Sorcery teszt

Finn, a fiatal és vakmerő varázslótanonc éppen hogy csak pár hete kezdte el tanulmányait, mikor szeretett városát tűzbe borítják a gonosz varázslények. Végül kiderül, hogy a rémálmok királynője megszegte ősi esküjét és célja nem kevesebb, mint az egész világot egy merő rémálommá változtatni. Kísérőnk az örökké cinikus és kissé nyafka macska, Erline névre hallgat. Természetesen kiderül róla, hogy ő valójában egy elvarázsolt cicus, aki anyja elől próbált meg elbújni, de ezúttal félő nem fog sikerülni neki, mivel a végső varázslathoz rá is szükség lesz. Finn útra kell hát, hogy véget vessen ennek az egésznek, és egyben a hercegnőt is oltalma alatt tartsa.


Sokat lehetett hallani a Sorceryről, aki nyomon követte az eseményeket pontosan tudta, hogy könnyen lehet minden idők legjobb Move-os játéka van készülőben. Örömmel közlöm veletek, hogy ez valóban így van. Boldog PS3 teszterként kevés olyan cím volt, amit ne próbáltam volna ki, és ezeknek igencsak nagy része maximum csak közepesen jó kategóriába tartozott. Éppen ezért voltam kicsit szkeptikus, hiszen belefáradtam már a végeláthatatlan rohamokban rám törő közepes címekbe. Igaz, egyik előző tesztalanyom, a Datura nagyon kellemesre sikeredett, de rövidsége és kellemetlenkedő irányítása miatt nem lopta be magát örökérvényűen a szívembe.


A Sorceryvel viszont más a helyzet. Az első pillanattól fogva magával ragad, hiszen a rövid tanító pálya után rögtön látni fogjuk, mennyire remek lett az irányítás. Bevallom, nekem nem indult olyan felhőtlenül a kalandozás, hiszen ahogyan azt már megszoktam, kontrollerrel a kezemben indítottam el a játékot, ami miatt egyszerűen képtelen volt felismerni a Navit. Ezt elkerülve mindenkinek azt tanácsolom, hogy a kontrollert kapcsolja ki és csak a két Move-os irányító legyen a markában, mikor nekikezd a játéknak. A Navi könnyen kezelhető, végtelenül kényelmesen tartható az ölünkben, hiszen a legtöbb dolgot úgyis a jobb kezünkben lévő Move-val fogjuk csinálni.


Egy rövid kalibrálás után már neki is kezdhetünk a kalandoknak. Rögtön ki fog derülni, hogy a célzás elképesztően jól működik, ez annak köszönhető, hogy egy minimális szinten célra tart a játék, nekünk csak annyi dolgunk lesz, hogy nagyjából az adott irányba csapkodjunk a fagyival, ezzel a varázslás mozdulatát utánozva. A későbbiek során találni fogunk újabb varázslatokat, olyanokat, mint földrengés, jég, szél, tűz, amiket akkor tudunk előhozni, ha a Move gombot nyomva tartva végrehajtjuk az előirt egyszerű mozdulatot, mondjuk a fejünk felett körözünk egyet, amivel például a szél erejét tudjuk használni. Minden varázslatnál kétfajta mozdulatra leszünk képesek, van a sima suhintás, amivel egyenesen lőhetünk, illetve csavarni is tudjuk a kezünket, amivel mondjuk a szél esetében forgószelet fogunk előhívni. Külön érdekesség a játékban, hogy a varázslatokat kombinálni is tudjuk. Tehát, ha mondjuk csinálunk egy forgószelet, majd egyenesen belelövünk tűzzel, akkor egy tüzes tornádó fog keletkezni, amibe ha alap lövedékeket lövünk, véletlenszerű tűzgolyókat fog magából ontani, ezzel 360 fokban pusztítva ellenfeleinket. Mint azt gondolom láthatjátok, a varázslás rendkívül egyszerűen, kényelmesen, logikusan és hihetetlenül élvezhetően lett kitalálva. Az egyetlen gond talán vele csak az, hogy pár óra játék után nagyon komolyan szét tud menni a vállunk a folyamatos csapkodástól. Persze lehet, csak én vagyok már öreg az ilyenfajta mókákhoz, de tény, hogy még most is sajog a jobb karom a játéktól.


Ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban megkedveljük a főszereplőket, a köztük lévő örökös élcelődést, majd persze a szépen lassan kialakuló románcot is. Kalandozásaink során nem csak varázslatokat fogunk találni, hanem rengeteg szétlőhető vázával, kővel, ládával is, amik vagy aranyat, vagy pedig varázsital hozzávalókat rejtegetnek a számunkra. Idővel szembejön majd az alkimista árus, aki megtanít minket az italfőzésre, majd ezeket mi magunk készíthetjük el pár jópofa Move-os mozdulattal, végül felhörpintve a tatalmukat extra erőre, védelemre, sebzésre és még sok minden másra is szert tehetünk.


A keresgélésen, gyűjtögetésen és hentelésen kívül lesznek olyan helyszínek, ahol egy kicsit majd az agyunkat is meg kell tornásztatnunk. Ilyenkor fogjuk csak igazán jedi lovagnak érezni magunkat, mert eleinte csak köveket kell arrébb mozgatnunk, később már komolyabb csavart lövésekre illetve hidak, feljárók, lovas kocsik helyreállítása lesz a cél, amit körkörös mozdulattal vagy különböző irányokba való csapkodással tehetünk meg. A végeredmény minden esetben ugyanaz, marha jól fogjuk érezni magunkat, igazi jedi-pillanatokban lesz részünk.


A hosszú és tartalmas kampány sok-sok órára, napokra le fog kötni minket, igaz lesznek benne olyan üresjáratok amikor az ellenfelek csak végeláthatatlan rohamokban törnek ránk, a kezünk majd leszakad eközben, és alig várjuk, hogy vége legyen már az egésznek. De mint minden Move-os játéknál, itt sem szabad 2-3 óránál többet nyomulni, mert ez bizony fárasztó tud lenni. Sajnos a nehezebb részeken a béna kamerakezelés se segít nekünk abban, hogy könnyebb dolgunk legyen, és lehet, hogy a L1 gombbal középre tudjuk helyezni a kamerát, de a folyamatos csapkodás és varázslás közben ez a gomb fog a legkevésbé a kezünkre állni.


A Sorcery egy nagyon kellemes meglepetés volt a számomra. A készítőknek végre sikerült egy igazán jó move-os címet összerakni, és megmutatták az utat, amin másoknak is el kéne végre indulni. Igazi varázslásnak lehetünk a résztvevői, kellemes látvánnyal és történettel végigkísérve, néhol zavaró hibákkal elrontva a tökéletes élményt. De egy erős jó pontozást mindenképpen megérdemel. Bűn lenne kihagyni a Move-tulajdonosoknak!