Motion Explosion! teszt

Tizenkét minijátékot vonultat fel a Majesco legújabb családi particsomagja, ügyességi- és labdajátékokban kell bizonyítanunk, csillagokat gyűjtögetve, pontokat hajszolva. A Kinect elé járulva legfeljebb négyen mérkőzhetünk meg egymással, a Free to Play módra nyomva szabadon választhatunk fegyvernemet, a Motion Mix pedig kisorsol nekünk három random játékot, a hivatásuk szórakoztatni minket az elkövetkezendő félórában. Vagy éppen halálra untatni.


Minden játék tíz szintből áll. Az easy fokozat kettő, a medium és a hard pedig négy-négy újabb kihívást tartalmaz, a feladat ugyanaz mindegyikben, csak a nehézség és a sebesség növekszik folyamatosan, ki egy teljes sorozatot egyhuzamban végigtolt, méltán lehet büszke magára. A sort a Balance Beam nyitja, két kezünkkel egy virtuális deszkát kell tartanunk benne, az égből pedig különböző formájú alakzatok potyognak ránk, a cél elkapni belőlük minél többet úgy, hogy ne boruljanak le, a műveletnek pedig van egy testvérjátéka is, a Heavily Armed. Ez utóbbiban már csak az egyik karunkon van deszka, be kell gyűjteni az alakzatokat, s ha megvagyunk egy adaggal, a másik oldalon már nyílik is egy zsilip, hogy beleboríthassuk mindet.


A labdajátékok a Crank it Uppal kezdődnek. Bal kezünkkel kurblizni kell valami gépet, az automatika különböző labdákat és formákat adagol nekünk, melyeket ha megkapunk, el kell ütni, egyenesen a kijelölt célba, rettenetesen kreatív az egész, az iróniát remélem, mindenki érzi. De nem kevésbé ötletes a Sack Hack és a Dodge Ball sem, előbbinél dekázgatnunk kell, utóbbinál pedig egy gép labdákat lő felénk, mi vagy elhajolunk előlük, vagy visszaütjük őket. S most jön a csúcs műsorszám, a (mondd ki hangosan) Juggle Struggle. A játékmód zsonglőrködésre kényszerít minket, három labdát kell egyszerre a levegőben tartanunk, ha az egyik leesik, egy labdalövő gép azonnal pótolja azt nekünk, milyen kedves.


Ha már azt hittük, hogy a gyengeelméjű feladatok sora véget ért, akkor következik a Robo Control, melyben egy távirányítós kisrobot navigálása a feladat. Különböző tárgyakat kell kerülgetnünk, hogy beérjünk a célba, az irányítás viszont rettenetesen bárgyú, bal kezünkkel pumpálnunk kell, így adva egy kis sebességet szerencsétlennek, a jobb kéz pedig a kormányzás, persze az Istennek se akar arra beállni, amit mi szeretnénk. A Tilt Board viszont ezek után nehéz elhinnünk, tényleg szórakoztató tud lenni, egy hatalmas labirintusasztalon kell az üveggolyónkat a lyukba terelgetni, minden az egyensúlyérzésünkön múlik, az asztalt kell úgy döntögetnünk, hogy a gravitáció segítségével célt érjünk.


A Shape Dodge-ban különböző tetris-formák repülnek felénk, a mi feladatunk pedig az, hogy kitérjünk az útjukból, s van ennek egy nehezített változata is, az Off The Grid, melyben nem egy, hanem egyszerre két irányból történik mindez, kell egy térlátás ahhoz, hogy itt jól helyt tudjunk állni. De hasonló koncepciót követ a Star Hop is, mely ezúttal már csillagokat küld felénk futószalagon, s nekünk fel kell venni mindet, a sort pedig a Star Stream zárja, mely ugyanaz, mint az elődje, annyi eltéréssel, hogy a csillagok itt már lebegve közelítenek felénk.


Nem véletlen, ha a játékok a leírások alapján ismerősen csengenek, a legtöbb ugyanis nem újdonság, néhány kivétellel, és módosítással láttuk már őket valamelyik Wii- vagy Move-címben. Így pedig igazán nagy izgalmat és kihívást egyik se okoz, játszunk a pontlista elsőségéért, az achievementekért és a jó értékelésért, más jutalom viszont nincs is, azon kívül tehát, hogy a medium és a hard szintek az eredményeinktől függően válnak elérhetővé, nincs miért küzdenünk.


Amilyen lapos a játék, annyira szürke a kivitelezése. A grafika egy átlagos XBLA cím minőségét hozza, a játék főhősét az Xbox avatárunk adja, az ő bénácska, rajzolt mivoltával, maguk a játékok pedig nappalikban és TV stúdiókban zajlanak, a hangulat totálisan lapos. Nincsenek showelemek, nincs semmi körítés, csak mi vagyunk, és az a néhány darabos játéklista, amit felül kiveséztünk, a hangok gagyik, a műsorvezető pedig az őrületbe tud kergetni. Egy idegesítő hangú, affektáló ribanc beszél hozzánk folyamatosan, kinek legújabb kedvenc szófordulata a Juggle Struggle lett, Juggle Struggle, Juggle Struggle, Juggle Struggle, Juggle Struggle, mondja folyamatosan, hogy dögölne meg azonnal.


Nem jó játék a Motion Explosion. Unalmas, tartalmatlan, ötlettelen és mindezek tetejében még idegesítő is, az ember kipróbálja a játékmódokat, aztán hajítja a lemezt a kukába, kellemesebb családi program kimenni a temetőbe, mint ezzel a hulladékkal eltölteni egy órát, aki teheti, kerülje el.