MX vs. ATV Reflex

A többségnél a motorsport ott kezdődik, hogy mennyire jó BMW-kkel körözni Nürburgringen, és mekkora királyság már, hogy az új Kawasakin gyakorlatilag az utolsó matricáig mindent mi tervezhetünk meg. Aztán ott van az a szűk réteg, aki él-hal az extrém sportokért: nekik megéri kiadni például az MX vs. ATV Reflexet, mert ugye mégiscsak vérpezsdítőbb érzés 15 méter magasan a gép hátulját fél kézzel fogva repülni, mint az autópályán keménykedni frissen szerzett jogsival.

Persze szubjektív, hogy kinek merre húz a szíve, s hát az MX vs. ATV Reflex, mint versenyjáték itt-ott erősen hiányos, azonban egy próbát mindenképpen megérdemel. Szinte percek nem telnek el, a játékost magával ragadja a földdel felszórt aréna hangulata, ahol a közönség csak azért szurkol – remélem, nem naiv elképzelés -, hogy a versenyzők ne zakózzanak baromi nagyot egy-egy fizikát meghazudtoló akrobatikus mutatvány után. Az összképet ugyan rontja némileg, hogy a gépi ellenfelek hajmeresztő butaságokra képesek a mi kárunkra, viszont a Reflex még így is az év egyik meglepetésjátéka volt számomra, mégha ez a pontozáson nem is tükröződik majd.


Ráfért már a vérfrissítés az MX vs. ATV-re, a Rainbow Studios sorozata az utóbbi időben határozottan lejtmenetben volt, s bár az új rész sem fogja megváltani a világot, az újszerű egyensúlyozás és a reflexeink előtérbe helyezése (innen a cím is egyébként) kellemes szórakozássá teszik a játékot. Kezdjük mindjárt a megújult irányítással, ugyanis a Reflex lelke kétségtelenül ez lesz, s emiatt lesznek kénytelenek egy picit gyakorolni még a veterán motorosok is. Az MX vs. ATV-ben ugyanis – csak a rend és a gyengébbek kedvéért – a főszerepet a crossmotorok és a quadok kapják, az ilyen gépek nyergében ülve pedig nem árt ügyelni a gáz-fék kombó megfelelő használata mellett arra is, hogy hova helyezzük testünk súlypontját. Egyes kanyarokban, landoláskor, ugratáskor életmentő lehet a gondos odafigyelés, s mindez verseny közben is megtérülhet, értékes másodperceket nyerhetünk lehetőségeink kihasználásával. Ha felkapjuk egy picit a gép elejét egy-egy ugrató végén, magasabban és tovább fogunk szállni, így akár több feleslegesen lassító buckát is átugorva. Még az élesebb kanyarokat is be tudjuk venni úgy, hogy alig veszünk vissza a gázból, s egy-egy rosszul sikerült landolás után is visszakapaszkodhatunk a motorra, amennyiben időben kapcsolunk.


A legjobb, hogy mindezt sikerült úgy implementálni, hogy egyáltalán ne érezzük feleslegesnek és értelmetlen nehezítésnek. Némi gyakorlás után megszokható az egyensúlyozás átértelmezett szerepe, mindössze annyit kell fejbe vésni, hogy a ravaszok nyomogatása és az egyik analóg kar mellett kénytelenek leszünk a másikat is használni, így például a hatékony forduláshoz célszerű egy irányba húzni mindkettőt. A jó reflexek nem hiányozhatnak, hiszen sosem lehet tudni, mikor kell egy-egy rosszul sikerült ugrást korrigálni a jobboldali kar megfelelő irányba történő nyomogatásával, ahogy sokszor verseny előtt sincs visszaszámlálás: amikor az előttünk lévő kordon lecsapódik, akkor érdemes nekilódulni, felesleges gázadás esetén borzasztóan lassan tudunk csak felgyorsulni.


Nem csak ez nehezíti majd a versenyzők dolgát! Függetlenül attól, hogy éppen arénában vagy vadregényes erdőkben, hegyek lábánál versenyzünk az aszfalt, mint olyan, ismeretlen fogalom a játékban. Földből, vízből, s persze a kettő elmaradhatatlan elegyét jelentő sárból és trutyiból viszont jut majd bőven. Nem elég kerülgetni, átugorni a farönköket és sziklákat, gyakran kisebb patakok is keresztezik utunkat, s a maguk gyengécske sodrása ránk nézve éppen elég veszélyes, ha nem figyelünk, könnyen megpörgethet minket a víz. Mindezt tetézi, hogy a talaj folyamatosan deformálódik, változik. Nyilván ez körversenyeknél jelent nagyobb gondot, ahol kisebb árkok képződhetnek pillanatok alatt, elvégre tizenkét elvetemült versenyző csapat végig újra és újra ugyanazon a szakaszon. Az ilyen árkok és mélyedések főleg a könnyebb, kétkerekű gépeknek jelentenek gondot, akiket ráadásul egyébként is könnyű megszivatni, ha éppen egy buggyval véletlenül a nyakukban landolunk.


Nem elírás, hiába sejteti a cím, hogy a főszerepet a crossmotorok és a quadok kapják, a játékban több másik kategória is képviselteti magát, a legnagyobb poén pedig, hogy akár kategóriától függetlenül is egymásnak ereszthetjük őket, mint anno a Motorstormban. A motorvonulatot lefedő MX és MX Lite, illetve az ATV mellett indulhatunk sport truck, UTV és buggy versenyeken is, karrier módban előbb-utóbb mindegyiken résztveszünk majd. Az egyes kategóriák között komoly különbségek vannak, ezek főként az említett Omnicross versenyeken kirívóak: a kétkerekűek például jól gyorsulnak, könnyebbek és az irányításuk is egyszerűbb, míg a négykerekűekkel érthető módon nem sűrűn fogunk trükközni (a quadot leszámítva), ellenben ezek jóval masszívabb járgányok, a motorosok nagy bánatára. Természetesen a különbségeket megpróbálhatjuk kiküszöbölni némi tuninggal, a gépekre extra alkatrészeket vásárolhatunk, majd ízlés szerint állíthatjuk be őket. A járgányok festése is rajtunk múlik, akár alkatrészenként mást színt választhatunk, sőt motorosunkra is magunk aggathatunk ruhát, sisakot és persze a sorszámunkról is mi dönthetünk.


Alap esetben árkád, karrier és többjátékos módok közül választhatunk, s bár a megszerezhető achievementek multizásra sarkallják a játékosokat, sanszos, hogy a legtöbben inkább a karriert választják majd. Motorosunk megalkotása és első járgányunk kiválasztása után indulhatunk a versenyeken, nem muszáj sorban haladni, de előbb-utóbb minden feladatot teljesítenünk kell majd. Mint említettem, több kategóriában versenyezhetünk, igaz, eleinte csak az MX, MX Lite és ATV járgányok lesznek elérhetők, a többiekért alaposan meg kell majd küzdenünk. Ha sorra nyerjük a versenyeket, a díjak mellett némi pénzhez is hozzájuthatunk, amit nyilván új járgányokra és kiegészítőkre költhetünk. A sima körversenyek mellett több egyéb megmérettetésben is részünk lesz. A legérdekesebb a freestlye, ahol az arénában két perc áll rendelkezésünkre, hogy minél látványosabb, nehezebb és változatosabb mutatványokat hajtsunk végre, lehetőleg úgy, hogy nem nyaljuk fel a földet közben. Akad olyan is, amikor nincs kijelölve a versenypálya, egy GPS segítségével kell betájolni, hogy merre lehet a következő elérendő célpont, míg a freeride módban elsősorban a cél az, hogy felkutassuk magukat a feladatokat, s utána teljesítsük azokat. A sor hosszú, a felfedezés öröme Rátok vár.


A Reflex olykor kifejezetten hangulatos játék tud lenni. A grafika ugyan itt-ott csúnyácska, a háttérben futó zenék sem a legjobbak közül lettek kiválogatva, a játék még így is tud kellemes perceket szerezni. A tomboló arénában verseny előtt lengén öltözött hölgyemény indítja a futamot, rajt után pedig a tömeg vad örjöngésbe kezd, s lelkesedésük akkor sem hagy alább, ha éppen előzésre készülünk vagy zakózunk egyet. Ha kirepülünk a pályáról – lássuk be, erre van esély -, a szervezők ijedten próbálnak arrébb menekülni, mi pedig csak reménykedhetünk a menthető landolásban. A Reflexben gyakorta fordulnak elő tömegbalesetek, rendre már az első kanyarban: ha valaki továbbcsúszik a kelleténél, meglöki versenytársát, az máris a falnak csapódik. A versenyek egyébként mindig izgalmasak, a játék Pro nehézségi fokozaton elegendő kihívást biztosít. Ilyenkor már nem nyerjük meg elsőre a versenyeket, gyakran kétszer-háromszor is neki kell majd futni egy-egy futamnak, majd az összes ugratót és kanyart betanulni, hogy eredményesen tudjunk szerepelni.


A játékban egy dolgot utáltam nagyon, a mesterséges intelligenciát: néha úgy tűnt, a fejlesztők direkt akarták frusztrálni a játékosokat, s ezért raktak közveszélyes gépi ellenfeleket az oldalunkra. Gyakori hiba motoros játékokban, sőt úgy egyáltalán minden versenyjátékban, hogy az ellenfelek kijelölt úton haladnak, amiről egyáltalán nem hajlandók letérni. A Reflexben ez annyira nem kirívó, ellenben itt is megmaradt az az idegesítő szokásuk, hogyha keresztezzük véletlenül az útjukat, ők gondolkodás nélkül belénk jönnek, mi zakózunk, pörgünk egy baromi nagyot, ők pedig hajtanak tovább, mintha mi sem történt volna. Van ennél durvább is. Egy-egy ugratónál a szélrózsa minden irányából repkednek felénk motorosok, s általában a nyakunkban landolnak vagy még a levegőben kiütnek minket a pályáról. Tudom, a multiban általánosnak tekinthető mindez, meg a valódi versenyeken is ez megy, azonban mégis túlontúl frusztrálónak éreztem, hogy a Reflexben mindig én szívok, mindig nekem kell az utolsó helyre visszaesnem és mindig nekem kell másfél kör alatt megmenteni a versenyemet. Jellemző egyébként, hogyha nincsenek a nyakunkon a versenytársak, annyira gondtalanul tudunk versenyezni, hogy több másodperces előnyt halmozhatunk fel velük szemben.


Apró hibái ellenére jól sikerült az MX vs. ATV Reflex. Sok tekintetben alulmarad riválisaival szemben, hiszen nincs benne több száz járgány, a tuningolás sem annyira részletes, a grafika is hagy némi kívánnivalót maga után, viszont kifejezetten élvezetes tud lenni, aminél azt hiszem, nincs fontosabb szempont. Az újszerű irányítás remekül működik, kis gyakorlás után bárki a legjobbak között találhatja magát. Kihívásból sincs hiány, talán egyedül a mesterséges intelligencia az, amiért dorgálást érdemelnek a fejlesztők. Rajongók semmiképpen se hagyják ki, ez adrenalinfröccs lesz a javából!