Mosolyogj 2 filmkritika

Parker Finn író-rendező két évvel ezelőtt, a Laura Hasn’t Slept című rövidfilmjét továbbgondolva tette le az asztalra 2022 meglepetéshorrorját. A Mosolyogj legnagyobb trükkje nem az volt, hogy egy eredeti, addig még soha nem látott húzással vette le a közönséget a lábáról, hanem épp ellenkezőleg, olyan jól használta az unalomig ismert, elkoptatott elemeket és mixelte össze a műfaj sajátosságait, hogy azzal máris Hollywood legnagyobb reménységei közé repítette magát az újonc alkotó. nem is igazán mestermű volt ez, inkább egy igényesen megcsinált plázahorror, de annak zokszó nélkül tökéletes. Finn mindezt úgy érte el, hogy egy teljesen hétköznapi dolgot tett benne félelmetessé: pontosabban a mosolygásban találta meg a borzongás és az explicit brutalitás forrását, hiszen az említett gesztus legalább annyira tud fenyegető és nyugtalanító lenni, mint amennyire örömteli és optimista is.

A direktort saját bevallása szerint lenyűgözte az a gondolat, hogy a mosoly maszkként is funkcionálhat, hiszen a tökéletesség látszatának fenntartása egyenesen társadalmi elvárás lett a mindennapokban, és akkor is muszáj egy-egy mosollyal palástolnunk mindent, ha belül igazából semmi sincs rendben. Ebből a koncepcióból keletkezett a zsigeri, húsba maróan kemény horror, ami a kis büdzsének köszönhetően is hatalmas siker lett a mozikasszáknál, így hamar kétségtelen lett, hogy záros határidőn belül érkezni fog a folytatás. Az ezerszer látott tulajdonságok miatt már az első filmnek sem volt könnyű dolga, de a második felvonásnak mégúgy se, és attól függetlenül, hogy a Mosolyogj 2 amúgy egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, nagyjából úgy ezer helyen tudott volna elcsúszni az egész.

Ehhez képest a film könnyen veszi az akadályokat, sőt, gyakorlatilag egy teljesen különálló történet, amihez nem kötelező ismerni az első részt, és tökéletesen képes megállni a saját lábán. Nem tör nagy babérokra, nem akar nagyot mondani, csak egy szimpla plázahorror, ami – akárcsak az első epizód – igényesen meg van írva, rendezve és el van játszva, ilyenformán pont azt adja, amit ilyen keretek között el lehet várni tőle. Ismét egy mentális pokoljárásnak vagyunk szemtanúi, amely során teljesen elmosódik a határvonal képzelet és valóság között, így zavarva össze a közönséget és az aktuális főhőst, aki ezúttal nem egy hétköznapi kisember, hanem egy népszerű, a magánéleti allűröket maga mögött hagyó (vagy legalábbis ezen ügyködő) popsztár, Skye Riley, Naomi Scott meggyőző és kendőzetlenül nyers alakításában.

A Mosolyogj 2 legbátrabb húzása, hogy egy olyan karaktert tesz meg főszereplőnek, akivel nem igazán lehet együttérezni, inkább csak megvetni, hovatovább, a sorsa talán sokkal kevésbé érdekli a nézőt, mint kellene – és Parker Finn végeredményben mégis szimpatikussá teszi a figurát. Ugyan valószínűleg nem lesz a kedvencünk, de az előítéleteinket hamar eloszlatja a narratíva, ami szép lassan vezet be minket a popszakma árnyoldalaiba, amelyben Skye a rá nehezedő nyomás, a rivaldafény és az állandó gürizés közepette próbál küzdeni a démonjaival, valamint azzal a természetfeletti entitással, aki most épp az énekesnőre pályázik. A körülötte lévők egy két lábon járó hús-vér termékként tekintenek rá, akit szervizbe küldtek, hogy újra működőképes állapotban legyen, és a lelkén keletkezett nyílt sebeket hiába foltozgatták hagyományos sebtapaszokkal, ennek ellenére is visszaküldik gályázni, mintha minden rendben lenne – de nem is állhatnának messzebb az igazságtól.

Természetesen, mivel a főhősnőt nagyjából senki sem érti meg (köztük – minő meglepő – még a saját anyja sem), és amúgy is szinte teljesen kiöltek belőle mindennemű emberséget, tökéletes alany arra, hogy a gonosz átka napról napra durvábban manifesztálódhasson. És a film meg is tesz ezért mindent: már a nyitójelenetben sem finomkodnak, aztán nemsokára valaki egy súllyal veri péppé a saját fejét, és ez még csak ízelítő. A folytatás az elődjénél jóval „komolyabb”, és ezúttal talán kevésbé „humorosabb” is (akiknek szokásuk röhögni az ilyen filmek vérgőzős brutalitásán, azok valószínűleg most inkább a moziszék karfáját fogják szorongatni), és ami azt illeti, a nagyobb költségvetés nem csak a gore-on, hanem a kreatív operatőri megoldásokon, a nyomasztó zenén és a horrorfarktoron keresztül is megmutatkozik.

A jump scare-ek persze kihagyhatatlanok, és el is érik a kívánt célt: némely esetben garantáltan kiugrunk majd a bőrünkből, a főhősnő őrülete és kálváriája szép lassan a nézőre is átterjed. Ez legalább annyira köszönhető Naomi Scott bámulatos teljesítményének is: hol kegyetlen, hol hisztérikus, ha kell, akkor egy magából kivetkőzött emberi roncs. Teljesen új arcáról mutatkozik meg, ami nem csupán a film koncepciójához idomul, hanem a modern horrorműfaj felhozatalát is gazdagítja – még néhány ilyen alakítás a műfajon belül, és akár Anya Taylor-Joy, illetve Jenna Ortega mellé is felsorakozhat. Nem kizárt, hogy a Mosolyogj 2-vel új sikolykirálynőt avathatunk.

Remekül kelti életre a lejtő felé fokozatosan haladó karaktert, akivel kapcsolatban már a legelső pillanatban látszik, hogy nincs visszaút és nem is lehet – itt nincs happy end, nincs megváltás és feloldozás. Az a bizonyos entitás végül úgyis elkap, és ezúttal kissé más eszközökhöz nyúl, mint korábban. Ennek kapcsán a forgatókönyv bevet egy olyan csavart vet be, ami természetesen alanyi jogon egy újabb folytatásért vagy inkább folytatásokért kiált – ezek után igazi élvezet lesz végignézni, hogy Finn hogyan aknázza majd ki a lehetőségeket a következő felvonásban. Nyilván nem ez a franchise lesz a posztmodern horror alapköve, nem is szabad tőle túl sokat várni (ahogy nézem, néhányan mégis sikerrel estek bele ebbe a hibába), de ha a kétévente érkező folytatásokkal tudják tartani ezt a szintet, akkor akár még eseményszámba is mehet ez a széria.

Gamekapocs értékelés: 7.5

Eredeti cím: Smile 2
Rendező: Parker Finn
Producer: Marty Bowen, Wyck Godfrey, Isaac Klausner, Parker Finn, Robert Salerno
Forgatókönyv: Parker Finn
Szereplők: Naomi Scott, Rosemarie DeWitt, Kyle Gallner, Lukas Gage, Miles Gutierrez-Riley, Peter Jacobson, Raúl Castillo, Dylan Gelula, Ray Nicholson
Zene: Cristobal Tapia de Veer
Operatőr: Charlie Sarroff
Vágó: Elliot Greenberg
Gyártó: Temple Hill Entertainment, Bad Feeling
Forgalmazó: Paramount Pictures
Játékidő: 127 perc
Eredeti premier: 2024. október 18.
Hazai premier: 2024. október 17.