Mozgásban az Everybody's Gone to the Rapture

A The chineese room meggyalázta az Amnesiát.
Úgyhogy leszarom az egészet.

Nagyon szerettem a Dear Esthert es a Machine fog Pigs-et is. Remelem idovel keszul pc port is belole.

#4: Nekem ezek a bongozós játékaim :D Egy jó bong után még örülök is, hogy nincs túl nagy kihívás és sokkal nagyobb élmény a felfedezés, a filozófiai témákat is még jobban értékelem és szeretem a szabadságérzetet, minél nagyobb szabadon bejárható tereket. Mondjuk komolyabb fejtörőket (leginkább asszociáció alapúakat, azok szerintem pont illenek a stílushoz) azért el tudnék viselni.
Én a No Man's Sky-ra leszek kíváncsi, hogy vajon képes lesz valamiféle kihívás nyújtani (nyersanyagok és üzemanyag szerzése, csaták, terület foglalás, aszteroidamezők, bolygókon időjárás és egyéb nehezítő körülmények, vagy akármi), vagy csak össze-vissza repkedés és látványban gyönyörködés lesz az egész.

Érdekesnek tűnik és gyönyörűek benne a fény-árnyék hatások!
Jöhet a többi infó róla!

A játék meg konkrétan ordít a VR támogatásért.

#8: Ez egy FPX(First Person Experience), itt nem fogsz lövöldözni...
A játék lényege a felfedezés és a történet átélése, valamint a történtek kinyomozása. Ha lesz is benne komolyabb interakció, az ki fog merülni kazetták hallgatásában vagy esetleg némi nyomozásban(de azt is inkább a játékosnak kell majd végeznie mintsem ténylegesen csinálni valamit a játékban).

Nagyon sajnálom, hogy manapság a játékosok nem képesek befogadni ezt az új stílust és minden a lövöldözésről szól. Szvsz semmivel nem több játék egy COD vagy BF mint a Dear Esther, Gone Home, Adr1ft vagy épp a The Vanishing of Ethan Carter(ezek mind FPX-ek). Mit csinálsz egy COD-ban vagy BF-ben ha a storyt játszod? Mész előre és kattingatsz ha meglátsz valakit. Miért interaktívabb az mind ez? Főleg, hogy annyira skripteltek már, hogy minden végigjátszásnál ugyan onnan jön ugyan annyi ellenség mindig...

Oké, van egy szépen kidolgozott pálya-design, de nem mutatnak semmi játék mechanikát, interakciót. Szóval, hogy ebből mi lesz, mint játék az nagyon kérdéses, egyenlőre nagyon nem érzeni benne a potenciált, vagy, hogy ebből lesz valamiféle játék egyáltalán. A koncepció, már amit tudunk belőle, meg akkor sablon, hogy már fájni sincs ereje... Mostanában PS-re nagyon divat játszhatatlan techdemókat írni... :DDD Na majd meglátjuk.

#4: Dear Esther is a felfedezésről szólt, ez ugyanannak tűnik "nagyban". Meglátjuk, működik-e majd a szélesebb közönség számára is, én szeretem ezeket a "visual novel" stílusú játékokat.

sosem tetszett a cryengine, számomra műanyag hatást kelt, statikus.
jobb lett volna UE3-al.

Dear Esther-t imádtam, ha ez hasonló színvonalat fog képviselni (miért ne?), akkor az év bombameglepetése lehet.