Itt van nekünk egy újabb gyöngyszem, a Ubisoft által kiadott Outland. Egy újabb játék, amiről az égvilágon semmit se hallottam, és csak egy igen tájékozott, nagyon kedves live-os cimborámnak (kovacskati) köszönhetően tudtam meg, mi is ez valójában. Az Outland tulajdonképpen, némi rossz indulattal fogalmazva, egy klasszikus vonalakat követő Prince of Persia, amolyan feltuningolt pataponos látványvilággal megspékelve. De szerencsére én mindig is az a fajta teszter voltam, aki azt vallja, hogy lopni nem bűn, csak akkor, ha ezt rosszul teszik.
A Michael Jackson Experience után szerzett ubisoftos csalódásomat pillanatok alatt helyrehozták eme franica srácok, mikor az első pár percemet töltöttem eme hihetetlenül különleges játék előtt. Az Outland tulajdonképpen olyan, mint valami művészi alkotás, mint egy modernkori technológiákat alkalmazó remekmű. Természetesen rendelkezik történettel, aminek persze nem sok értelme van, és igazából lényegtelen is. Főhősünk egy halálos betegségben szenvedő harcos, aki eleinte ismeretlen okokból kifolyólag össze-vissza utazik az időben. Persze kérdéseinkre idővel választ fogunk kapni, de nem ez a legfontosabb aspektusa az anyagnak.
Ami igazán számít, az a klasszikus elemeket felvonultató ügyességi platform stílus, ahogyan egyre több tulajdonsággal ruházzák fel főhősünket, ahogyan egyre több ügyességi és logikai feladványt oldunk meg vele, és mindeközben a stílus, ahogyan és amilyen módon ezt felénk prezentálják. A Limbo és a Patapon óta már megtanultuk, hogy elég csupán pár igényesen eltalált vonal megrajzolása ahhoz, hogy minőségi produktummal legyen dolgunk. Pontosan ez jellemző az Outlandre is. Valójában végig csak amolyan „kartonból” kivágott szereplőkkel fogunk találkozni, de a fényeknek, effekteknek és a színeknek köszönhetően a látvány egészen elképesztően zseniális.
Az Outland tehát lecsupaszítva nem más, mint egy ügyességi platfromjáték, pár logikai feladványokkal megfűszerezve, és természetesen hősies csatát vívva a főellenfelekkel. De mindemellett sokkal több ennél, hiszen a látvány és a folyamatosan duruzsoló muzsika olyan atmoszférát és hangulatot kölcsönöz számunkra, ami felejthetetlenné teszi azt a viszonylag hosszú játékidőt, amit el fogunk tölteni vele. Mindenképpen meg kell említeni, hogy az ára a megszokottól ellentétben csak 800 MS pont, ami valljuk be, manapság szinte már ingyenesnek számít. Nagy hiba lenne kihagynotok, mindenképpen tegyetek vele egy próbát.
Most már bátran kijelenthetem, hogy a jelenlegi játékipar két részre osztódott: vannak a csillogó-villogó-hamar-elfejthető sztárcímek, és vannak az aranykorukat élő, retro-stílusú arcade játékok, amik már magasan túlléptek a zsenialitás határán…
Tisztára mint egy flash játék. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.