Fallout 4: Season Pass teszt

Automatron

Az első kiegészítő sem kezd másképpen, mint a Fallout-játékok többi DLC-je - 15. tapasztalati szint után egy vészjelzést foghatunk be PipBoy eszközünk rádiója segítségével. A térképet követve, hamar egy miniháború közepébe csöppenünk, sok-sok robottal, s azonnal célponttá válunk. A romok közt találunk rá az Ada nevű egységre, aki gyorsan képbe hoz az ellenséggel kapcsolatban, majd csatlakozik hozzánk. Amint összeszedtük őt, megnyílik előttünk a lehetőség, hogy a településeken robotok szerelésére alkalmas munkapadot építsünk.

Gépesített ellenfeleink ettől a pillanattól kezdve előszeretettel dobálják komponenseiket, amelyekből megalkothatjuk álmaink terminátorait. Ezekből teljes értékű társakat faraghatunk, de a meglévő companionok sem maradnak ki: még Mr. Handyt is elvihetjük igen durva irányokba a különböző kütyükkel, végtagokkal (!). A munkaasztaloknál saját kezűleg is legyárthatjuk az alkatrészeket, ennek feltételei szokás szerint a megfelelő perkek lesznek.

Az Automatron első DLC-nek némileg csalódást keltő. Sokkal inkább tűnik egy ízelítőfélének, vagy az alapjátékból kivágott résznek, mint komolyabb kiegészítésnek. Kísérletezésnek nem sok nyoma mutatkozik benne, a Season Pass részeként belefér, de egyébként nem
biztos, hogy megéri az árát. A szerelgetés mellé egy kellően darkos 2, maximum 3 órányi történetet, illetve Radiant-küldetéseket kapunk, a végső bossharc pedig inkább mennyiségi, mint minőségi tartalom.

A robobrainek történetének kibontakozása közben felszedünk még egy érdekesnek mutatkozó új companiont, Jezebelt, ám sajnos őt sem használták ki megfelelően. A DLC helyszínein továbbá találunk eléggé menő, friss designelemeket. Póznákra felaggatott félig gép, félig ember torzókat kerülgetünk, és szerencsére az életünkre törő, újfajta egységek szintén pengén néznek ki - a Fallout 4 képi világa még mindig ütős.

Wasteland Workshop

Egy egészen apró DLC-vel állunk szemben, melynek központi eleme a településekre építhető szörnyaréna. Arénamesterként szükségünk lesz gladiátorokra is, őket pedig különböző csapdákkal foghatjuk be. Azért nagyon nem érdemes rápörögnünk erre, szó sincs arról, hogy összeállítjuk a cumónkat, bevetjük magunkat a pusztába és elejtünk egy deathclawt (ami, lássuk be, egy erősen kihagyott ziccer).

A csapdák ugyanolyan építmények, melyeket egyébként is létrehozhatunk craftoláskor, azonos nyersanyagokra lesz hozzá szükségünk, leszámítva 1-2 specifikus komponenst. A deathclawok yao guai húsra vadásznak, a Mirelurkok a tojásaikat keresik. Külön kiemelném a raidereket befogó szerkezetet, mely tele van fújva "free chems" feliratokkal - a humor azért a helyén van. Kitesszük a csapdát, várunk egy kicsit, ha pedig zárt ajtót találunk, el is fogtuk a célpontunkat.

A befogott lények barátságosan viselkednek velünk és a telepesekkel szemben, ám egymással kevésbé, igen szórakoztató jeleneteknek lehetünk szemtanúi, úgy is, ha az arénát fel sem húzzuk. Megfelelő építményekkel, a szükséges generátorokkal, illetve a béta-emitterrel pacifikálhatjuk a monsztákat, így szörnyeink segédkeznek a hely védelmében. A deathclaw-horda vezéreként ezúton is sok sikert kívánnék a támadóknak! A játék egyébként ügyesen reagál a rabul ejtett fosztogatókra vagy Gunnerekre, társaik nagyobb eséllyel támadnak majd városunkra, hogy kiszabadítsák kollégáikat.

A DLC egyéb, települések vizuális tuningolására alkalmas elemeket is tartalmaz. Legnagyobb csatáinkból érdemes mementót hoznunk - cipeljük haza az ellenség tetemét, hisz mi sem mutat jobban a power armor-állvány mellett, mint egy yao guai fej, esetleg egy deathclaw kéz, nem igaz? Ó, a fények, a fények - a trófeák mellett neoncsíkokat, neonfeliratokat pakolhatunk az építményeinkre, ezekre pedig tetszőleges, akár trágár üzeneteket írogathatunk. Településeink még inkább testreszabhatók a betonfalaknak, lámpásoknak, gyertyáknak köszönhetően.

A Wasteland Workshopban található tartalom tulajdonképpen ki is fújt. Az egyik legolcsóbb DLC, ehhez képest igen szórakoztató, bár nem mindenkinek fog tetszeni. Ha eddig sem mozgatott nagyon a városépítés és testreszabás, akkor egyáltalán nem ajánlom, a Season Pass részeként viszont mókás lehet a különböző ellenségek egymásnak eresztése.

Far Harbor

El is érkeztünk a Fallout 4 első tényleges kiegészítőjéhez. Vigyázzunk a köddel! - ez a soron következő letölthető anyag első üzenete. Amennyiben a köd leereszkedik, elszabadul a pokol, ha a méreg nem emészt el, akkor megőrülünk, esetleg felfalnak azok a lények, melyek a homályból érkeznek. Mint mindig, egy rádiójelzést követhetünk, ahol a vén róka Nick Valentine titkárnője üzen nekünk - egy eltűnt lányt kell felkutatnunk.

Az ügy, mint mindig, zavaros, elrablásról ez esetben szó sincs, sőt úgy néz ki, ő maga távozott a rejtélyes Acadiába, az alapjátékban alaposan megismert synthek egy csoportjának rejtekébe, messze a Commonwealth zajától-bajától. Amint a szigetre tesszük a lábunkat, beüt a ménkő, a csatából kiverekedve magunkat azonban jut idő társalgásra is. És tényleg érdemes körbenézni, ugyanis Far Harbor elszigetelt világa egyszerűen fantasztikus! Az atmoszféra áll-leejtős, a fák koronája felettünk a ködbe vész, csak a villámok szúrják át azt, ha rázendít az ég; az átszűrődő fény pedig baljós dolgokat világít meg környezetünkben. 

A mutáns élővilággal nyilván meggyűlik a bajunk. Az alapjáték tipikus ellenfeleit itt is megtaláljuk valamilyen formában, így összeakasztjuk bajszunkat mirelurkökkel, szupermutánsokkal, farkasfalkákkal. Ember embernek farkasa: agresszív vadászok, vagy a kriminális életmódra áttért helyi halászok leszármazottait lőhetjük halomra.

Azért a helyi faunát sem kell félteni a maga 3 méteres, különböző rovarokból fabrikált, de leginkább sáskára hajazó fog crawlerével, a két lábon járó rémálom-halaival vagy a lesből támadó szalamandráival. Az egész anyag nightmare-fuel, de végülis mit vártunk egy homályba burkolózó ódon szigettől? Külön kihívást nyújt a sokat emlegetett köd is, jobb ha tonnányi Rad-X, RadAway lapul hátizsákunkban a lőszerek mellett, és az erőpáncélt sem felejtjük otthon.

Az erdős-mocsaras vidéken fekvő címadó városkában emberek csoportja küzd a túlélésért, azonban a szigeten osztoznak más lakókkal. A szélturbinákkal tarkított, ködmentes Acadia lakói synthek, vezetőjük az egyik legérdekesebb és legfontosabb DLC-karakter, DiMA. Az ősöreg robotot CPU-k, szelepek és más alkatrészek tucatjai tarkítják - tőle eléggé sok csavarra számíthatunk. Az alapjátékokból is ismert Atom Gyermekei nevükhöz híven egy nukleáris tengeralattjáróból kialakított, kvázi katedrálisban húzódnak meg, rengeteg falizászlóval, gyertyával - mindennel, ami egy jó vallási csoportosulás kötelező tartozéka.

A Fallout 4-hez képest negyedakkora területen vérmérséklettől és felfedezővágytól függően 10-20 órát tölthetünk el különböző feladatokkal. A 45. szint felett nem lesz akkora a kihívás, viszont így is rengeteg érdekes fegyverrel és eszközzel gyarapodunk. Cselekvéseinknek súlya van, a sziget megmentőivé válhatunk és békét hozhatunk erre a kaotikus régióra, később a synth-menedékről informálhatjuk a Brotherhood of Steel, illetve a Railroad frakciókat, így az alapjátékhoz is bőségesen kapcsolódunk. Az egyébként is kiváló és népszerű Nick Valentine múltjáról is érdekességeket tudhatunk meg, így érdemes mélyre ásni a cselekményben.

A DLC-nek igazából egyetlen gyenge pontja van: a közepén kapunk egy ötlépcsős questsorozatot, ahol a Fallout 4 gyakorlatilag átváltozik egy tower defense játékká. Ekkor egy számítógép belsejében fogunk kalandozni, amolyan Tron-szerű világban. Az engine sajnos kevéssé alkalmas alkalmas erre, az egész rendkívül fárasztó, hosszú és különösebben nem is jutalmaznak minket ezért a megpróbáltatásért. Ötletnek nem rossz, de a kivitelezés, nos, az nem sikerült megfelelően, opcionális, kevésbé erőltetett feladatnak sokkal érdekesebb lett volna.

A Far Harbor összességében egy korrekt kiegészítő, ilyennek kell lennie egy gigaszerepjáték DLC-jének! A történet ugyan nem egetrengető, de meglehetősen érdekes, az NPC-k, helyszínek, atmoszféra és a hangulat cserébe telitalálat. A Fallout 4 első igazi tartalommal megtöltött expanzióját bátran ajánlom mindenkinek.

Survival Mode

Az 1.5 verziószámú patchben érkezett a Fallout 4 várva-várt túlélőmódja, mely mindenkinek ingyenesen hozzáférhető. Amennyiben úgy gondoltuk, hogy életünk a pusztaságban túl egyszerű, az opció bekapcsolása után garantáltan megváltozik a véleményünk. Nem az lesz az első szempont, hogy minél több lootot hozzunk magunkkal, esetleg minden harci szituációhoz rendelkezzünk megfelelő fegyverrel és lőszerrel. Egy ideális világban így lenne, de nem az atomháború után. A Survival Mode elhozza az igazi posztapokaliptikus feelinget, ahol technikailag bármitől meghalhatunk és minden közrejátszik ellenünk.

Az egyik legfontosabb változás, hogy mostantól csak akkor tudjuk elmenteni a játékot, ha találunk valamilyen ágyat vagy hálózsákot, ahol pihenhetünk. A valóságban a hálózsák egyik nagy előnye, hogy tudod magaddal cipelni - de itt nyilván erről szó sincs (ne kérdezzétek), így folyamatosan fontos feladat lesz egy-egy alvóhely felkutatása. A másik fontos pont, hogy nincs gyorsutazás sem, ráadásul az ellenfeleket sem jelzi hű szolgánk, a PipBoy.

Álmosságra gyógyír az ágy, de immáron felügyelnünk kell éhségünket és szomjunkat is. A világban fellelhető kaják és piák fontossága megsokszorozódik a normál módhoz képest. Hatásuk is változik némileg, a kólától és a rad gyógyszerektől például dehidratáltak leszünk. A játék emiatt irtózatosan keménnyé válik, és szükségeltetik némi tervezés és előrelátás is a túléléshez. A companionok hasalása esetén kötelező a stimpack, különben hazamennek, de magunkon alkalmazva a gyógyító hatás jóval lassabban jelentkezik, mint megszokhattuk.

A túlélőmód kőkemény, ahogyan vártuk - nyilván számos ponton lehetne csiszolni rajta, vagy realisztikusabbá tenni, de ha másra nem, a modder közönségre most is számíthatunk. Hatására a játékmenet teljesen megváltozik, minden helyszín kitakarítása egy külön eposzi sztorivá válik. Tökéletes elfoglaltság és kiegészítés a narratívában néhány helyen erősen döcögő főküldetés mellett.

Konzolos modtámogatás

Xbox One platformon május 31-én érkezett meg a régóta ígérgetett modtámogatás, ami mindenképpen ütős feature a konzolos verziókon. A Bethesda oldalán már listázható és ingame le is tölthető közel 1200 mod a platformra, minden kategóriában találhatunk valami érdekeset, bár némileg visszafogottabb tartalmilag és kínálatban is a konzolos választék. Ne aggódjanak a többiek sem, a PlayStation 4-támogatás már célegyenesben van!

Végszó

A Fallout 4 2016-ban alaposan kibővült tartalommal, ám itt sokkal inkább a "többet a meglévőből" elvről van szó, semmint erős újítási szándékról, vagy az alap cím hibáinak kijavításáról. A Survival Mode érdekesen kavarja meg a játékmenetet, és bár nem egetrengető újítás, hiszen hasonlót már a New Vegasban is láthattunk, ezt szinte mindenkinek érdemes lehet kipróbálni. Az Automatronon úgy érződik, mint egy kivágott rész lenne az alapjátékból, és bár a világot bővítő történet érdekes, ebből azért sokkal többet ki lehetett volna hozni - nem a legjobb vétel.

A Wasteland Workshop főként kozmetikai kiegészítéseivel akár ki is hagyható, igaz, a letölthető tartalmak közül ez a legolcsóbb. Hacsak nem minden percünket települések menedzselésével töltjük, felejthető, egyébként viszont nem fogunk csalódni. A Far Harbor hangulata azonban tökéletesen magába szippant, és leszámítva a puzzle/tower defense részt, kötelező anyag mindenkinek. Érdemes lehet visszatérni azoknak, akik félbehagyták a játékot megjelenés után? A Far Harbor, a Survival Mode és persze a modtámogatás mindenképp.

A Fallout 4: Season Pass PC, PlayStation 4 és Xbox One platformokon érhető el. Mi az utóbbin teszteltük mind a DLC-ket, mind a túlélőmódot.