2000-ben jelent meg a Gladiátor első része és emléke azóta is él legtöbbünkben. Scott akkor még nemcsak a látványhoz értő zsenialitását csillogtatta, hanem azt is, hogyan kell igazán jó filmet csinálni. Azóta voltak jobb és rosszabb alkotásai is a legendás rendezőnek, mint például a tavalyi Napóleon, a maga zseniális harcjeleneteivel és hamar ellaposodó, félrediagnosztizált Napóleon-karakterével. Félő volt még tavaly, hogy Scott félrecsúszott és az idei Gladiátor II sem lesz az igazi, nem lesz az a méltó folytatás, amit az első rész megérdemelne.
Maximus halála után játszódik a történet majd’ két évtizeddel később, Lucius már felnőtt, Lucilla pedig csak nemesebb lett a korral. Rómát ismét őrült, elfajzott uralkodók irányítják, ezúttal egy testvérpár: Geta és Caracalla császár. Megveti őket mind a nép, mind a szenátus, de még a legjobb admirálisuk is, Marcus Acacius. A történetben több ellentét is kibontakozik, míg Lucius először Acacius-ra, addig Acaicus a császárokra vadászik, ezek pedig a történet folyásával folyamatosan változnak, új ellentétek bontakozódnak ki, amivel konstans politikai és testi feszültséget próbál teremteni a film. Az esetek többségében ráadásuk sikerrel!
Az érzékeink el lesznek kápráztatva – főleg, ha IMAX-ben nézzük a Gladiátor II-t -, a harcjelenetek alaposan és aprólékosan megrendezettek, átgondoltak. Remek időzítésben törik meg a hol politika által átjárt ármányjeleneteket, hol pedig Rómát, de mindenekelőtt a világot bemutatni akaró jeleneteket. A film felépítése megszólalásig hasonlít az első részéhez: egy nagy csatajelenettel alapozza meg Scott a hangulatot, majd főhősünk először szolga, majd gladiátor lesz, a végét pedig kitalálhatjuk egészen egyszerűen.
Az, hogy a Gladiátor II szinte tökéletes párhuzamba állítható felépítés és történet szempontjából az elődjével, csak annyit tesz, hogy sokkal jobban kibuknak hiányosságai: a néhol ellaposodó feszültség és a kidolgozatlan, felszínes karakterek nem merülnek feledésbe úgysem, hogy ezek mellett alapvetően megüti az elvárt mércét a film, még ha nem is múlja felül az elődjét. A világépítésben egyáltalán nem érezhetünk visszalépést, ahogy a látványban sem, viszont maga az összkép a vége felé már szétesőben van, a kataklizmaként megjelenő végső harc pedig be is viszi az utolsó döfést azzal, hogy teljes mértékben hiányzik belőle a kielégülés, az, hogy a csúcsra járatott feszültség megjelenjen és azt kiengedje magából a film.
Nem a történet csavarossága miatt fogjuk élvezni a Gladiátor II-t, hanem az ármánygazdag hangulat, a gyönyörű római világ és a veszetten látványos harcjelenetek miatt. E három bűvös triumvirátusa már az elején beszippant minket, és egy néhol kissé ellaposodásra hajlamos, de alapvetően magával ragadó eposzra invitál minket.
Paul Mescalt tették meg főszereplőnek Lucius képében. A családja által elhagyott, frissen özvegy karakter hasonló motivációkkal rendelkezik, mint az első rész Maximus-a, bosszúvágy hajtja, tele dühvel feszülne neki egész Rómának, a szenátusnak és a császároknak, de ez az őrjöngő magatartás nem tapasztalható a fim egészét nézve. A rivaldafényt gyakran ellopja Denzel Washington Macrinus-a, az először rejtélyes, majd egyre jobban és jobban kibontakozó karaktert zseniálisan alakítja Washington és néha már az az érzésünk is támadhat, hogy szívesebben látnánk őt a vásznon, mint Mescalt – bár ezzel nem Mescal munkáját becsmérlem, inkább Washingtonét emelem piedesztálra.
Pedro Pascsal nem véletlenül örvend akkora népszerűségnek mostanában, tényleg remek színész és most is jóleső magabiztossággal feszít mind a római harci-egyenruhában, mint a hivatalosabb tóga-szerűségben. Azonban maga a karakter kidolgozottsága hagy némi kívánni valót maga után, Pascalon is látni olykor, hogy tud néha mit kezdeni a mélység hiányával.
Összességében egyáltalán nem lett rossz a Gladiátor II, sőt kifejezetten élvezhető, ha szeretjük Scottot, márpedig miért ne szeretnénk?! Érezhetően javult ismét a rendező színvonala a Napóleon óta, azonban a 2000-ben megjelent klasszikusát nem sikerült egészében megidézni, az pedig, hogy túlszárnyalja – bármennyire is akarta volna – egyszerűen túlzottan elrugaszkodott ötlet lenne a valóságtól. A látványért, a harcért, a világért és Washington, illetve Mescal és Pascal karakteréért megéri beülni a moziba, de az biztos, hogy nem a második rész miatt fog visszhangozni az örökkévalóságig a Gladiátor cím.
Gamekapocs értékelés: 8
Eredeti cím: Gladiator II
Rendező: Ridley Scott
Producer: Ridley Scott, Michael Pruss, Douglas Wick, Lucy Fisher, Walter F. Parkes, Laurie MacDonald, David Franzoni
Forgatókönyv: Peter Craig, David Scarpa
Szereplők: Paul Mescal, Pedro Pascal, Joseph Quinn, Fred Hechinger, Lior Raz, Derek Jacobi, Connie Nielsen, Denzel Washington
Zene: Harry Gregson-Williams
Operatőr: John Mathieson
Vágó: Claire Simpson, Sam Restivo
Gyártó: Scott Free Productions, Red Wagon Entertainment, Parkes+MacDonald Image Nation
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Játékidő: 148 perc
Eredeti premier: 2024. okóber 30.
Hazai premier: 2024. november 14.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.