Assassin's Creed: Syndicate - Jack the Ripper teszt

Ha egy médiatermék elején olyan felirat ékeskedik, hogy „megtörtént esemény alapján”, akkor a végeredménynek nagy eséllyel semmi köze nincs a valósághoz. A filmesek gyakran dobálóznak a kifejezéssel, és ugye az Assassin’s Creed-sorozat is nagy kanállal merít a történelemből, de azért itt tömény fikcióról van szó. Így aztán a Syndicate első fizetős bővítményét is átitatja a művészi szabadság, noha a témaválasztás roppant kockázatos. Mert ugye itt van nekünk egy arctalan gyilkos, aki London Whitechapel negyedében filézett ki anno jó pár örömlányt két évtizeddel az alapjáték történései után – ebből pedig bármi kisülhet. Szerencsére a Ubisoft jól tudja, hogy az alapjátékban eldurrogtatott időhúzó sablonok egy DLC esetében nem működnek.

Főszereplőnk, Evie Frye húsz év után tér vissza a brit fővárosba egy indiai kiruccanás után, csak azért, hogy Jack körmére nézzen. Immáron 1888-at írunk, az ikerpár hölgy tagja időközben vonzó középkorúvá vált, elszántsága és akrobatikus képességei azonban semmit sem csorbultak. Testvére, Jacob köddé vált, és olybá tűnik, hogy Hasfelmetsző Jack keze van a dologban, így aztán Evie egy percig sem habozik, hogy felkutassa fivérét. A tíz fő küldetésből álló történet jóval izgalmasabb, mint az alapjátéké, ráadásul komorabb is, térdig gázolunk a mocsokban, minden szürke és depressziós, a bűnesetek pedig kellően gyomorforgatók. Helyileg a Whitechapelben bóklászunk a legtöbbet, a többi kerület zárva lesz előttünk. A szegénynegyed nem sokban változott, az olyan apró finomítások, mint a hólepte utcák csak jót tesznek neki. Néhányszor megfordulunk Londonon kívül is, meglátogatjuk a kísérteties Cotswolds-kastélyt, illetve felkeressük a Temze mocsaras torkolatvidékét is – remek felüdülést nyújtanak a szmogos városi utcák után.

A DLC itt tényleg nem viccel: az érett téma érett játékost kíván, Evie pedig kellően okos nő, óvatosan közelíti meg helyzetet. Kiegészítőről lévén szó, a narratíva kötöttebb, és noha a sztori érdekes, idő hiányában igazi mélységet nem kap. A párbeszédek ellenben továbbra is játék pozitívumai közé tartoznak, némileg javítják az összképet, ha már a szereplők kibontására nem volt lehetőségük az íróknak. A játszmába természetesen a titkos szervezetek is beleszólnak, kapunk egy párhuzamos szálat is, melyben Jacket irányíthatjuk. A fickó irtó gyorsan támad, kését tövig mártja áldozataiban, gyorsan kereket old bárhonnan, ám sajnos csak viszonylag rövid szakaszok keretében bújhatunk a bőrébe. A befejezés kellően kielégítő, kapunk egy nagy csavart is, összességében elégedetten álltam fel mellőle. Jack pedig az egyik legjobban eltalált gonosztevő a sorozatban, az alapjáték szinte ugyanolyan kiskirályai mellette csak kéregető utcakölyköknek tűnnek.

A játékmenet nem változott túlzottan, a már ismerős nyomozós szekvenciák kibővített, változatosabb és érdekesebb formáival találkozunk. Ráadásul nem bújnak el úgy a játékban, mint korábban, lényegében ezek viszik tovább a cselekményt. Ezúttal nem kell olyan időhúzó dolgokkal foglalkozni, mint a területfoglalás, a bandaháborúzás, itt tényleg csak a történetre kell összpontosítanunk. Azért újdonságok is akadnak, amelyek remekül illeszkednek a már meglévő formulába. Bekerült a kalapba egyfajta félelem-rendszer. Ha elérjük a maximális harmadik szintet, az ellenfelek egyszerűen megfutamodnak előlünk, és erre mi is rásegíthetünk: hallucinogén porokat, félelembombákat készíthetünk, melyek sokszor kihúznak a slamasztikából. Ráadásul a vadiúj játékszerek mellé friss képességek is dukálnak, noha jópárat egyszerűen elvettek tőlünk a készítők – sebaj, itt úgysem volt rájuk szükség.

A Jack the Ripper nem túl hosszú játékidején a mellékküldetések javítanak valamicskét. A témaválasztásnak megfelelően elsősorban bajba jutott örömlányok segítségére siethetünk Evie-vel. Végre őket is emberszámba veszi a játék, nem csak buta áldozati báránykáknak tűnnek. Hősünk elég sokat diskurál velük, így megismerhetjük hányattatott sorsukat. A társadalom peremére szorult kurtizánok munkája cseppet sem veszélytelen, de ott lesz nekik Evie, aki bosszút áll a bántalmazásokért, kiszabadítja az elrabolt lányokat. Egy idő után persze ismétlődővé válnak a maszek munkák, ám így is remekül bemutatják a helyi viszonyokat és kellő felüdülést nyújtanak a nyomozós szekvenciák közben.

A Ubisoft végre ráérzett arra, hogy miről is kell szólnia egy DLC-nek, a lehúzás szerencsére távol áll a Jack the Rippertől. A repetitív feladatok kivágásával tényleg csak a lényegre koncentrálhatunk, nem vonja el a figyelmünket semmi. A DLC kellően sötét atmoszférával bír, Hasfelmetszőt irányítva pedig szinte legyőzhetetlennek érezzük magunkat, az a pár új játékmechanikai elem pedig tovább színesíti az alapokat, igaz, nincs szó komoly változásokról. A szezonbérlet tartalma eddig tehát kiállta a próbát, ha az alapjáték sztoriján csak nagyokat ásítottál, ezen biztosan nem fogsz.

A játék PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg, mi a PS4-es verziót nyüstöltük.