Happy Wars villámteszt

Ezt is megértük! Egy-két évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a Microsoft beengedje a free-to-play játékokat az Xbox Live-ra – hogy miért, azt külön cikkben taglalhatnánk –, de a Happy Wars ízig-vérig a freemium üzleti modellre épít, annak minden előnyével és hátrányával. Az meg már más kérdés, hogy a belépő nem sikerült túl jól. A Happy Wars voltaképpen élvezetes, de mégis szedett-vedett alkotás, sok helyen izzadtságszagot érezni rajta, bizonyos tekintetben pedig egyenesen kiborítja a gamert.

Először is szögezzük le: az a címke, hogy „free-to-play”, valójában sosem sejtetett ingyenes tartalmat, így itt sem fog. Igen, közvetlenül nem kell érte fizetni, de ahhoz, hogy a játékélmény teljes legyen, már ki kell nyitni a pénztárcánkat. A free-to-play modellben utazók tökélyre fejlesztették a monetizálást: nem feltétlenül jutsz előnyhöz, ha fizetsz, a balansz megvan, és különben is, a karakterünk kicsinosítását szolgáló fizetős kiegészítőknek csak esztétikai értékük van. (Akár hisszük, akár nem, az ilyen cuccok bombabizniszt jelentenek!) A Happy Wars ráadásul duplán sarcol, hiszen kizárólag az Xbox Live Gold előfizetői számára elérhető, ami persze egy multiplayer-orientált játéknál aligha szokatlan.

A Happy Wars történetétől és körítésétől ne várjunk sokat, itt csak a játékmenetben bízhatunk! A cím láttán már szkeptikus voltam, és nem a pacifista beszél belőlem, mikor megkérdőjelezem, hogy a „boldog háborús” felütés után mennyire lehet komolyan venni ezt a játékot. Természetesen semennyire, de érzésem szerint a Toylogic fejlesztői átestek a ló túloldalára. Kezdjük ott, hogy tényleg nem vitték túlzásba a sztorit: adott két királyság, ami állandóan civakodik egymással, az egyik jófej, a másik nagyon gonosz; mindenen összevesznek, most éppen az a csatározás oka, hogy a Gonosz elrabolta a Jó lányát. Nem nagy szám, ugye? Noha nagy rajongója vagyok a cel-shaded technikának, mindezt a bárgyúság határait súroló grafikával tálalják a fejlesztők, szinkron nincs, szövegbuborékokban olvashatjuk az erőltetett humort, egyedül talán a zene az, amihez sikerült keríteni egy normális ízléssel megáldott úriembert. Részvétünk.

A játékmenet viszont kétségkívül szórakoztató, nagyon tetszett. Sok extrával ezen a téren se számoljunk, viszont a program ahhoz elég összetett és mély, hogy az ember néhány alkalommal leüljön elé. A Happy Wars akciójáték, ahol összezárnak két 15 fős csapatot egy pályára, majd indulhat egymás csépelése. Alapjáraton a kardunkkal vagy a botunkkal üthetjük a másikat, mellette pedig varázslatokat is elsüthetünk; kasztonként összesen kilenc darab áll a rendelkezésünkre, de a gyorsgombokkal mindig csak az előzetesen kiválasztott hármat hívhatjuk elő. A csapatok az arénában kontrollpontokat foglalhatnak el, és ahogy haladnak előre, végül elérik a rivális brigád erődjét, hogy egy gyors ostrom után a várudvaron álló totemet is ledöntsék.

A Happy Wars igazi szépségét a fordulatossága és a csapatmunka adja. A játékban három kaszt közül választhatunk: a harcos a közelharcban jeleskedik, a mágus hátulról szórja az átkot az ellenfelekre, míg a pap a gyógyítás mellett meg tudja idézni az építmények alapanyagait. Merthogy az építés fontos szerepet játszik a játékban, a kontrollpontokat nekünk kell felhúzni – minél többen kalapálunk, annál gyorsabb a folyamat –, az ostromnál pedig faltörő kossal eshetünk neki a masszív várkapunak, vagy létrát készítve a falon is bepróbálkozhatunk. A védelemnek is megvannak a maga eszközei, ők lerombolhatják ezeket az építményeket, bombát szórhatnak az ellenfelekre, vagy jól megtermett számszeríjakkal sorozhatják meg őket. A Happy Wars csapatjáték: itt egyedül nem sokra mész, vagdalni mindenki tud, de a túlerővel még a legtehetségesebb játékos sem tud mit kezdeni. Ügyesen kell védekezni, miközben a többiek hátulról megközelítik az ellenfelet, végső szükség esetén pedig a csapatos varázslatokat kell ellőni – ehhez viszont mindenkire szükség van!

Ahogy átvágjuk magunkat a meccseken, úgy fejlődik a karakterünk, közben a felszereléseink is javulnak. A harcosunkat maximálisan testreszabhatjuk, nemcsak a fizimiskáját változtathatjuk meg, de új, masszívabb és különböző spéci tulajdonságokkal felvértezett fegyvereket, páncélokat és sisakokat is rá aggathatunk a kapott csillagok elköltésével. További érdekesség, hogy a felszerelésünket módosíthatjuk, sőt craftolás is van: a nem használt tárgyakkal megerősíthetjük a már jól bevált cuccainkat.

A villámteszt végére érve muszáj megjegyezni: a játék lényege a multiplayer, a többi játékmód szóra sem érdemes, éppen ezért rendkívül bosszantó az az igénytelen meccskereső, amit a fejlesztők összeeszkábáltak. Felfoghatatlan – és sajnos egyre gyakoribb –, hogy egy multira kihegyezett programnál miért pont ez a kulcsfontosságú mozzanat ennyire tökéletlen és lassú, miért csak sokadik próbálkozásra juthatok el egyáltalán odáig, hogy a rendszer elkezdjen ellenfeleket keresni nekem. Mindazonáltal a relatíve alacsony pontszám ne tévesszen meg senkit, a Happy Wars szórakoztató játék. Azt gondolom, a játékmenet még a lagymatag prezentációt is feledtetheti velünk, ráadásul a letöltendő kliens mindössze fél giga: kevés kifogást lehet találni arra, hogy az ember ne tegyen vele egy próbát!