Predator - A ragadozó filmkritika

Azután, hogy a 20th Century Fox új irányt szabott az Alien-univerzumnak, majd az Alien: Covenant kudarca után látványosan elkaszálta az egészet, nem hittem volna, hogy a '80-as és '90-es évek másik idegen mészárosa, a Predator is kap majd egy újabb lehetőséget. Főleg azután, hogy az Antal Nimród-féle, nyolc évvel ezelőtt bemutatott Ragadozók annak ellenére produkált mérsékelt fogadtatást, hogy remekül idézte meg a Schwarzenegger-féle klasszikus eredetit. Végül a stúdió úgy döntött, van még lendület a franchise-ban, így azt a Shane Blacket bízta meg annak bebikázásával, aki az eredetiben is szerepelve, Hawkinsként, beleitől megszabadulva végezte. De hiába ismerte Black a klasszikus esszenciáját, képtelen volt megerőszakolni magát, így a tesztoszterontúltengés helyett a saját képére formálta a sorozat legújabb felvonását. Furcsa érzés kimondani, de a Predator - A ragadozó akcióvígjáték lett, Black jellemző poénjaival és karaktereivel. Kicsit olyan az egész, mintha Riggs és Murtaugh, vagy Hallenbeck és Dix párosa nyomozna a gyilkos idegen után, és miközben repkednek az egysorosok, patakokban folyik a vér.

Black tehát nagy ívben szart a Predator univerzumára, mindössze egy keretnek használja az egészet, nem törődve azzal, hogy az első és második rész hangulatát és világépítését továbbgondolva akár ki is bővíthette volna a sorozattal kapcsolatos eddigi ismereteinket. Vagyis ha sikeresen félretesszük elvárásainkat és elengedjük, hogy ez a film lényegében csak a címében köthető a Predator világához, akkor garantáltan remekül fogunk szórakozni, függetlenül attól, hogy a cselekményvezetés fékeveszett tempójának is köszönhetően a forgatókönyv tele van elképesztően nagy marhaságokkal, logikai bukfencekkel. Ebben a történetben ugyanis mindenki nagydumás, legyen szó az autista kisgyerekről, a szedett-vedett, mentálisan sérült katonákból verbuvált társaságról, vagy a biológus jócsajról. Shane ennek rendelt alá mindent, vállalva azt is, hogy bár a cselekmény mozgatórugója szorosan kapcsolódik az idegenekhez, jelenlétük igazából teljesen másodlagos.

Pedig a történet felütése jól indul, hiszen egy renegát ragadozó sérült hajójával a Földön zuhan le, a nyomában pedig a faj egyik legújabb egyede igyekszik begyűjteni azt a McGuffint, amire annak a kutatócsoportnak is fáj a foga, akik jó ideje már tisztában vannak vele, hogy a ragadozók néha puszta kedvtelésből vadászni járnak a bolygónkra. Az űrhajó zuhanásának szemtanúja lesz Quinn McKenna (Boyd Holbrook) mesterlövész, aki úgy igyekszik bebiztosítani magát, hogy zsebre vágja a ragadozó cuccait. A megfújt technológia természetesen nagyon fog hiányozni a tulajdonosának, de közben a kormány becserkészi McKennát, annak reményében, hogy elárulja, hol is található az űrhajó. Végül kitör a káosz, beindul a mészárlás, a mesterlövész pedig egy dögös biológus (Olivia Munn), egy maréknyi diliházba való exkatona, valamint autista kisfia (Jacob Tremblay) társaságában igyekszik átverekedni magát a káoszon.

Ahogy említettem, a forgatókönyv tele van logikai bukfencekkel, értelmezhetetlen jelenetekkel. Ezek között akad olyan, ami biztosan a vágószoba padlóján végzett kimaradt anyagok miatt okoz képzavart. Laza kapcsolódási pontokat kapunk csak az univerzum kohézióját illetően, legyen szó az idegenek újabb felbukkanásának okáról vagy a titkos kormányszerv szerepéről, miközben arra azért figyeltek, hogy egy lehetséges folytatásnak megágyazzanak. Arra viszont már nem, hogy a nézők és a szereplők ne egy vállrándítással intézzék el, ha valakit kibeleznek, igaz, a ragadozók ezúttal inkább egymás gyepálásával, nem pedig a vadászattal vannak elfoglalva, ami egyébként teljesen hazavágja a feszültséget. Az egész történet tét nélküli, és igazából csakis a vicces dumák mentik meg.

Ebben a formában viszont kár volt ezt egészet a Predator univerzumában ellőni. Rendben, Shane Blacktől nem nagyon vár mást az ember, hiszen mindig is abban volt erős, hogy remek akció-vígjátékokat készített, és igazából az általa képviselt humor oldhatta is volna a belezések nyújtotta feszültséget. Ezúttal azonban nincs igazi préda, csak járulékos veszteség, és miközben úton útfélen hangoztatták, hogy ez lesz az igazi harmadik rész, tulajdonképpen az időrendi elhelyezkedést leszámítva az eltelt idővel sem foglalkozik a forgatókönyv. Nincs magyarázat a kormány ismereteire, de azért az is erős, hogy a film egyértelműnek veszi, hogy ha valaki autista, akkor az annyira zseni, hogy azonnal megtanulja egy idegen civilizáció nyelvét. Mint Predator-film, óriási csalódás fogja érni a nézőt, viszont ha úgy ülsz be, hogy nem ismered az univerzumot, csak ki akarod kapcsolni az agyadat, esetleg imádod Black munkásságát, akkor nem teszel rossz lóra, mert ezt a feladatát azért teljesíti.

Gamekapocs értékelés: 5.0

Predator - A ragadozó
Eredeti cím: The Predator
Rendezte: Shane Black
Írta: Shane Black, Fred Dekker
Szereplők: Olivia Munn, Boyd Holbrook, Trevante Rhodes, Keegan Michael Key, Alfie Allen, Jacob Tremblay, Yvonne Strahovski, Sterling K. Brown, Lochlyn Munro, Thomas Jane
Játékidő: 107 perc
Magyarországi premier: 2018. szeptember 13.