Brad Bird nem tartozik a legtermékenyebb rendezők közé, de ez rendezői hitvallása ismeretében nem is meglepő. Bird ugyanis hiszi, hogy csak akkor érdemes valamibe belevágni, ha van is mit elmesélnie. De közel másfél évtizedes kihagyás még innen nézve is indokolatlanul soknak tűnik, hiszen mégis kinek szeretne szólni ez a folytatás? Az első részt zabáló, mostanra már felnőtt generációnak? Esetleg azok gyerekeinek? Van egyáltalán létjogosultsága Parrék visszatérésének ak kor, amikor a szuperhősfilmek csúcsra vannak járatva? A válaszok azonban egyértelműek. A hihetetlen család második része ugyanis végre ismét felidézi a Pixar-filmek legfőbb sajátosságait, végre egyszerre szórakozhat felnőtt és gyerek, miközben a túlpörgetett szuperhősmítoszt sem csak meglovagolni akarja. A folytatás ugyanis szerkezetét tekintve semmit sem változott, ugyanúgy a család és annak drámája van a középpontban, így minden más csak keretként van jelen, így az is, hogy a Parr-család tagjai szuperhősök.
Közben mégis a szuperhőslét és az azzal járó felelősség és egyéb nehézségek azok, amelyek a cselekmény kezdeti mozgatórugói. A történet is azzal nyit, hogy a Parr-család épp igyekszik megakadályozni, hogy Aknakukac egy hatalmas fúrófejjel ne döntse romba a várost, és lehetőség szerint a bankot se ürítse ki. Végül egyik sem jön össze, Mr. Irdatlan, Nyúlányka, Fridzsiman és a gyerekek nemcsak, hogy nem csípik fülön a gonosztevőt, de közben a várost is alaposan leamortizálják. Ismét felerősödnek a szuperhősök létjogosultsága elleni hangok, ezért a kormány úgy dönt, törvényszegésnek minősül a hősködés.
Parrék újfent nehéz helyzetbe kerülnek, de nem sokáig, mert feltűnik a színen a milliárdos Winston Deavor, aki szerint azért ilyen rossz a hősök megítélése, mert az emberek csak azt látják a televízióban, hogy maguk mögött csak rombolást hagynak. Véleménye szerint ez azonban orvosolható probléma, mert a médián keresztül könnyen elérhetőek az emberek, így elég, ha beépített kamerákkal rögzítik a szuperhősök mentőakcióit, az emberek pedig máris egy másik szemszögből is láthatják, mivel is jár a hőslét. Az akció sikerességét pedig nem másban, mint a média számára jobban eladható Nyúlánykában látja, így Bobra hárul a feladat, hogy Illanával és Will-lel megoldja otthon a hétköznapi élet kihívásait.
A folytatás ugyan ismételten a család belső kihívásait helyezi középpontba, de ezúttal nem Mr. Irdatlan nosztalgiázása és Helen féltékenysége a forrása a problémáknak, hanem a családon belüli teljes egyenjogúság felismerése és elfogadása. A szerepek felcserélésével ugyanis egy olyan fordított helyzet alakul ki a Parr-családon belül, amivel kezdetben nagyon nehezen tud csak megbirkózni Bob. Hiszen ezúttal nem nehézfiúkat kell üldöznie, hanem családfőként el kell fogadnia, hogy kenyérkeresés helyett a családi hétköznapok, Will matekleckéje, Violet kamaszkori problémái és Jack-Jack kalandos nevelése tölti ki a mindennapjait. Bár a feleségével szembeni féltékenysége egy ideig komolyan emészti belülről, hamar felismeri, hogy a család egybentartása legalább olyan komoly kihívás, mint a bűnüldözés. A hihetetlen család második része ennek ellenére nem egy feminista film, felesleges is ezzel a billoggal megbélyegezni. Igen, aktualitását tekintve lehet, hogy fura az időzítés, de Nyúlányka reflektorfénybe helyezése nem öncélú.
A folytatás ráadásul egy másik, mindennapjainkat behálózó, igaz, eléggé lerágott témát is feszeget. Ez pedig a média hatása az emberekre. Persze A hIhetetlen családnak otthont adó '50-es években még a televíziónak volt formáló ereje, ma már az internet és a YouTube az, ami képes a közízlést meghatározni. Az ebből eredő elkényelmesedés, az önálló vélemény hiánya, a gondolkodás mellőzése, a hiszékenységre alapozás pedig veszélyes eszköz. Kár, hogy a folytatás legnagyobb gyengéje az ezen gyengeségekre gyúró főgonosz, illetve annak motivációja. Tulajdonképpen kiléte már az első pillanatban belőhető, és bár tettei jól megalapozottak, a családi problémák előtérbe helyezésével a késői leleplezése nem okoz különösebb katarzist.
Ettől még A hihetetlen család második része jól nyúl az aktuális témákhoz és ügyesen dönti le azokat a dogmákat, amelyek sajnos még most is sokszor tetten érhetőek társadalmunk közgondolkozásában. Nem tolakodó a mondandó, de fontosak a film gondolatai, miközben arról sem feledkezik meg, hogy a felnőttek mellett gyerekeknek is szól. A Jack-Jack nem ismert képességeire építő poénok, a James Bondot idéző kémfilmes elemek és a baromi jól megkomponált akciójelenetek gondoskodnak arról, hogy a komolyabb témák mellett a szórakoztató faktor se sikkadjon el. Csak remélni tudjuk, hogy a harmadik részre nem kell újabb másfél évtizedet várnunk!
Gamekapocs értékelés: 9.0
A hihetetlen család 2
Eredeti cím: The Incredibles 2
Rendezte: Brad Bird
Írta: Brad Bird
Szereplők: Craig T. Nelson, Holly Hunter, Samuel L. Jackson, John Ratzenberger, Isabella Rossellini, Sarah Vowell, Catherine Keener, Eli Fucile, Huck Milner, Bob Odenkirk
Játékidő: 118 perc
Magyarországi premier: 2018. július 5.
Ilyen mentalitással olvasd el a cikket, és zárd be szépen a lapot. Mindenki boldog marad :) Hagy a kommenteket a fenébe!
Számomra igenis rosszabb ezeknél. A nyomukba sem érhet. És lehetőleg erről ne is próbálj meggyőzni, én sem fárasztalak.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.