Én kicsi Tescóm mobilos teszt

Kevesen tudják rólam, hogy civilben én is a kereskedelem tajtékzó hullámain próbálok talpon maradni. Habár a híradások legtöbbször arról szólnak, hogy egy-egy hipermarket minként húzza le a vásárlót, akinek elvileg „mindig igaza van”. Az már más kérdés, hogy a pult másik oldalán mit érez a tisztelt eladó. Amikor pénzköltésről van szó, az emberek nem ismernek lehetetlen. Csordában támadják be a területet fizetésnapkor, mindent összenyomkodnak, kibontanak, eltörnek, elszakítanak, hiszen nem az övék, nem kell vigyázni rá. Ha netán az egyik árcédula olcsóbb árat mutat, mint amennyibe a termék kerül, az illető egy csapásra tisztában van a jogaival és ennek hangot is ad a vevőszolgálaton. Az már eszébe sem jut, hogy sokszor egy adott műszakban sokszor egyetlen dolgozó korgó gyomorral cseréli az árakat reggelente, nemritkán több ezer árváltozásról van szó, így könnyen megesik, hogy hiba csúszik a műveletbe, a munkásnak kisebb dolga is nagyobb annál, hogy átverje a megkárosítottat. Ez a tisztelt vásárlót nem érdekli, tíz-húsz forint különbözet kihozza belőle az állatot, de olyan is előfordult, hogy az akció időtartalma alatt pont a vevő tette zsebre az árjelző papírt, amit aztán a következő héten – amikor drágább lett a termék – visszahozza és kiteszi, hogy reklamálni tudjon, puszta élvezetből.


Magyarországon olyan, mint kulturált vásárlási szokás, nincs. Az iOS-re és Androidra ingyenesen elérhető Én kicsi Tescómban az eladót érintő atrocitásokról semmit nem fogsz látni, a játék egy tökéletes világban játszódik, ahol zökkenőmentesen jut el a termék a fogyasztóhoz, az áruház tiszta, a vezetők értik a dolgukat, nem nézik bűnözőnek a dolgozót és nem őt hibáztatják azért, mert szar a forgalom (véletlenül sem a korrupt beszerzést, akik miatt a szar, ótvaros áru bekerül a központi raktárakba). Itt nincsenek teljesíthetetlen tervek, atrocitások, átlagon aluli bérek, mindenki mosolyog, a nap folyton süt, bolti szarkák pedig elkerülik az egységet. Az Én kicsi Tescóm a lehető legtávolabb áll a valóságtól, nem fogsz a találkozni a bolt üzemeltetésének árnyoldalaival. És igen, nincsenek hosszú sorok a kasszáknál azért, mert a kötött létszám miatt nincs elég pénztáros.


A játékban szereplő női dolgozóklónok arcukra gyógyult debil mosollyal lesik a vásárlók kívánságait. Kicsit olyan az egész, mintha az 1900-as évek elején járnánk egy szatócsboltban, ahol a tulajdonos kezitcsókolommal köszönt még a gyerekeknek is. A klasszikus eladó-vevő kapcsolat viszont tényleg ilyen lenne, itt nem befolyásolják az adott gazdasági és társadalmi viszonyok a kereskedelem folyamatát. A kiváló áru zökkenőmentesen, kiváló minőségben és áron jut el a fogyasztóhoz – ez lenne a Tesco álma, erre vágyik mindenki, de soha a büdös életben nem fog bekövetkezni. Pedig a program egy csapásra a szívükbe zárja magát, takaros grafikával, bájos zenékkel és kertvárosi atmoszférával marasztalja a játékost. Ráadásul, mivel egyfajta promóciós játékkal van dolgunk, nem turkál a pénztárcánkban, bővel elég neki, ha tudatosítja bennünk, hogy a Tesco egy baromira jó áruházlánc, akit mindenki szeret.


A hazai Possible Games alkotásába nemigen lehet belekötni, játékos keretek közt, végletekig casual eszközökkel vezet végig minket az alapokon, nem is kell Mall Tycoon-szintű összetettségre gondolni. Boltunkat felülnézetből látjuk, kezdetben ki kell alakítanunk egy szárazárú raktárt, kihelyezni egy polcot az eladótérbe, beüzemelni egy kasszát és ennyi, nyithatunk is. A vevők lassan szállingóznak, rájuk kattintva egyedi kívánalmakkal halmoznak el bennünket (ezt és ezt keresik, sajátmárkás termékeket szeretnének, olcsón akarnak kijönni stb). Üzletünket folyamatosan fejleszthetjük, zöldség- és húspultot rendezhetünk be, italosztályt alakíthatunk ki, később pedig minden más, nem élelmiszerrel kapcsolatos árút (ruházat, műszaki cikkek) is kínálhatunk, persze csak megfelelő raktár kialakítása után.


Tökéletes kínálat nélkül nem ér semmit az egész, a raktárunkat fejlesztve fokozatosan újabb áruféleségeket szerezhetünk be, ehhez persze a pultot is úgy kell kialakítanunk, hogy több mindent ki tudjunk pakolni rá. A polcokat fogd és vidd módszerrel bárhová lerakhatjuk az eladótérben. Igazodnunk kell a vevők igényeihez, ha valami új termékre vágynak, arra célszerű felkészíteni a Tescónkat. Minden művelet időbe kerül, akár súlyos órákba, ha nem tudunk várni, elkölthetünk némi gyémántot az adott tevékenység felgyorsítására. Minden sikeres megmozdulás után tapasztalati pont, aranytallér és egy kevéske gyémánt üti a markunkat, amiket egyenként kell begyűjtenünk pepecselős bökdösés útján.  Ha kiürült a készletünk, a raktárajtóra bökve szemezgethetünk a beszállítók kínálatával, előfordul, hogy elsőre nem mindig kedvező ajánlatot kapunk, ha leadtuk a megrendelést, a kiszállítás is időbe telik, nyílván. Még szerencse, hogy nem leszünk várakozásra kényszerítve, hiszen rengeteg apró dologgal elüthetjük az időt.


Felcicomázhatjuk szupermarketünket cserepes növényekkel, járólapokkal, csempékkel, üdítőhűtőkkel, akciós kihelyezésekkel, csúszásveszélyre figyelmeztető táblával, és miegyébbel, amik persze nem kevés ingame pénzösszegbe kerülnek. Ha éppen nem tudunk hova fejlődni, speciális célokat teljesíthetünk kitüntetésekért: fejlesszük a megfelelő címre a termelőüzemet, érjük el a kívánt bevételt, szolgáljunk ki ennyi és ennyi vásárlót etc. Előbb vagy utóbb áruházunk kinövi a határait, sima szupermarketból hatalmas alapterületen fekvő Tescó Extrává hízhatunk, így építkeznünk kell. Ehhez adott mennyiségű csavart, faanyagot és szerszámot kell biztosítanunk a virtuális munkásainknak, nem beszélve a százezres nagyságrendű pénzbeli tőkéről.


A közösségi lehetőségekkel sincs gond, azon felül, hogy bejárhatjuk Facebook-ismerőseink üzleteit és kereskedhetünk velük, nem beszélve arról, hogy a nagyobb forgalomért versenyezhetünk is. Minden héten különféle kihívásokat teljesíthetünk, ha az éppen aktuális slágertermékekből rengeteget elpasszolunk, akkor felkerülünk az online ranglistára. Jópofa dolog, hogy a játékban meghirdetett akciók megegyeznek a valódi áruházakban folyó akciókkal. Ha éppen kíváncsiak vagyunk arra, hogy a héten melyik az akciós sör, elég belépni az Én kicsi Tescómba. Néhány hiba azért akad, például nem határozhatjuk meg egyedileg az árakat, mindent központilag lőnek be és arra sincs lehetőség, hogy a főnökök 95 százalékos leértékeléssel vigyenek haza plazmatévéket, vagy pár ezer forintért olyan gondosan leragasztott hűtőt, amely tömve van fagyasztott húsokkal, okostelefonnal és DVD-filmekkel.


Iszonyatosan hiányoznak a játékból a fent említett valódi kihívások, a gagyi áruból fakadó reklamációk kezelése, a fogyasztóvédelem megkenése ajándékcsomagokkal, az húselőkészítők időre menő kitisztítása, mielőtt jön az ÁNTSZ, lejárt áruk újradátumozása, az olyan hozzá nem értő közép- és felsővezetők istápolása, seggnyalása a látogatásaikkor, akik egy percet sem gürcöltek a frontvonalban, nincsenek képben az igazi kereskedelemmel (a céges telefon, laptop, autó azért megvan). Oké, lehet, hogy nem általános jelenségekről van szó, hanem alkalmanként elforduló dolgokról Nem egy Grand Theft Tescóról van szó, belátom, lévén a fiatalabb korosztályt is meg akarja hódítani a cég - e tekintetben pedig nagyon is életképes próbálkozásról van szó, ha csak nagyvonalakban mutatja is be egy áruház működését.

Az Én kicsi Tescómat az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.