Ha azt hitted, hogy az alapjáték lezárja a komor történetet, tévedtél. Az emberiség túlságosan sokáig ügyködött azon, hogy korát meghosszabbítsa a szent tűz meggyújtásával, ám ezzel kiszipolyozták az univerzum erejét, és lassan közeleg a vég. Ahol az idő és a tér összeér, ott egy város született – jóval az első Dark Souls eseményei előtt.
Ha beteszed a lábad ide, számolj azzal, hogy az eddig megfejtett titkoknak annyi, te pedig csak kapkodod a fejedet. Minden olyan ismerős, de mégsem - próbálsz új értelmet keresni a látottaknak. Ez a különös felütés tudatos döntés volt a From Software zsenijeitől, elvégre minden olyanból ad egy keveset, melyek a sorozatot naggyá tették. Kézzel készült válogatás a Dark Souls legjobb és a legcsípősebb összetevőiből, és persze egy kicsivel több is annál.
Az alapjáték utolsó helyszínéből nyíló városban minden nagyon ismerős, mégis teljesen egyedi helyszín. Mindent a feje tetejére állítottak, a tér olykor elgörbül, amit roppant ötletesen használtak ki a pályatervezők. Ám ettől eltekintve az útirány egyértelmű, nincsenek annyira szövevényes járatok, mint korábban. A narratíva is átalakult: nincsen egy adott helyszínnek különálló története, minden egy lassú, szomorú és visszafordíthatatlan apokalipszis felé halad. A lore csak elsőre tűnik összefüggéstelennek, nagyon is tudatos az egész, néhány régi ismerős újra feltűnik benne, és már egy elég régóta feszegetett kérdés is megválaszolásra kerül. Persze ettől még tisztességes lezárásra ne számítson senki, erre valószínűleg soha nem kerül sor.
A készítők azt feltételezik, hogy már veterán vagy, ezért szemrebbenés nélkül fifikás ellenfeleket dobál eléd. A Dreg Heapben ott vannak azok az angyali teremtmények, akik lándzsákat hajigálnak feléd, és a túlerő mellett egy-két bekapott találattól is padlót fogsz. Ha nem a fejlesztők által elképzelt útvonalat követed, kudarcra vagy ítélve – ezzel a gondolattal meg kell barátkoznod, mert ha nem sikerül, csalódni fogsz a DLC-ben.
Sok esetben megannyi próba és öngyilkosságnak is felérő futkározás után jöttem rá a megoldásra. Nem voltam hülye, később bizonyossá vált, hogy csak a sprint bizonyult járható útnak, szóval nem éri meg a biztos fedezék mögött lapulni, mérlegelve a lehetőségeket. Az alapjáték pont azért volt jó, mert egy-egy újabb ellenféltől mindig tanultál valami újat, de itt időd sem lesz kihasználni a tudásodat, mert egy nehezebb szakasz után máris egy új szituációba csöppensz.
Természetesen az új rémségek egytől egyig fantasztikusak, de sok esetben oda pakolták őket a készítők, ahol baromi nehéz a közelükbe férkőzni. Hasonló a helyzet a négy új főellenséggel - a legyőzésük szintén a korai játékok megoldásaiból merített ihletett. Van, amikor csak magadra számíthatsz, máskor egy szövetségest idézve jutsz katartikus élményhez. Mire rálelsz a mozgás, a támadás és a visszavonulás tökéletes kombinációjára, már csak kábé negyed óra kell, mire a végérvényesen leapasztod a hegynyi szörny életerejét. Ha becsúszik egy-két hiba, annak súlyos ára lesz.
A kiegészítő nem találja fel újra a Dark Soulst, csupán a korábbi sémákon csavar egyet. Pont annyit, hogy ne legyünk biztosak magunkban, így vagy kockáztatunk, vagy meghalunk. A környezet mindenesetre sokat segít, csak merjük megragadni a kínálkozó alkalmat. Az új fegyverek terén sincs ok az aggodalomra: van egy fénykarddá alakuló tőr és két hatalmas kard, amely brutálisan sebez. Kapunk egy pajzsot is, amely lényegében egy ajtó, így már lehet ajtóstul rontani a házba, elég szépen eltakarja hitvány testünket. Persze a játék végére már akkora arzenált birtoklunk, hogy minden helyzetre tudunk valami szerszámot előkapni.
A The Ringed City a Dark Souls-széria örömzenéje, minden benne van, ami a trilógiát naggyá tette. A kicsikét lineárisabb pályatervezés dacára a DLC tartalmasabb, mint amilyen az Ashes of Ariandel volt, de egyben kapkodósabb is. Egy klasszikussá lett széria hattyúdala ez, amely fájó rövidsége ellenére is maradandó élményt nyújt. Sokáig csak álmélkodunk az elmúlás felé haladó, nyakatekert helyszíneken, és szenvedünk jó sokat, mígnem eljön a búcsú pillanata. Reméljük, a From Software képes megújulni, és várjuk a trónkövetelőket is, elvégre a Nioh után a Code Vein szintén ebben a műfajban próbál talpon maradni.
A Dark Souls III második DLC-je már elérhető PC-n, Xbox One-on és PS4-en önállóan vagy a mindkét kiegészítőt tartalmazó The Fire Fades Edition részeként. Mi PlayStation 4-en teszteltük.
Az opcionális boss,Darkeater Midir nem tetszett,viszont az utolsó,a fő-fő góré Slave Knight Gael...na aki őt kitalálta,az tényleg nem normális! :-) De rohadt jót harcoltunk!
Kiplatináztam,szerintem a Dark Souls 3 így tokkal-vonóval (nyilvánvaló hibái ellenére is) műfajában megkerülhetetlen klasszikus!
Talán még egy kis negatívum van, az pedig midir....kissé átestek vele a ló túloldalára a készítők vele szerintem.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.