térben és időben is több helyszínen zajlanak az események. Ráadásul egyik sem az időhúzást szolgálja, mindegyik csapatnak megvan a maga feladata és mindegyik szépen megjárja a maga poklát, amikor szembetalálkozik Thanosszal.

Ennek eredményeként a filmben nincsen üresjárat. Végig lendületes, izgalmas és nem utolsó sorban humoros. Nehéz elképzelni, hogy egy ennyire kiélezett helyzetben is van még energiájuk a Bosszúállóknak bohóckodni, de ha csapatnak olyan tagjai vannak, mint Tony Stark vagy a másik nárcisztikus, önelégült pojáca, Doctor Strange, esetleg a Galaxis Őrzői, akkor lehetetlen nem lecsapni a magas labdát. A Russo-fivérek ráadásul nem a Marvel moziverzumára néha jellemző gyerekes humorral oldják a feszültséget, és így Star-Lordék megszokott fárasztó poénjai is sokkal jobban ültek, nem csoda, hogy a legjobb beszólásokat is nekik köszönhetjük.

Amivel viszont nehéz megbékélni, az az akció. A Polgárháború repülőtéri jelenete is csak a sok, egymásnak feszülő szuperhős miatt volt elsőre izgalmas, valójában egy nagyon ötlettelen csihi puhit kaptunk. Úgy tűnik, a koreográfia nem a rendezőpáros erőssége, mert a Földön zajló, előzetesben is látott csata például unalmas, ami azért meglepő, mert a társaság másik része egy másik jelenetben meg egy nagyon izgalmas, feszes, ötletes, látványos és drámai csatát vív Thanosszal. Egyedül azzal védhető az akciók visszafogottsága, hogy ez a film valójában a Végtelen Kövek összegyűjtéséről szól, miközben remekül festi fel Thanos hátterét és új lendületet ad a Bosszúállók egységbe kovácsolásának is.

Nyilván anyagi okai is vannak, hogy végül két részre szedték a Végtelen háborút, de ez teljesen indokolt. Lehet, hogy sokan mégis hétszentségelni fognak, hiszen újabb egy évet kell várnunk a folytatásra, de ez a rész tényleg kellett ahhoz, hogy Thanost felépítsék, hogy megszerezze a köveket, és hogy látszólag végzetes gyomrost vigyen be a Bosszúállóknak. Közben pedig az egész egy teljes, kerek élmény, aminek az élvezetéhez sokat tesz hozzá, ha ismered az összes fázist, de így még izgalmasabb, milyen irányba terelik majd tovább a történetet, hogy mi lesz hőseinkkel, az univerzummal, és nem utolsó sorban magával a főgonosszal. Az elmúlt tíz évet ugyan még mindig nem sikerült megkoronázni, de a ceremónia már kezdetét vette.

Gamekapocs értékelés: 8.5

Bosszúállók: Végtelen háború
Eredeti cím: Avengers: Infinity War
Rendezte: Joe Russo, Anthony Russo
Írta: Christopher Markus, Stephen McFeely
Szereplők: Scarlett Johansson, Benedict Cumberbatch, Chris Pratt, Elizabeth Olsen, Vin Diesel,  Zoe Saldana, Chris Hemsworth, Chris Evans, Robert Downey Jr., Mark Ruffalo, Paul Bettany, Tom Holland, Tom Hiddleston, Josh Brolin, Sebastian Stan
Játékidő: 149 perc
Magyarországi premier: 2018. április 26.