Lara Croft and the Guardian of Light teszt

Itt a nyár, benne vagyunk rendesen, tikkasztó meleg van, ilyenkor egy egészséges lelkületű ember vízparton szeret lenni, a kedvese vagy egy sör (jobb esetben mindkettő egyszerre) társaságában. De egyszer eljön az este és ilyenkor mi jó kockák nem bulizni megyünk, és nem társasági programokat élünk meg, hanem bekapcsoljuk szeretett konzolunkat, hátha van rajta valami, amit tolni lehet. A Microsoft masinájának tulajdonosai ebben az évben igazán nem panaszkodhatnak a klasszikus uborkaszezonra, hiszen jobbnál jobb arcade játékokkal bombáztak minket, csak jön egyik a másik után, mi meg legfeljebb a fejünket tudjuk kapkodni gyönyörűségünkben.


Az augusztusi ínyencség Lara legújabb kalandja, ami nem véletlenül mellőzi címéből a Tomb Raider titulust. Ennek legfőbb oka, hogy ez bizony nem TR, legalábbis a klasszikus értelemben véve semmiképpen. A Guardian of Light egy vérbeli arcade játék, a régi receptek szerint, tele akcióval, döbbenetes grafikával, kellemes fejtörőkkel, és természetesen a nélkülözhetetlen co-op lehetőségével, ami sajnos egyelőre csak helyi, avagy egy gépen keresztül művelhető.

Mint azt korábban már írtam, a játék grafikája egészen elképesztően gyönyörű, olyannyira, hogy olyan, mintha az Underworld engine-jével készült volna, más kameraállásból (45 fokos izometrikus, fixen) rögzített játékmenettel. Az apró főszereplők és ellenségek csak úgy lemásznak a képernyőről, a végletekig ki van dolgozva minden egyes pixel, a látvány magáért beszél, ez bizony egy mestermunka. 


Ugyanez mondható  el a zenékről és az hangeffektekről is, amiket egyértelműen átemeltek az Underworldből, hogy maxmálisan hiteles képet nyújtson a rajongók számára. Sokan voltak, akik hitetlenkedtek ezen projekt kapcsán, hiszen valljuk be, meglehetősen merész próbálkozásnak tűnt egy akció-ügyességi-kaland játék átültetése ebbe a stílusba. Nem kell megijedni, hiszen ez csak egy kellemes mellékvágány az eddigi részek mellett, s a „nagy” sorozat új epizódjával elméletileg egy év múlva fogunk találkozni!


Szerkezetét tekintve, leginkább csak az lesz a feladatunk, hogy folyamatosan előrejutva, számtalan ellenfélen átverekedve magunkat, némi agyhasználat mellett eljussunk az adott pálya kijáratához. Akad természetesen számtalan gyűjtögetnivaló, fegyver, s különböző varázstárgy, amikkel némileg átformázhatjuk karakterünk statisztikáját, illetve nagy ritkán találni fogunk olyan speciális relikviákat is, amik akkor fognak maguktól működésbe lépni, ha elég ideig bírtuk a harcot sérülés nélkül, s hatásuk egészen addig meg is marad, amíg újra hozzánk nem érnek. Ezek a hatások meglehetősen hasznossá fognak válni (erősebb lövés, élet vagy lőszer regenerálódás, hármas lövés, stb.), főleg a későbbi pályákon.


A szintek, akárcsak az ellenfelek rendkívül változatos formában jelentkeznek, de a legnagyobb változatosságot a hihetetlenül egyszerű és kellemes irányítás, és a döbbenetesen élvezetes játékélmény nyújtja. Egészen más élmény egyedül, és más egy cimboránkkal együtt tolni, hiszen ilyenkor nagy szerepet kap a csapatmunka. Totec, a több ezer éves Maya harcos rendelkezik egy olyan pajzzsal, mely minden lövést képes kivédeni, sőt még vissza is pattanak róla, ha elég ügyesek vagyunk. Ezen kívül van egy olyan lándzsája, amit bármilyen felületbe bele tudunk dobni, majd erre Lara kényelmesen ráugorva juthat el normális esetben elérhetetlen helyekre. Ezen kívül Totec még arra is képes, hogy pajzsát maga felé tartva haladjon előre, amire Lara simán ráugorva a magasból tudja osztani az észt. Lara egyetlen speckó tulajdonsága a mágneses végű kötél lesz, amivel bármilyen karikára fel tud kapaszkodni, illetve ezzel Totecet is el tudja kapni, ha ő éppen olyan béna volt, hogy lezuhant egy szakadékba. Ezzel a kötéllel remek co-op megmozdulásokat lehet véghezvinni, de ez legyen meglepetés. Mindkettő karakter rendelkezik ezen kívül egy távirányító bombával, aminek a használata meglehetősen sokfunkciós, toljátok bátran, bármikor.

A kampány meglehetősen hosszú, több mint tíz pálya áll majd a rendelkezésünkre, és ha mindegyiket maximálisan teljesíteni akarjuk, akkor számtalan melléküldetéssel és kihívással kell szembenéznünk. Ezeknek a teljesítése rendkívül élvezetes és mindig jár értük valami jó kis jutalom. A klasszikus arcade játékok receptje szerint az anyag újrajátszhatósági rátája magas, tutira megéri a pénzét. Ez az új vonal nekem nagyon tetszett, nem sok minden rosszat lehet elmondani róla, a rajongók teljesen el lesznek ájulva tőle, másokat meg pillanatok alatt elvarázsol majd. Hihetetlen hova jutott ez az arcade vonal, csak így tovább emberek, még sok ilyet várunk az arcunkba!

Kapcsolódó cikk

• Lara Croft and the Guardian of Light