Sonic & All-Stars Racing Transformed teszt

Kicsit fáztam a játék tesztjétől, ez volt idén a harmadik gokartos verseny, amit kipróbáltam. Az F1 Race Stars alapvetően csalódás volt, a LittleBigPlanet Karting csak mérsékelten szórakoztatott a kezdeti lendület után, a Sonic & All-Stars Racinget pedig ismertem, hiszen a 2010-ben megjelent első részről is én írhattam. A játék jó volt, de hamar kifulladt, ezért visszafogott lelkesedéssel vágtam neki a Transformed kipróbálásának is - szerencsére alaptalanul, mert a folyatás kiváló lett!

A Sonic & All-Stars Racing Transformed ugyanis majd’ minden elemében javult, az események felpörögtek, a versenyek minden pillanatában történik valami, a folytatás legnagyobb újdonságaként beharangozott átalakulósdi pedig jóval többet tesz hozzá a játékélményhez, mint bárki gondolná elsőre. A lényeg viszont változatlan maradt: a főszerepet a Sega játékhősei kapták, a versenyjáték pedig példátlanul jó időutazásban részesíti a játékosokat.

A cím is sejteti, ennél fogva különösebb magyarázatra sem szorul: itt a Sega legnépszerűbb címei elevenednek majd meg egy kartjáték keretei között. A műfajt ismerjük: maximálisan komolytalan, a hangsúly a szórakozáson, egymás szívatásán és a színes-szagos pillanatokon van, a féket is csak azért kell használni, hogy a driftelésből boosthoz jussunk. És éppen ez a jó benne: a játék elképesztően pörgős, bármikor behozhatod a lemaradásodat, na persze nem árt, ha az útközben felvehető power-upokat okosan használod, és egy kicsit a mázlifaktor is bejátszik.

Ha játszottál valaha Sonic-játékkal, és ismerősen cseng a Super Monkey Ball, a Samba de Amigo, a Jet Set Radio, a Golden Axe, a Crazy Taxi, a Skies of Arcadia, a Shinobi vagy a Nights into Dreams neve, már megéri beszerezned a játékot. Itt ugyanis a felsorolt címek valamennyi hőse felbukkan majd (összesen közel harmincan vannak), kap a feneke alá egy pöpec verdát, majd azzal a csap a lovak közé. Duplán öröm, hogy a versenypályák is tematikusak, és ezen a fronton egyenesen könnyeket csal az ember szemébe a játék: a Jet Set Radio koszos metropoliszai, a Golden Axe brutális fantasy pályái lélegzetelállítóak, vannak rendszertelenül tekergő, átfordítókkal tűzdelt Sonic-terepek és a Skies of Arcadia léghajós pályáiról is kár lenne megfeledkezni.

Az egész játék remekül adja vissza a klasszikus Sega-címek hangulatát, játékmenetét, végigvonulunk majd a japán kiadó teljes játéktörténelmén. A legjobb, hogy a körítés révén szinte játékteremben érezzük magunkat, a menü csilingelése, ahogy a kommentátor kimondja a választott karakter nevét, a zene és a prezentáció instant árkádkabinetet varázsol a szobádból, egy-egy kör után pedig elkeseredetten keresel egy nyílást a konzolodon, ahol teletömheted húszasokkal.

A Sumo Digital fejlesztői pedig nem spóroltak az újdonságokkal sem. Alap természetesen, hogy kapsz új karaktereket és pályákat, ezért a felsorolástól el is tekintenék, igazi vérfrissítést úgyis az átalakulás hoz a játékmenetbe. Mostantól ugyanis nem csak a földön versenyezhetünk, a vízen és a levegőben is bizonyítanunk kell. Ehhez a járművünk is asszisztál, a terep változásával együtt Transformers-módra alakul át motorcsónakká vagy repülőgéppé. Az irányítás mindig különbözik picit, az autót lényegesen egyszerűbb kordában tartani, mint a motorcsónakot, a repülőgépnél pedig a vertikális mozgás lehetősége bonyolítja a képletet. Az egyes karakterek között eddig is volt különbség sebesség, gyorsulás, boost vagy éppen irányítás szempontjából, de így, hogy gyakorlatilag mindegyikük három különböző járgánnyal versenyzik, még jobban meg kell válogatnunk, kivel állunk rajtrácshoz.

Amit viszont kevésbé hangsúlyoztak a készítők, hogy az átalakulás magukat a pályákat is érinti. A versenyhelyszínek legtöbbje egyébként is rendkívül változatos, a környezet maximálisan él és mozog, míg más játékokban sorra hagyjuk el a fákat és az unalmas épületeket, addig itt komplett háborús összecsapásokba csöppenünk, záporoznak felettünk a lövedékek, karneváloznak és ünnepelnek körülöttünk, és az aszteroidák közötti lavírozás sem hálás feladat. További finomság viszont, hogy a pályák a verseny során megváltoznak, s míg az első két kört ugyanazon a terepen tettük meg, könnyen lehet, hogy az utolsóra már leomlik alattunk a talaj, így levezényelnek a vízre, vagy kénytelenek leszünk repülőmódba váltani a továbbhaladás érdekében. A legjobb, hogy mindez bizonyos fokig véletlenszerű, egyáltalán nem biztos, hogy az adott pályán mindig ugyanott és ugyanakkor változnak meg a körülmények. Mindehhez remekül dukál a Sumo Digital saját fejlesztésű motorja, a grafika kiváló példája annak, mikor a látvány nem a technikáról, hanem a designról és a stílusról szól.

Két alapvető elem szükséges egy jó kartjátékhoz: sebesség és power-upok. A tempó itt eleve gyors, de a pályán elhelyezett gyorsítókra való ráhajtással, az ugratások alatti trükközéssel, illetve a megfelelő power-up felvételével is extra sebességre tehetünk szert. A játékban a driftelni is lehet, ráadásul több szinten: minél tovább csúsztatjuk a verdát, annál nagyobbat gyorsulunk a fék elengedésekor. Nem kell magyarázni, alapvető taktikai elem, hogyan használjuk ki ezt a lehetőséget, nehezebb szinteken a győzelem is múlhat rajta. A power-upok a szokásos kínálatot nyújtják, vannak rakétáink, gyorsítóink, valamint védekezésre használható kütyük, és bár a palettát teljesen megváltoztatták a legutóbbi részhez képest, ez csak a külcsín, funkciójukat tekintve nemigen lettek mások. A Sonic & All-Stars Racing Transformed egyik fő erőssége ennek ellenére, hogy a power-upok tudatosan használhatók, és bár kétségtelenül van szerepe a szerencsének is, a jó játékos tudja, hogy mit és hogyan kell bevetni a győzelem érdekében, amihez hozzátartozik az is, hogy más hasonló címekkel ellentétben itt egyáltalán nem lehetetlen kivédekezni az ellenfelek támadásait.

A játékmódok felhozatala is a szokásos: a gyors verseny lehetőségén kívül csapathatjuk az órával szemben, vannak bajnokságok, a World Tour a karriermód, ahol új karaktereket és pályákat oldhatunk fel, a szórakozás non plus ultrája pedig a multiplayer - nincs is annál szebb, mikor egy tévé előtt ülve szívatjátok egymást halálra. A World Tour talán túlzottan is hangsúlyos szerepet kapott, ha valakinek nem jött be, amiért a Need for Speed: Most Wantedben azonnal megkapott mindent, most örülhet: itt alaposan, még a durvább nehézségi szinteken is rá kell menni a csillagokra, ha minden tartalomhoz hozzá akarunk férni. A karakterek hat szinten át fejleszthetők a versenyek után kapott tapasztalati pontokból, szintlépéskor egy-egy új módosítás üti a markunkat. Ezek között szabadon válthatunk a futamok előtt, és jellemzően az autó egy-egy képességét fokozzák - ez még inkább árnyalja a lehetőségeinket.

A Sonic & All-Stars Racing Transformed egyik legnagyobb erőssége, hogy teret enged a tudatos játéknak. Remekül elszórakoztat egyébként is, nem kell feltétlenül profinak lenni, viszont ki lehet tanulni a játékmenetet, rá lehet jönni olyan apróságokra, ami miatt hosszútávon is van értelme versenyezni. Remek alkotás ez, és csak szőrös szívvel tudok belekötni. A power-upok ötlettelenek, erre már utaltam, egy ilyen címben rengeteg - akár karakterspecifikus - fegyver fért el volna, és ritkább esetben, de a pályatervezés is hibádzik, egyik-másik versenyen óriási a kontraszt a látványosabb terepekkel szemben. Végül az irányítás kapcsán is meg kell, hogy jegyezzem: az odáig teljesen rendben van, hogy különbözik az autók, a motorcsónakok és a repülők vezetése, utóbbi esetében viszont a “megszokás” lényegesen tovább tart, mint a másik két formánál, ami nem túl szerencsés.

A Sonic & All-Stars Racing Transformed ettől függetlenül kiváló darab, ha bejön a műfaj, feltétlenül le kell rá csapnod. Tedd félre az előítéleteid, hiába játszottál az első résszel, hiába hiszed azt, hogy tudod, mit fogsz kapni, ez a játék meghazudtol majd. Hihetetlenül látványos, intenzív és fordulatos, már azért megéri beszerezni, hogy néha napján a haverokat összecsődítve megpróbáljátok egymást földbe döngölni. Meglepetés volt ez a javából, nyugodt szívvel merem ajánlani bárkinek!