XCOM 2: War of the Chosen teszt

Akárcsak az 2012-es XCOM: Enemy Within, a War of the Chosen sem folytatás, hanem a kampány bővítése - ezt a bevezető videóhoz csapott extra részlet is egyértelművé teszi. Az egyik ilyen plusz a három csoportosulás, akik az Ellenállást erősítik: a parancsnokot is megtaláló Reaperek, akik a lopakodás és a mesterlövészet nagyágyúi, a pszionikus képességekkel megáldott Templarok és az ADVENT uralma alól elszakadó, lázadó exrendfenntartókból álló Skirmisherek. Ezek a kontinenseken szétszórt frakciók a kampány és a sztori szerves részét képezik, a kapcsolatfelvétel után katonáik csatlakoznak hozzánk, valamint titkos akciókat is indíthatunk újdonsült barátainkkal karöltve .

A fenti hármak nemezisei a címadó Kiválasztottak triója, az Ősök kegyeltjei: a Vadász, az Orgyilkos és a Boszorkánymester. Ezek a címkék pusztán archetípusok, a konkrét ellenségeink minden kampányban egyedi névvel és véletlenszerűen generált képességekkel jelennek meg, egyébként különböző régiók felett uralkodnak.

Legfőbb céljuk, hogy visszajuttassák a parancsnokot az Ősök szolgálatába, ehhez pedig minden eszközt igyekeznek bevetni, miközben folyamatosan provokálnak és gúnyolnak minket - alig várjuk majd, hogy az emberiség nevében az arcukba léphessünk. A Kiválasztottak az idő előrehaladtával maguk sem restek fejleszteni módszereiken és tanulni: új képességekre tehetnek szert, valamint a stratégiai térképen is bekavarhatnak a zónáinkba, így a régiókban végzett pusztításuk nyomán csökkenhet a bevétel.

Amennyiben küldetésünk az adott területre vezet, majdnem garantált, hogy tiszteletüket teszik harc közben is, az amúgy sem könnyű csatákat tovább nehezítve. Még ha látszólag el is pusztítjuk őket, regenerálódnak, és a későbbiekben visszatérnek, akár egy valamirevaló japán RPG-ben. Nem csak az általuk okozott sebzés és extra ellenfél miatt szükséges veszélyforrásként tekinteni rájuk: könnyedén leszedálhatják egy-egy bakánkat, utána pedig még jól el is rabolják, és megkínozzák szerencsétlent, információért cserébe.

Ha elég infót összeszedett a Kiválasztott, még az XCOM mozgó bázisát, az Avengert is megtámadhatja... ekkor már ténylegesen a túlélésért megy a harc, egy olyan ütközetben találjuk magunkat, amit ha elveszítünk, vége a játéknak.

Újfajta küldetésként megkísérelhetjük kimenteni raboskodó embereinket, feltéve, ha egy titkos akció keretében felfedezzük börtönük helyét. Ilyen és ehhez hasonló missziókat a Resistance Ring névre keresztelt műveleti központból indíthatunk: ezek csak a háttérben, párhuzamosan zajlanak normál feladatainkkal, beavatkoznunk pedig csak nagy baj esetén szükséges - cserébe napokig tartanak. Ilyenkor általában kettő vagy több katonánkat, illetve opcionálisan tudósokat/mérnököket zavarhatunk el, hogy többek közt károkat okozzanak az idegeneknek, katonákat toborozzanak, vagy infót szerezzenek az AVATAR-projekttel kapcsolatos létesítményekről.

Ugyanitt nyomozhatunk egy-egy kiválasztott után is, növelve a vele háborúban álló frakcióval a kapcsolatunkat. Elegendő mennyiségű küldetés után megnyílik a lehetőség, hogy megostromoljuk erődjüket és végleg el tegyük őket láb alól. Röviden összefoglalva, ez egy olyan épület amit jobb, ha mihamarabb felhúzunk, mert számtalan előnyt biztosít.

Az XCOM 2 kampánya alapból is számottevően hektikusabb volt, mint az első részé, a kutatás-fejlesztések eredményei mellett folyamatosan tolta egyszerre az arcunkba az értesítéseket az idegeneket tápoló Dark Eventek elkészültéről, az információ- és nyersanyag-lelőhelyekről, az AVATAR-projekt előrehaladtáról, az ellenállás bázisait érő csapásokról vagy a potenciális gerillaakciókról.

Az Ellenálló frakcióknak egy-egy hónapig tartó parancsokat adhatunk: növelhetjük a bevételt, visszavethetjük az idegenek projektjét, extra XP-t szerezhetünk a csatákban és egyéb hasonló nyalánkságok. Minél jobb a viszony egy adott csoporttal, annál több és változatosabb parancsot adhatunk nekik. A stratégiai réteg tehát még komplexebbé vált, így a War of the Chosen kampányát úgy kapjuk, hogy egy kettes szorzót képzelünk az eredetihez.

Ahhoz, hogy a rengeteg új kihívással boldoguljunk, kaptunk pár új cuccot a Resistance Ring és a tápos ellenálló katonák mellé, amellyel normál bakáinkat tápolhatjuk. Minél többször vesznek részt együtt katonáink bevetéseken, illetve titkos akciókon, úgy erősödik majd köztük a bajtársiasság érzése.

Amennyiben két harcosunk közti kohéziót jelző csík betelik, köteléket hozhatunk létre közöttük, ilyenkor pedig a csík újraindul, hogy később magasabb szintre emelhessük azt. A kötelékek külön változatos előnyöket nyújtanak, ha egy katonapár együtt vesz részt feladatokon: adhatnak a másiknak egy-egy cselekvéspontot, leesnek a negatív effektek, ha egymás mellett végzik a körüket, vagy egy akciópontból mindketten tüzet nyithatnak ugyanarra a célpontra.

Embereinknél megjelenik egy új statindikátor is amely a harci tanulékonyságukat jelzi: minél magasabb, annál több skillpontot kapnak missziónként. Ezt a valutát küldetések között használhatjuk fel a Training Center elnevezésű új (és az Advanced Warfare Centert részben leváltó) épületben, ahol csemegézhetünk a skillfa azon ágain szereplő képességek között is, amelyeket normál szintlépéskor nem választottunk.

Eleddig nem volt lehetőségünk kimaxolni egy-egy karaktert az összes skill-lel, ez immáron lehetséges, de találunk spéci bravúrokat is, illetve másik karakterosztályok kunsztjait is megtanulhatjuk. Skillpontokat nemcsak a katonáink szerezhetnek, hanem maga az XCOM is, ezeket pedig bárkinél elkölthetjük. Az Ellenállás új katonái kizárólag a skillpontos módszerrel lépnek szintet, nem pedig a tradicionális "válassz egyet a két lehetőségből" módon.

A tápolásra szükség is lesz, ugyanis a játék által felvonultatott ellenségek repertoárja is bőségesen bővült! Az elhagyatott városokban mostantól felbukkannak az Elveszettek hordái, akiket körülményesen is leírhatnánk, de gyakorlatilag zombikról van szó. Szerencsétlen fajtásainkból keletkeztek, akik az inváziókor ledobott podok sugárzásának voltak huzamosabb ideig kitéve.

Róluk azt érdemes tudni, hogy a fegyverropogásra, de különösen a robbanásokra érzékenyek, és hordákban közlekednek - nemigen válogatnak ellenfelek között, így az idegenek/ADVENT-csapatokat is előszeretettel megtámadják, akárcsak minket. Rejt-e vajon ez az új funkció valami kúlságot, amellett, hogy végre normális zombihordát kapunk az XCOM-ban? Persze, mégpedig a fejlövéseket! Igaz, ez csak névleg van így, de eléggé menő: ha egy zombit egy lövésből elpusztítunk, a cselekvést ingyen hajtottuk végre - ez minősül headshotnak. Ha elkapjuk a fonalat, több rohadékot is kinyírhatunk egy körön belül, és még ráfordulhatunk az alienekre is - a hangulat teljesen a helyén van.

Mivel a hangos durranásokra különösen intoleránsak, érdemes mérlegelni, hogy megéri-e gránátokat hajigálni vagy dobálni, mert lehet, hogy ki sem látunk majd a zombik közül. Számomra az egyik legkeményebb küldetésben az ADVENT-tel versenyezve próbáltam supply dobozokat megjelölni, miközben zombik özönlötték el a nagyváros romjait, ÉS természetesen egy kiválasztott is megjelent. Ez az a pont, amikor könnyedén kicsúszhat kezünkből az irányítás, de ha szerencsénk van, az agyatlan mutánsok nem csak minket próbálnak meg eltenni láb alól.

Az ADVENT is kiegészül pár új katonával, például a lángszórós Purifierrel (akik amúgy a zombiktól takarítják a romokat), vagy a Priesttel, akik szupererős pszionikus képességekkel jönnek ellenünk, mégis a legveszélyesebb a Spectre - ami képes gonosz, nanobot kópiákat kreálni legerősebb harcosainkból. Egy körünk van megölni, hogy magával vigye a sírba másolatainkat, különben felkészülhetünk, hogy a saját fegyvereinkkel győznek le minket.

Nézzük végig, mit kapunk pénzünkért: egy kiegészített kampányt, friss játszható frakciókkal, új küldetéstípusokat, épületeket, fejlődési módokat, bitang ellenfeleket (zombik!), egy melléksztorit, amely a Kiválasztottakkal foglalkozik, akiknek sötét árnyéka folyamatosan fejünk felett lebeg. Az új ellenfelek mechanikája szépen egészíti ki a meglévőket, még jobban oda kell figyelnünk, hogyan szereljük fel a csapatunkat, és a zombik is teljesen feje tetejére állíthatják a megszokott játékstílusunkat. A megjelenő Chosenek annyira erősek, hogy nem is vonatkoznak rájuk a megszokott szabályok, és előszeretettel tolakodnak be személyes terünkbe.

Majd' elfelejtettem! Az ADVENT mintájára elképesztő propagandaposztereket készíthetünk katonáink főszereplésével, amelyek megjelennek a pályákon is - itt az ideje visszavágni! A modern XCOM még sosem volt ennyire kemény és komplex, az alapjáték zsenialitását igenis lehet tovább fokozni, mégpedig pont így. Mindenkinek ajánlom az XCOM 2 kiegészítését, ha szeretted az alapjátékot, akkor azért, ha pedig még nem toltad, tökéletes alkalom a legteljesebb kiadásba belevágni - igaz, zsebbenyúlós a dolog, de még így is megéri!

Az XCOM 2: War of the Chosen PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PC-n teszteltük.