Men in Black: Alien Crisis teszt

InGen egy mázlista köcsög. Nemrég államvizsgára készült, én pedig elkezdtem nézegetni, hogy mik azok a tesztjátékok, amiket lenyúlhatok tőle, kincseket rejt a fiókja, meg pár zoknit, és talán egy péniszpumpát is, de nem láttam jól. Tanulj csak, én szívesen átvállalok egy-két cikket, mondtam neki álszent mosollyal a képemen, majd lenyúltam a Men in Black: Alien Crisist, a mozi nagy kedvenceim, ez is biztos állat lesz.


Hogy miért hittem azt, hogy az Activision jó játékot tud csinálni egy filmből, azt nem tudom, valószínűleg egyszerűen hülye vagyok, és kész. Nem néztem róla trailereket, talán screenshottal se találkoztam korábban, tipikusan az a felhasználó lettem hirtelen tehát, akire vadásznak az ilyen szarokkal, gyanútlanul leemeli az ember a lemezt a polcról, s csak akkor jön rá az átbaszásra, mikor már hazaért.


A Men in Black: Alien Crisis története egy Peter Delacour nevű fickó körül forog. A film eseményeit ezen a ponton el is felejthetjük, a játék egy új kalandot dolgoz fel, maffiaügyekbe keveredünk, földönkívüliek kezdenek el lövöldözni ránk, s mire annyit mondanánk, fapapucs, C Ügynök és Frank már ott is van, hogy beszervezzen minket. Így születik meg a sötét zsaruk új hőse, P Ügynök, akit azonnal a cápákkal teli mélyvízbe dobnak, fel kell vennünk a harcot az idegenekkel, és megakadályozni a Föld invázióját. Ja, és vajon mekkora rá az esély, hogy pont egy olyan álnevet sikerül kapnunk, ami a Peter rövidítése, és még nem volt foglalt az irodában?


Régen volt egy remek játék, úgy hívták, Virtua Cop.  Az arcade gépek aranykorának szülötte volt ő, a főhős bőrébe bújva rosszfiúk százait kellett megölnünk benne, az eseményeket a játék irányította, nekünk meg csak célozni kellett, és lőni. Ha nem emlékszel rá, akkor a House of the Dead, vagy a Time Crisis címekre remélem, felkapod a fejed, ugyanarra a receptre épültek ők is, a hentelésen kívül mi legfeljebb csak annyit szabhattunk meg, mikor lépjen ki hősünk a fedezék mögül. Ha ez rosszul sült el, bekaptunk pár találatot, s lehetett újabb érméket bedobni a gépbe, már akkori szemmel se nevezhettük igazán kiválónak a játékmenet minden pillanatát, de élveztük, a játékstukker markolása kőkemény köcsöggé változtatta még a legbénább kis pöcsöket is.


A Men in Black ezt az életérzést próbálta meg feléleszteni, sikertelenül. Hősünket a gép irányítja, P Ügynök magabiztosan nyomul előre a fedezékek között, nekünk meg aprítanunk kell az idegen hordát, piju-piju, phoooow, whüm-whüm, ilyen hangokat hallatnak a fegyverek, mire a rohadékok meg rhááááár, ghuuuuuuuw, höööörrrrr, micsoda izgalmak történnek, még olyat is látni, hogy valaki felmászik a falra, s onnan tüzel ránk. Hamar rá kellett jöjjek, hogy józanul játszani az Alien Crisisszel pont olyan szar, mint horgászni. Józanul. Feldobván a hangulatot, nyitottam is egy pár sört hamar, a körtéset igyák csak a lányok, nekem rendes kell, a megoldás egyszerű, addig kell piálni, míg nem élvezed a játékot. A Kung Fu Panda 2-nél bevált, bár nem emlékszem rá pontosan. Részeg voltam.


Az alkoholizmus rossz dolog, ezért 18 éven aluli olvasóinkhoz szólok most, egyetek sok zöldséget, és írjatok mindig házit, különben olyanok lesztek, mint InGen. Aztán pokolra juttok, és megdöglötök. Bár ha jól belegondolunk, a halál végtelen sötétsége a játék után felemelő, és nyugtató lehet, jelenleg kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni annál, hogy ezzel tovább játsszak.


A grafika ronda, a gameplay nulla, a hangulat lapos, története pedig gyakorlatilag nincs is a játéknak, egy fostalicska az egész, nem érdemes rá két forintot se áldozni. Az egész úgy rossz, ahogy van, legalább a lövöldözés lenne izgalmas, de még azt is sikerült elrontaniuk, amire az egész játékot kihegyezték, kínszenvedés és gyötrelem, ez jutott nekünk. A filmes játékok mind szarok, és ezt a Men in Black: Alien Crisis is bizonyítja, rohadt egy dolog, ha kötelességből kell vele órákon át szenvedni, én így jártam. Gyerekek! Ne igyatok, és ne legyetek játéktesztelők.