A Mount & Blade első része gyakorlatilag a producer Armağan Yavuz és felesége kétfős projektjeként látta meg a napvilágot. A középkori feelinget tökéletesen elkapó akció-szerepjáték meglehetősen pozitív fogadtatásban részesült ahhoz képest, hogy milyen körülmények között született. Pár évvel később készült egy standalone kiegészítő is, a Warband, amely az alapjáték minden aspektusán képes volt javítani.
Ugyan sztori csak épp annyi volt, hogy valami fogalmunk legyen a világban betöltött helyünkről, ennek ellenére remek hangulatot árasztott az anyag. Gyakorlatilag egy szál karddal meg egy hűséges paripával indultunk meghódítani a vidéket, amelyet számos különböző országhoz tartozó nagyváros, erőd, illetve apróbb falu tarkított. A falvakban és városokban katonákat toborozhattunk, banditákra vadászhattunk a környéken, míg az uraknál és királyoknál küldetésekért kilincselhettünk, részt vehettünk a nagyvárosokban rendezett lovagi tornákon, valamint hűséget esküdhettünk a nekünk szimpatikus frakcióknak is.
A településeken, csatatereken külső nézetben irányítottuk lovagunkat, míg a helyszínek között Calradia absztraktált térképén utazhattunk. Többszáz fős ütközetekben kellett helytállnunk, a játék egyik különlegessége pedig pont a harcrendszerében rejlett - ahova böktünk a lándzsával vagy karddal, oda ment a találat, blokkolni is csak a megfelelő irányból volt lehetséges - ezt azóta láttuk máshol is, de ez ne vonjon le semmit a játék érdemeiből!
A Bannerlord kétszáz évvel játszódik az első Mount & Blade előtt, egy hasonlóan vérzivataros időszakban. Sok minden még nincs kimondva a konkrét játékmenettel kapcsolatban, de feltételezhető, hogy alapvetően az elődre épít, és igyekszik tökéletesíteni és kibővíteni azt. Az egyik ilyen ígéret a várostromok esetén a történelmileg hitelesnek mondott ostromgépek megjelenése-kezelése, vagy a szerteágazó és mély diplomácia, ahol akár már frakciószinten befolyásolhatjuk viszonyunkat a többi országgal és az NPC-kkel. A bővítés része egy eddig a szériában nem látott craft-rendszer, valamint egy valóságot modellező sandbox-gazdaság, ahol a kereslet-kínálat alakulása olyan, akárcsak egy élő-lélegző birodalomban.
A Gamescomon személyesen csak a multiplayer kipróbálására kaptam lehetőséget, az új Captain névre keresztelt módot nyüstöltük öt másik kollégával. Ebben a játékmódban egyrészt zászló/területfoglalás a cél, na meg nyilván az ellenséges csapat kiirtása. Maximum 5v5 felállásban vehetünk részt benne, azonban annyi a csavar a régebben is ismert játékmódokhoz képest, hogy egy teljes osztagot irányítunk, és nem csupán egyetlen katonát - ha netán elhaláloznánk, egy teljesen azonos egység irányítását vehetjük át a csapatunkból.
A körök kezdetekor válogathatunk egységtípusok között, mint a gyalogosok, íjászok, könnyű- és nehézlovasság, vagy a lovasíjászok. Ezeken a kategóriákon belül is több opció áll rendelkezésre, főként a felszerelés minőségében, illetve az osztagok létszámában tapasztaltam eltérést. Az előző epizódokhoz képest a testreszabás eltűnt, de lehetséges, hogy ez csak a játékmód jellemzője, mindenesetre balanszszempontból üdvös.
Mivel csak hat darab PC állt szolgálatban a törököknél, így 3v3 meccseket játszottunk, egy-egy győzelem megszerzése pedig komoly csapatmunkát igényelt - értelemszerűen nem érdemes nagyon előre szaladni a lovasokkal, hasznos oldalról támadni, vagy a gyalogsággal védeni az íjászokat és így tovább, de miután felosztottuk a szerepeket, minden helyre került. A korábbi részekből ismerős, meglehetősen részletes parancsosztogató-menü teljes mértékben elérhető itt is, úgyhogy érdemes rágyúrni a squad-parancsolgatásra, az általa nyújtott taktikai előny rengeteget számít.
Az első körben lándzsásokkal igyekeztem feltartani a lovasságot, miközben az ellen íjászait kaszaboltam, azonban a többiek is csinálták, amit jónak láttak, hamar véget ért a buli - minden emberemen átgázoltak. A következőben a nehézlovasság hálás szerepét vállaltam magamra, végül az egyik legszórakoztatóbb (és az ellenség számára talán legirritálóbb) lovasíjász-csapatot választottam, és kergettem őrületbe a gaz ellent. A korábbi részekben főként az egyjátékos módot nyüstöltem, azonban látszik, hogy eleget fejlesztettek a multis oldalon ahhoz, hogy egy pörgős, látványos és szórakoztató kompetitív megoldást tegyenek le az asztalra.
Az anyag bugoktól mentes állapotban érkezett a GC-re, a teljesen új engine-nek köszönhetően a grafikai ugrás is meglehetősen látványos az elődhöz képest, mégis azonnal otthon érezzük magunkat korábbi játékosként. A leglátványosabb javulást az animációk terén érte el a játék, emellett folyamatosan, zökkenőmentesen futott, az AI megfelelően reagált a parancsainkra. A megjelenítés és körítés tehát pofás, de végeredményben persze elmarad az AAA-kortársaktól.
Összességében elégedetten távoztam a TaleWorlds standjától, sikeresen áthozták ezt a rétegjátékot az új generációba, bár azért még mindig látszik rajta, hogy kisebb stúdió munkája. Az egyjátékos módról sajnos többet nem tudtunk meg, ám a multi ütősen néz ki, és ha az ígéreteket tartják, akkor jó világ köszönt majd be a középkori mókák kedvelőinek a Bannerlord és a Kingdom Come megjelenésével.
A Mount & Blade II: Bannerlord kizárólag PC-re érkezik.
(Bocs, csak napoleonic warsban kb minden magyar a lábát merészeli használni)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.