Az emberiség léte a végéhez közelít, a világot robotok és idegen lények uralják. Cobalt, a kisrobot ebben a különleges és sötét jövőképben olyan kérdésekre keresi arra a választ, hogy mi történt velünk, és miért sodródtunk végleg a kihalás szélére. Mesterséges intelligencia vezérelte űrhajójával bejárja a galaxis minden szegletét, hogy feltárja a titkot, kérdéseit viszont kevés helyen fogadják szívesen. A kék kisrobotot irányítva, ha meg akarjuk fejteni a rejtélyt, harcolnunk kell és túlélnünk, a Cobalt a Mojang első játéka a bányászszimulátor óta, ezúttal a svéd Oxeye Game Studio fejlesztésében. Egy távoli jövőben járunk, egy nem is olyan messzi galaxisban.
A játék egy igazi retro lövölde. Rengeteget fogunk mászkálni és beszélgetni benne, idegen kultúrákat, és a normálistól merőben eltérő gondolkodásokat megismerve, és legalább annyi barátot szerzünk, ahány ellenségünk is lesz. A kalandjátékos elemeket kőkemény akció váltja, a játék különleges stílusának köszönhetően pedig a lövöldözések egészen új, és friss élményt adnak. Cobalt bukfencezéssel vissza tudja fordítani a felé kilőtt golyókat, így törve borsot az ellenség orra alá, a képesség viszont sokszor ellenfeleinkben is megvan, ami valami iszonyú pörgős, és kapkodós csatározásokhoz vezet. Az élményt leginkább úgy tudnám leírni, mint amikor az Unóban +2-esre +4-est rak az ember válaszul, és csak reméli, hogy a másik nem folytatja a sort - hát a Cobalt is pont ilyen sokszor.
A nagyobb csatáknál csak úgy kapkodjuk a fejünket, de sokszor teljesen be is lassul a játék, és amolyan Max Payne-stílusban figyelhetjük, ahogy robotjaink elhajolnak a töltények elől. Az irányítás egyszerű. Az X, Y és B gombokkal választhatunk a lőfegyver, a közelharc, és a gránáthajítás között, attól függően, hogy épp mire van szükségünk, az A az ugrás, meg a double jump, ha ezek megvannak, akkor már tudjuk is az alapokat, bátran mehetünk a sűrűjébe. A játék izgalmakkal és fordulatokkal teli, amikor pedig épp nem akciózunk, akkor új szereplőket ismerhetünk meg. Kikérdezhetjük őket feladataikról, világnézeteikről, és megtudhatjuk, hogy mit hallottak küldetésünk céljáról, de lootolhatunk kincseket, és vásárolgathatunk is.
Az automatáknál lehet feltölteni a pajzsot, és venni új stukkereket, gránátokat, meg kiegészítőket, sokszor sima utunk van előre, míg máskor nem tudjuk, hogy merre kell menni, vagy zárt ajtókat kell feltörnünk, hackeléssel, netán erőszakkal. A játék a felszín alatt néha meglepően komplex és mély, rengetegszer a Futurama jutott róla eszembe, néha pedig nem szól másról, mint a szakadatlan lövöldözésről, és tombolásról. A kalandokat végig lehet tolni egyedül, vagy co-op módban egy baráttal is, a játékban van rengeteg rejtett poén, közel negyven fegyver, harminc melee weapon, és hat pajzs, mind különböző jellemzőkkel és képességekkel, a cuccainkat testre szabhatjuk, illetve lehet állatokon lovagolni, van level editor, és nyomhatunk különféle mini játékot is, elképesztő az egész.
Fantasztikus a hangulat, a kihívás pedig kemény, és nem csak a bossharcoknál. A végigjátszás során vertem egy párszor az asztalt mérgemben, de édes méreg volt ez, apró tervezési hiba viszont, hogy a játék nem vezet rá minket a komolyabb játékelemekre. Nincs lehetőségünk kitapasztalni sok dolgot, inkább bedob a mélyvízbe, mintsem időt szánna oktatásunkra, ami a rengeteg egyéni játékelem mellett különösen hiányzik az embernek. De nem valami jó a grafika se, annyi lehetőség lett volna művészi, látványos és emlékezetes háttereket rajzolni, főleg ahány bejárható pálya van, nagy kár érte, hogy kihagyták az esélyt a készítők, jó pont viszont a zene. Kalandjaink alatt stílusos 80-as évekbeli elektronikus zene szól, Cobalt kedvence pedig a dubstep, a szobájában azt hallgathatja folyton.
A Story módnál kisebb, de annál szórakoztatóbb kihívások várnak ránk az Arcade menüpontban, ezt választva összesen öt lehetőség tárul elénk. A Challenge egy harcra vagy gyorsaságra kihegyezett pályacsomag, ahol a minél magasabb pont elérése a cél, a Deathmatch a 2-4 játékosra tervezett helyi leszámolások helye, a Team Strike ugyanez csapatokkal, de már respawn nélkül, míg a Plug Slam a klasszikus Capture the Flag itteni megfelelője. A sort pedig mi más is zárhatná, mint egy jó kis Survival mód, ahol hullámokban támadó ellenségek egész seregét kell visszavernünk, körről-körre erősödő fegyverarzenálunkkal. A lista nem tartogat sok újdonságot, de mindegyiket lehet egyéni beállításokkal és szabályokkal tolni, ami rejt azért komoly csavarokat, jó hír pedig, hogy nem csak helyben, de az interneten is tolhatjuk mindegyiket, az Arcade helyett immáron a Play Online menüpontban.
A Cobalt összességében egy szuper aranyos kis sci-fi lett. Rendkívül sokrétű, izgalmas és érdekes, bevallom, jól szórakoztam vele. Nem az év játéka, ezt bátran kimondhatjuk, de unalmas hétvégéinket képes élettel megtölteni, a készítők múltja viszont ne tévesszen meg senkit, a játéknak nincs köze a Minecrafthoz. A Mojang a fejlesztőket segítve csak kiadóként vett részt az elkészítésben, nagyon nem beleszólva semmibe, ami már csak azért is szép, mert hiába a több milliárdos Microsoft-felvásárlás, a srácok nem szálltak el maguktól. Még mindig tudják értékelni a kis dolgokat is. És tisztában vannak vele, hogy nincs ennél fontosabb dolog a világon.
A Cobalt PC-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra jelent meg. Mi az Xbox One-változatot teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.