Mily szép is az ünnepi szezon, az évnek nemsokára vége, az emberek lassacskán visszavonulhatnak a mindennapos mókuskerékből, hogy szerető családjukkal legyenek és mindennek tetejébe még a kedves multicégek is megajándékoznak minket a Fekete Péntekkel, melynek keretein belül akár 100 százalékos leárazással is találkozhatunk. Hát ki az a bolond, aki nem őrül meg egy kicsit ilyenkor? A Hullaadás is ebből a szeretetteljes hangulatból táplálkozik, hiszen a film központi eleme, a mozgató rugója az a bizonyos Fekete Péntek lett.
Történetünk az ominózus leárazással kezdődik, pontosabban a filmuniverzum Walmartjával, a Rightmarttal. Hatalmas tömeg verődött össze és vérben forgó szemekkel csak arra várnak, hogy a bolt kinyissa kapuit és ők, a csorda beronthasson, hogy a jobbnál jobb akciókat kihasználhassák. Igen ám, de a két biztonságiőrrel feltartott csürhe észreveszi, hogy pár kamasz már a boltban lófrál és ez olyan hisztériát vált ki közöttük, hogy berontanak a boltba és levetve szocializált emberi mivoltukat, kitör belőlük az ösztönlény. Azt hiszem nem kell tovább mondanom, sokan meghalnak a tömeg taposása alatt, sok élet tönkre megy. Ez az este jelenti kiindulópontunkat, az összes felvonultatott karakter innen kapja motivációját.
Szeretném az elején leszögezni, hogy hihetetlenül frissítő volt látni az X-besorolás kihasználását. Már a film elején, amikor beront a tömeg, megragadja figyelmünket olyan jelenetekkel, mint mikor egy elesett nő feje két bevásárlókocsi közé szorul és ahogy a kocsik próbálnának szétválni, úgy hámozódik le a nő homlokáról a felső bőrréteg.
Nemcsak a szemünk, de hallójáratunk is el van kényeztetve, igaz néha azt kívántam, hogy bárcsak ne lenne. A legegyszerűbb káromkodásoktól kezdve hallhatunk igazán cifrákat is, de sajnos néha túltolták a kreatívok (vagy a fordítók) és nem egyszer átmegy a magyar fülnek is kellemesen csengő szapulás egy erőltetett és kellemetlen nyelvgyalázásba.
A film egyfajta görbetükröt is állít a társadalomnak, főleg a Black Friday és a közösségi média használatával kapcsolatban. Abba most fölösleges belemennem, hogy mennyire van létjogosultsága egy horrorfilmnek arra, hogy ilyenekkel próbálkozzon, nem az én tisztem megmondani. Az viszont dicséretes, hogy ugyan az elején még érezhetően próbálkozik ilyen-olyan jelenetekkel felhívni a néző figyelmét korunk problémáira, de hamar elengedi ezt – nem is ment túl jól neki – és átadhatjuk magunkat a vérrel és belekkel telt élvezetnek.
Visszatérnék a gyilkosságokhoz, illetve halálesetekhez. A Sikoly-franchise pár évvel ezelőtti újraindítása vonzott be engem a műfajba, és szerettette meg velem a humoros, de annál inkább véresebb sztorikat. Tudom, hogy az alapvetően slasherként van nyilvántartva, de nekem akkor is hiányzott az a fajta gore, amit például Art, a bohóc kalandjai néhol túltoltak. A Hullaadás viszont szinte tökéletes mennyiségben és üdítő kreativitással tálalja a jobbnál jobb elhalálozásokat. Az egyik legelső gyilkosság – ígérem többet nem fogok elspoilerezni, de szükségét érzem annak, hogy szemléltessem a helyzetet – például úgy indul, hogy legfontosabb karakterünk, a gyilkos elkapja áldozatának fejét hátulról, a vízzel telt mosdókagylóba dugja, majd egyből az élelmiszer raktár jeges ajtajához nyomja, instant fagyást kiváltva ezzel. Az áldozat menekülési kísérletét közelről követjük, ahogy a fájdalmát legyőzve inkább ott hagyja fél arcát az ajtón, csakhogy esélye legyen a túlélésre. Természetesen nem sikerül neki, és az ő halála volt a legelső a film alatt, mikor a moziterem egységesen felnevetett.
Karaktereink nem túlgondoltak, a szinte már kötelező tinédzserbrigád feje most is egy szép lány, akinek köze van a mindezt kiváltó szerencsétlen estéhez – édesapja az áruházlánc tulajdonosa. Megvan a hülye, de annál inkább magabiztos sportolónk, a vicces srác, akit Hurkának hívnak – eredeti neve Kolbi... – és a barátnők, akik nem zavarnak túl sok vizet. Viszont annak ellenére, hogy ez a fajta karakterstruktúra tényleg majdnem minden horrorfilmben kötelező, nem érződött öregnek egyáltalán. Ha nem is minden esetben, de a film felismeri, vagy alapvetően úgy indít, hogy tudja, mely karakterek lesznek idegesítők és azoknak szánja a legjobb halálokat, ezzel is kis elégedettségérzetet adva a nézőnek. A mellékszereplők is bátran kiveszik részüket a munkából, így okosan építkezve az esetleges folytatásra – ami már be van jelentve, 2025-ben tervezik a bemutatót.
Összességében remek szórakozást nyújt a Hullaadás és a műfajt kedvelőknek szinte kötelező darab. Egyáltalán nem veszi magát komolyan - a társadalom kritizálásának próbálkozásait leszámítva - és ötletes megoldásokkal áll elő, hogy újnak hasson az is, amit már láthattunk máshol. Kiemelkedőek voltak azok a részek, amikkel már a folytatásnak kövezték ki az utat és látszik, hogy Roth nem csak egy részre tervezett - egy komplett franchise-t akar.
Gamekapocs értékelés: 8
Rendező: Eli Roth
Producer: Eli Roth, Jeff Rendell, Roger Birnbaum
Forgatókönyv: Jeff Rendell
Szereplők: Patrick Dempsey, Gina Gershon, Rick Hoffman, Jenna Warren, Milo Manheim, Addison Rae, Karen Cliche, Nell Verlaque
Zene: Brandon Roberts
Operatőr: Milan Chadima
Vágó: Michel Aller, Michele Conroy
Gyártó: Spyglass Entertainment
Forgalmazó: Forum Hungary, TriStar Pictures
Játékidő: 107 perc
Eredeti premier: 2023. november 17.
Hazai premier: 2023. december 7.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.