Kicsit olyan a Splash Damage és a Bethesda közös játéka, mint az újévi fogadalmak tárgya: az elhatározás, hogy ezentúl nem gyújtunk rá, netán teljes kiőrlésű lisztből készült pékárút fogyasztunk, kevés zsiradékot veszünk magunkhoz, vagy teljesen a vega életmódot választjuk magunknak. Minden olyan jól hangzik kezdetben, aztán a lendület később úgyis alábbhagy. Valami ilyesmi sújtja a Brinket is: többet akart, de számos tényező szólt bele az önfeledt mókába, ahol az elhatározást nem követték tettek. Mindezt úgy, hogy folyamatosan online legyünk: mindegy, hogy a single-nek esünk neki, de egy óra múlva már a pokolba kívánjuk az agyhalott M.I.-t. Sokkal inkább delejes elfoglaltság élő csapatok ellen vívni a küldetésalapú multiplayert, vagy a Challenge módot, ahol maximum négy ember dolgozik össze. Kár, hogy a játék ezt állítja a fókuszba, s minden egyéb kierőszakolt offline mókára magasról tesz.
A közeljövőben bolygónkon komolyan elharapódzott a globális felmelegedés hozadéka: a sarkköri jégsapkák teljesen elolvadtak, így kiterjedt árvizek lepték el a szárazföldeket, s szinte már mindenhol a víz az úr. Az emberiség elkésett, nem talált magának új élőhelyet, a megmaradt száraz talaj Ark városa, az utolsó menedék, amely fejlett öko-rendszerének köszönhetően élhető teret biztosít. Az egyetlen gond az, hogy csupán 5000 ember megélhetését biztosítja, s 50 dühös ember cuppant rá a megmaradt forrásokra. A háború elkerülhetetlen. A feszültségek két frakció között pattannak ki leginkább: a biztonsági erők és a lázadók néznek egymással farkasszemet, a világ egy globális polgárháború szélén áll. A biztonsági erők Arkot tartják a kizárólagos mentsvárként, ezt védik foggal-körömmel, míg a lázadók már nagyban gondolkodnak: szerintünk a város nyersanyagát arra kéne felhasználni, hogy nekiinduljanak új szárazföldeket keresni a végeláthatatlan tengeren.
Elsőként kötelező besorolni a két oldal valamelyikébe, a megfontolt tesztelő szemrebbenés nélkül választotta az ellenállást, már csak a hűvösebb szellemiség végett is, majd aprólékosan testre szabtuk karakterünket és fejest ugrottunk a mély vízbe. A történet alakulásától nem fogunk hangos hümmögéseket hallatni magunkból, szinte csak azért van, hogy ne unatkozzunk a töltőképernyők bámulása közben, majd az ezt követő percekben pár szereplő diskurálását tekinthetjük meg átvezetőként a közelgő misszió kapcsán. Néha erőtlen drámai pillanatokat próbál meg ledugni a torkunkon a Brink, de összességében nincs hatalmas különbség a két frakció küldetései között, hamar kiszámítható minden, lényegében botok ellen vívunk multiplayerre hasonlító meccseket, eköré épül fel a kissé silány sztori. Aztán persze lelkesedésünk is alábbhagy a gépi ellenfelek intelligenciájától, és már ugrunk is fel a Live-ra, emberi riválisokat keresni.
Négy karakterosztály között választhatunk: ezek a Soldier, Engineer, Medic és Operative. Minden kaszt ugyanazokat a fegyvereket használhatja, igazából a különbségek a fejleszthető szaktudásukban vannak: a katona lőszerrel tudja ellátni a társait, az orvos gyógyít, a mérnök a gépi segédleteket javítja, az operative képes álcázni magát az ellenség szeme előtt. Vannak univerzális képességek is, ám a legtutibb perkek azok, melyek kimondottan egy-egy kaszt számára nyújtnak előnyt. A mérnökök lőtornyokat telepíthetnek, ha ezt a speckót már megnyitottuk, vagy pl. a katonák gyorsabb tudnak gránátot hajigálni, és hasonlók. Az operative már más tészta, sőt egy csapásra a kedvenc osztályunk lett: képes az ellenség külsejét felvenni és könnyedén járhat-kelhet az ő soraikban, mindaddig, míg közvetlen közelről le nem kaszabol valakit nevetve. Minden kasztra szükség van a meccsek során, elvégre néhány feladat csak adott típussal végezhető el, a recept kellően változatos, de igazán egyedi dolgokat nem találunk a Brinkben.
Ami viszont tényleg egyedi, hogy kezdéskor kiválaszthatjuk karakterünk testfelépítését is: ha azt szeretnénk, hogy alteregónk minél több fegyvert bírjon el, nosza, válasszuk a heavyt, de ilyenkor mozgásunk lassabb lesz. A medium az arany középút, attól eltekintve, hogy semmiben sem lesz kiemelkedő. Lowra állítva a muszklikat igen kevés mordályt cipelhetünk magunkkal, cserébe viszont tényleg ruganyosan és villámgyorsan mozgunk, a parkour szerelmeseinek ez lesz az ideális választás. Más kérdés, hogy ennek van-e értelme: a küzdelmeket futva és becsúszva, ugrándozva nem lehet megnyerni, kétségkívül szórakoztató, de aki erre vágyik, vegye elő újra a Mirror’s Edge-t.
A játékmenet viszont élvezetes lenne: attól függően, hogy melyik oldalon állunk a fő feladatunk a támadás, vagy a védekezés lesz, amely köthető egy bizonyos helyhez vagy személyhez – akit el kell kísérnünk egy megadott helyre, netán minden áron ki kell iktatnunk. Időnként meg kell próbálunk egy objektumot visszaszerezni és elfoglalni, netán minden energiánkkal megvédeni azt. A mellékküldetések célja minden esetben a karakterünk kasztjától függ, bár ezek csak 1-2 perces egyedi feladatok, ezek nélkül is peregnek tovább az események, s hiába akarják ilyen különcségekkel színesíteni a játékkal töltött időt, a lényeg mindig az, hogy több ellenséget öljön meg a mi csapatunk, mint a másik.
Mégis célszerű offline-ban nyomulni egy darabig, mivel szükséges gyorsan minél több tapasztalati pontot és pénzt begyűjteni. Máskülönben nem hinnénk, hogy a történet bárkit is lekötne, mert jelen állás szerint társaink gógyija egy fogyatékos papucsállatkához konvergál. A legnagyobb probléma az, hogy véletlenül sem megfontoltan haladnak előre, sőt, mosolyogva rohannak bele az ellenség géppuskatüzébe, s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy hopp, egyedül maradtunk a csatamezőn. Ami a VIP-személy megvédésekkor szinte lehetetlen küldetés. Persze innen szép nyerni.
A Challenge módban kicsit jobb a helyzet, tekintve, hogy azok zárt területen, egyetlen célért zajlanak, három nehézségi szinten. A célok változóak: lehetnek sima, fokozatos kihívással kecsegtető torony-versenyek, vagy parkour megmérettetések, de ide már inkább hívjunk online társakat, hiszen a megnyitható fegyverek miatt szinte kötelező egyszer végigzongorázni magunkat rajta. Szóval, kedves magányos játékos, ha csak a single miatt szeretnéd megvenni a Brinket, kérjük, ne tedd, takarítsd meg a pénzed, költsd inkább nőkre, tedd takarékba, vagy vegyél inkább hálózati kábelt és kösd rá a netre.
Kapunk egy raklap fegyvert is, melyekben az a szép, hogy nagyrészük már a játék elején elérhető, néhányuk viszont bizonyos kihívás teljesítése, vagy tapasztalati szint megszerzése után nyílik meg. Első pillantásra számos mordály bitang jól néz ki, de a látszat csal: különbségek szinte alig vannak, hiszen a gyakorlatban a legtöbbjük szinte azonos statisztikával rendelkezik. Nagyítóval kell keresni az igazán használható darabokat, mint a szinte egyetlen lövéssel mindenki leterítő Bolt Action Rifle, bár ennek újratöltése meglehetősen lassú. A legtöbb játékos – tapasztalataink alapján – megelégszik a sima gépkarabély+SMG kombóval. Persze fejleszteni is lehet a szintén megnyitható kellékekkel, mint a lézeres irányzék vagy távcső, s külön öröm, hogy ha már egy kiegészítőt megszereztünk, akkor az már rendelkezésre áll az összes fegyvernél is. Bár ez sem menti meg a játékot a tengernyi, szinte ugyanolyan csúzlik jelenlététől, ami jelentős hiba egy FPS esetében. Elfogyott volna a fantázia? Az irányítással nincs baj, a célzás viszonylag könnyű, a gránátdobás az elején kiszámíthatatlan, szokni kell, mire ötvözni tudjuk a mozgékonyságot a gyilokkal.
A látvány viszont éppen megfelelő, szinte hihetetlen, hogy a Doom 3 motorból még ennyi év távlatából mi minden ki lehet hozni. Ez főleg a nyílt terepekre igaz, maga a rajzfilmes, karikatúraszerű karakterekkel operáló stílus nekünk nagyon bejött. Más kérdés, hogy a mozgás kissé sete-suta, néhol a spórolás jelei mutatkoznak, meg aztán mindenbe belerondít egy tekintélyes fekáliát a szinte elviselhetetlen lag. Bárhol, bármikor előfordul, az első patchben radikális változtatásokat hoztak a fejlesztők: leredukálták a résztvevők számát 8-ra, de ez olyan, mintha félbevágták volna az egészet. Nem titok, hogy folyamatos foltozgatásra vár a Brink, megy is hajtépés rendesen, dacára annak, hogy az első DLC-t ingyenesre tervezi a Splash Damage, mintegy engesztelésképpen. A kevés zenére és a túljátszott szinkronra nem lennénk büszkék, de ez a legkevesebb, ami miatt szó éri a ház elejét.
Kicsit többet vártunk a Brinktől, noha a végeredmény egy erős közepes játékként kerül rögzítésre a bizonyítványba. Nem kellett volna erőltetni az egyjátékos kampányt, ha már ilyen gyatra a mesterséges intelligencia, az instabil netkód szintén nem egy jó ajánlólevél, ráadásul a késő tavaszi felhozatalban könnyedén víz alatt maradhat és megfulladhat a Brink, így hiába a pár ötletes újdonság és az egyedi látvány. Oké, hogy a multi mindenek felett áll, a lagot és a kevés pályát lehet később orvosolni, az ismétlődő játékmenetet már nem annyira. Erősen megosztja tehát a közvéleményt a játék, azok tényleg szórakoztatónak találják, kiknek bejön ez a támadó-védekező szisztéma és a hamisítatlan csapatjáték feeling, ahol tényleg mindenkire szükség van. Visszakanyarodva a cikk eleji gondolathoz, az ígéretek és a kivitelezés tényleg két eltérő fogalom, a Brink az élő példa erre. Álljon itt okulásként: még lehet menteni a menthetőt, kedves Spash Damage!
Nem kell hozzá Nostredamusnak lennünk, hogy megjósoljuk: a globális felmelegedés nem vezet jóhoz. Csaknem az egész Földet árvizek árasztották el, a megmaradt szárazföldek birtoklásáért ádáz vérontás folyik. A Brink lehet az ökoterroristák kiképzőprogramja, hamisítatlan, nagyban gondolkodó mulitplayernek teret engedve.
0-campaing nem jo szz*****r
A teszt szerintem se túl korrekt, de hát zoenn majd belejön az FPS tesztekbe is... ;-)
Tehát ha mindenki blogot kellene, hogy indítson, ha nem tetszik valamelyik cikk számára, eléggé érdekes helyzet állna elő. De természetesen elfogadom azt a lehetőséget is, hogy Te bölcsebb vagy, és jobb rálátásod van mindenre, és az emberek tömegével fognak saját blogokat indítani a megvilágosodás jegyében...
Aki meg csak single miatt vesz meg egy kimondottan multira kihegyezett FPS-t ott gondok vannak. Ha mégis így dönt nem fog meglepődni, hogy az MI buta, mert jelen pillanatban nem nagyon van a piacon olyan FPS, ahol az MI kiválóan teljesítene...
Zoenn ha csak ennyit változik a helyzet, akkor már SZERINTEM reálisabb lesz a köv COD cikk: "Nem tudom ki írja az új CoD tesztet, de szóvá teszem, hogy ne CSAK rajongói szemmel nézzenek rá" A CSAK szón van a hangsúly részemről.
A téma részemről lezárva, azt hiszem ki lett vesézve ez a játék :)
A Brinkhez visszatérve: szerintem összességében egy erős közepes cucc, vannak jó pillanatai is, érződik, hogy mást akartak letenni az asztalra - én is jól szórakoztam rajta, magánemberként. Tesztelőként viszont le kell írnom, hogy hol van szar a levesben. Tiszteletben tartom azok véleményét is, akiknek bejött a Brink, és biztos vagyok benne, hogy a Splash Damage kijavítja a hibáit.
De ha a Gamekapocs következő COD tesztje, megint úgy fog kezdődni, hogy ez a COD rajongóknak íródott, és ha Te nem vagy az, akkor ne is olvasd tovább... Ha a COD köv részében még mindig scripteltek lesznek a jelenetek, az MI ugyanolyan hülye lesz, mint minden FPS-ben, a grafikai motor még mindig a régi lesz, immáron ezerszer felvarrt ráncokkal, akkor az látszódjon meg már a pontozásnál. Az is, hogy még nem jött ki hozzá ingyenes DLC tartalom...
Szóval ha a köv COD-nak is hasonlóan kemény értékelését várom.
Remélem átjött, mire szerettem volna kilyukadni. Köszönöm a figyelmet, további jó gamekapcsozást.
Börtönös pálya megvolt mindkét oldalról? 4féle feladat egymás után.
Aztán jön a konténercity ahol szintén 4féle feladat van...stb,stb
Ehhez képest egy codban/killzoneban/battlefieldben a zászlófoglalás akkor micsoda?
A grafikát annyira leszólják sok kommentben minthogyha a cod nem lenne sivár vagy ronda. (én egyébként nemtom mit néznek egyesek,mert sztem szép és kidolgozott, max a hi-tech részleg letisztult).
Ingyen pálya, tartalom dlcben jön. Lagon is dolgoznak.
AMi miatt negatívot adok az az ,hogy elöbb adták ki a játékot erre ilyen hibák vannak benne. Akkor inkább dolgoztak volna rajta.
A sztorinak direkt utána néztem és 1-2 évvel ezelötti E3as beszámolón is már "nyílt titok" volt,hogy a sztori az botos multi lesz gyakorlatilag.( 576újságban vissza lehet keresni.)
Élménnyel szoktam mindig olvasni az RPG leírásait. (Eltekintve a fiaskót, amikor az XBOX-on tesztelte a Dragon Age-t, de hát csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.)
Kérném, hogy a jövőben is maradjon ezen a területen, és az FPS teszteket kerülje el messze! Nem önnek való, és hozzá nemértésről tanúskodik.
Egy multira kihelyezett játékot single rész miatt értékelni, olyan, mint XBOX-on Dragon Age-t tesztelni.
A hőn szeretett COD kérdem én miért nincs ennyire lehúzva a buta MI miatt? vagy bármely más játék? Kétlem, hogy létezik olyan FPS, ahol bepissantanánk az MI által okozott élvezetektől. A lag-lag hátán is csak viszonylagos dolog, nálam hibátlanul megy a játék. A CODnál anno steamen szinte lehetetlen volt eleinte játszani, ezt akkor jótékonyan elnézték teszteléskor, majd a patch érkeztekor már nem volt gond. Itt persze nem várjuk meg a patchet, hanem lehúzzuk a játékot.
Kevés a térkép, de fog jönni DLC, tudom, ezzel az a gond, hogy itt ingyen fog jönni, és nem pénzért, mint más játékoknál.
A játék ettől függetlenül jó lett, de tény, hogy lehetett volna jobb is. Biztos vagyok benne, hogy idővel a patchek és a DLC-k rengeteget fognak dobni rajta.
Kérném, hogy a jövőben a Gamekapcson minden FPS-nél legyenek ennyire kemények, példának okáért a CODnál is, ami biztos ezúttal is hibátlan lesz, hiszen ott semmi sem scriptelt singleben, az ellenfél hihetetlenül okos, a grafikai motor a legmodernebb, sosem volt benne elnagyolt textúra, a kiegészítők eddig mindig ingyen jöttek, és a játék hibátlanul jelent meg, és sosem kellett hozzá azonnal patch...
persze mással is élvezhető tud lenni de csak akkor tudtok összejátszani ha már tudjátok mit akar csinálni a másik!!
de már a videokonse jött be anyyira:/ de gondoltam jó lessz
aztán meg vettem és a legroszabb FPSE
szóval új kifejezés: Bulletstorm-effektus
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.