F1 Race Stars teszt

A száguldó cirkusz sem kerülhette el a sorsát, mintha hiány lenne belőlük, úgy csinált kartjátékot a Codemasters a Forma 1 alapján. A britek igyekeznek mindent kisajtolni a licencből, az évi rendszerességgel jelentkező autóverseny idei epizódja mellé érkezett még az F1 Race Stars is, ami a vérkomoly autósportot hivatott kötetlenebb és emészthetőbb formában találni a játékosok felé. Meglepő módon az újdonság éppen ott remekel, amitől a leginkább féltünk, és csak úgy csorog belőle az F1-hangulat. A legnagyobb probléma, hogy a Codies pofátlanul átver vele; először elhúzza előtted a mézes madzagot, majd ha bizalmat szavaztál neki, ujjal mutogat rád, hogy milyen szerencsétlen vagy.

Pedig olyan szépen indult! Megérkezett a tesztpéldány, gondoltam, még munka előtt teszek vele egy próbát. Egy futam volt csak, de eldobtam az agyam, lelkendezve meséltem, hogy ez a legjobb Mario Kart, amit a Codemasters csinált. A karakterválasztó képernyőn feltűnt az idei Forma 1-es szezon összes pilótája, vigyorogva választottam ki Vettelt, hogy akkor majd megmutatom Alonsónak Brazíliában, mi lesz a világbajnokság végeredménye. Ő mondta, hogy “ja”, mint az NDK-s pornófilmben, és nekivágtunk a futamnak. Három kör alatt annyi inger ért, mint más autóversenyben összesen: a pálya nemcsak tökéletes kifigurázása volt a brazil sztereotípiáknak, de a műfajhoz méltó módon másodpercenként változtak a pozíciók is; hiába haladtam az élen, ha elém teleportált, vagy hátulról rakétát lőtt belém valaki, azonnal a mezőny végén találtam magam. Eső, safety car - elképesztő küzdelem volt, de végül megnyertem a futamot.

Azután elkövettem a hibát, hogy folytattam a játékot. Az első körök lazán teltek, jókora előnnyel autóztam, gondoltam, a nehézségi szinten is változtatok, de még a legdurvább fokozaton is piskóta volt a történet. De aztán! A negyedik-ötödik kupasorozatnál egyszeriben szertefoszlott minden, és ahogy az lenni szokott, az ellenfelek hirtelen felgyorsultak, egyre ütősebb power-upokat kaptak, általában mindig engem szívattak meg, és feltűnően sokat teleportáltak. A gép pofátlanul csal.

Az F1 Race Stars a Mario Kart-stílus jeles képviselője, főszerep a humoré és az arcade játékmeneté. A Forma 1-es autók gokarttá zsugorodtak, a pilóták karikaturizált másai vigyorognak és bohóckodnak a képernyőn. A játékmenet a már szokásos: másodlagos szempont csupán, hogy mennyire vagy tehetséges versenyző, a cél, hogy a kanyargó, hullámvasútra emlékeztető, egyúttal izgő-mozgó akadályokkal tarkított pályán gyűjts power-upokat, amiket elsütve gyorsíthatsz a tempódon, nem utolsó sorban pedig a többieket is megszívathatod. Persze nem lesz ilyen egyszerű dolog, ugyanis te csak csillagokat szedhetsz össze, hogy mit kapsz cserébe, azt a gép sorsolja ki.

A játékban az idei Forma 1-es szezon összes istállója és pilótája helyet kapott, igény esetén pedig fiktív karakterek közül is válogathatsz, sőt a saját xboxos avatarod is átemelheted versenyezni. Alapvetően nincs teljesítménykülönbség a verdák között, itt bárki győzhet, ezért is vicces pillanat, mikor a valóságban csak mozgó akadálynak tekintett Pic vagy Karthikeyan viszi el a futamot. A csapatok viszont eltérő bónuszokat adnak, így nem feltétlenül érdemes a kedvencednél leragadnod, hiszen a Red Bullnál a hátszélben maradásért extra gyorsító jár, a Lotus az egyik rakétából - pontosabban buborékból - ad háromszoros mennyiséget, a McLarenesek pedig a már meglévő power-upot cserélhetik le valami másra.

Ez a fajta komolytalanság a pályatervezéskor csúcsosodik ki igazán. Noha a pályákat szintén a versenynaptárból emelték át a fejlesztők, innentől kezdve semmi közük sincsen az eredeti a helyszínekhez. Már a vonalvezetés sem stimmel, és bár néhány jellegzetes görbületet - például a monacói Grand Hotel-kanyart - itt is megtalálunk majd, a pályák alapvetően rendszertelen hullámvasút módjára tekeregnek, ugratók és átfordulók követik egymást, a sebességről pedig az itt-ott lerakott gyorsítók gondoskodnak. A futamok maximálisan kifigurázzák a helyszínül szolgáló országot: Németország fenyőerdőiből bajor kastélyba hajthatunk, onnan irány az autobahn, hogy a forgalmat legyorsulva érjünk célba, Abu-Dzabiban végighajthatunk az ismert Ferrari-hullámvasúton, utána a homokviharos sivatag felé vesszük az irányt, Japánban pedig Tokió utcáit gigantikus szumóbirkózók váltják szépséges japánkertekkel.

Noha rosszmájúan megjegyezhetnénk, hogy az F1 2012 sem volt az a kőkemény szimulátor, itt aztán nyomokban kell keresni az autóversenyzés lényegét - persze ez esetben ez nem is szempont! Mégis, a Codemasters remekül emelte át a Forma 1-et a műfajba, nemcsak a versenyzőkről és a csapatokról van szó, maguk a versenyek is sejtetik, hogy miért viseli a játék az F1 logóját. A rajtlámpák kialvását meg kell várni, ha padlógázzal akarsz rajtolni, az autó kicsúszik, a többiek pedig elhúznak, míg ellenkező esetben extra sebességgel indíthatod a futamot. Noha szimulációnak itt nincs helye, olykor nem árt visszavenni a gyorsaságból, a játék keményen bünteti ugyanis, ha kanyarodás helyett fel akarod szántani a füvet, vagy éppen a homokágyon akarsz keresztül hajtani, és ugyanígy jelentősen lassulsz, ha ütközöl valakivel. KERS is van persze, ha a gyorsítópaneleken ütemesen háromszor elengeded, majd nyomva tartod a kontroller ravaszát, feltöltheted a “nitrót”. És a legjobb: az autók sérülhetnek, ezért a lassulást elkerülendő át kell hajtanod a boxutcán is.

A power-upok egy része aligha fog meglepetést okozni, a gyorsító és a teleport mellett a többieket egyfelől lassító, másrészt rongáló buborékokat eregethetünk különböző színben és irányban, emellett területre ható elektromos impulzust is elsüthetünk, ami nemcsak a versenytársaknak kavar be, de ki tudjuk vele védeni a felénk cikázó buborékokat is. A lényeg a taktikán és a power-upok aktiválásának időzítésén van, annál is inkább, mert a safety car és az eső is eszközként funkcionál: ha a safety cart dobja nekünk a gép, a sor elejét feltartó biztonsági autó csökkenti a hátul lévő versenyzők lemaradását, míg az eső mindenki más számára csúszóssá teszi az utat, csak nekünk nem.

Nem is hangzik olyan rosszul, nem igaz? Nos, a helyzet az, hogy a feketeleves ezután érkezik. Az F1 Race Stars az első húsz percben remek móka, de azután nem tud, és nem is akar szórakoztatni. A játék rendkívül tartalmatlan. Hiába a remekelnek a pályák, ha a húsz nagydíjnak durván a fele jelenik meg játszható formában - úgy fest, hagyni kell valamit a DLC-knek is. Németország, Belgium, Brazília, Monaco, Nagy-Britannia, és még az USA is bekerült, Hungaroring viszont nincsen, ne is keresd. A játékmódkínálat is szegényes, a gyorsfutamok mellett az idő ellen versenyezhetünk, illetve kupasorozatokat teljesíthetünk. Noha ezek szép számban képviseltetik magukat, és alternatív, sokszor jópofa játékfajtákat is kínálnak, egy idő után akaratlanul is repetitívvé válik az egész. A játékot ilyen szempontból a négy főre szabott, osztott képernyős mód menti meg, itt legalább nem kell az idióta mesterséges intelligenciával játszani.

Egyedül játszva ugyanis az F1 Race Stars hamar idegbajt hoz a játékosra. Az ellenfelek teljesen buták, a koccanás nekik sem érdekük, de azért gyakran maldonadóznak, és ez még a kisebbik gond, mert a játék pofátlan módon csal is. Noha az autók között nincs különbség, mindig jobban gyorsulnak, mint mi, a power-upok közül feltűnően sokszor jut nekik teleport, ráadásul folyton minket vesznek célba, gyakorlatilag tizenegyfős kooperatív módot játszanak ellenünk. Az autóversenyek régi trükkjét ráadásul itt is megkapjuk: hiába húzunk el a mezőnytől, a térképen elcsíphetjük, amint a többiek szinte gumikötelet használva feljönnek ránk. A vége persze az lesz, hogy bukjuk a dobogós helyezést, csalódottan, idegesen vesszük lejjebb a nehézségi szintet, ahol viszont konkrétan unatkozunk, mert itt nemcsak a játék lesz könnyebb, de az autók végsebessége is csökken, természetesen a szórakozás rovására.

Viszont az F1 Race Stars legnagyobb hibája, hogy nem így, ebben a formában kellett volna kiadni. Nem kételkedem benne, hogy így is remek eladásokat produkálhat a cím, valójában letölthető játékként sokkal elnézőbb lettem volna vele szemben, és szó, mi szó, egy letölthető játéknál nem is kínál többet a program, amiről minden elmond, feltelepítve is alig másfél gigát foglal a konzol merevlemezén. Egy próbát azért megér, de tényleg csak annyit: próbáld ki a demót, játszd újra néhány alkalommal, és máris jobban szórakoztál nálam!