Az NBA 2K-sorozat évek óta a műfaj koronázatlan királya, amely most is csak egy erőtlen kihívót kapott az NBA Live 18 személyében. Egy kicsit a készítők fejébe is szállt a dicsőség, elvégre a karriermódban szemtelenül igyekeznek minél több pénzt kicsalni egy vadiúj csukára vágyó telepi labdapattogtató zsebéből. Ez még nem is lenne gond, ám ha gyorsabb fejlődést akarsz, akkor is áldozhatsz valódi pénzt a játéka, ennél rosszabb modellt pedig keresve sem találnánk. Nem is tudtam mire vélni a 2K Sports hirtelen jött szándékát pénzszivattyúzás felé, mert maga az NBA 2K18 az egyik legjobb sportjáték a piacon. És igen, már megint előre szaladtam.
Nem kis zűrzavart keltett az is, hogy a kiadónak szinte az utolsó pillanatban meg kellett változtatni a borítót, miután a játék arca, Kyrie Irving a Boston Celticshez igazolt, de a korábbi promóciós anyagokon még a Cleveland Cavaliers mezében feszített. A váltás nem jött össze a premierre, viszont a játékban már Celtics színeiben pattogtatja a bőrt Irving úr. Az eset remekül illusztrálja, hogy mennyi minden függhet egy megkésett igazoláson. Az NBA már tömény üzlet, szerencsére a MyGM módban csapatvezetőként te is szembesülhetsz majd a sport minden hátulütőjével. A készítők hosszú utat tettek meg eddig, de továbbra is odafigyelnek a legapróbb részletekre, így az NBA 2K18 nem csak egy szimulátor: minden totálisan életszerű benne, ami sokkal fontosabb bárminél.
Kicsit kockázatos lépésnek tűnt, hogy a Spike Lee által is egyengetett sztorimódot sutba dobták a MyCareerben. Ezúttal is a legapróbb részletekig megalkothatjuk saját játékosunkat, reménykedve abban, hogy egyszer valódi NBA-sztárrá avanzsálunk. Egy helyett már két archetípust választhatunk magunknak, azaz egy fő erősség mellett egy másodlagosat is, így több fronton is megálljuk a helyünket a meccseken. Hárompontosok dobására gyúrsz, de rárepülnél a lepattanókra is? Pipa! Rengeteg kombináció elképzelhető. Az új Neighborhood annyira hangsúlyos, hogy szinte az összes fontosabb játékmódban helyet kapott, igyekezzünk megbarátkozni a gondolattal, hogy két meccs között nem holmi átvezető jeleneteket kapunk, hanem egy MMO-szerű közegben éljük az életünket. Persze ettől még a végső cél ugyanaz: hogy a játékosunk értékeit 60-ról 99-re tornásszuk fel.
Persze sztori is van, de nem túl érdekes. Ezúttal egy DJ-t irányítunk, aki korábban kosarazott, és vissza szeretne térni a gyökerekhez. Egy helyi bajnokságon felfigyel rá egy NBA-csapat, majd egy próbameccs után aláírhatjuk életünk első szerződését. Sajnos a történet még a korábbiaknál is gyengébb, egyáltalán nem hihető, hogy egy telepi bajnokságból egyből az NBA-be vándoroljon valaki – hol vannak a főiskolás évek? A párbeszédek sablonosak, az átvezetők unalmasak, és bár néhány valódi kosarassal is találkozunk, a legnagyobb segítségünkre egy kitalált csapattársunk és edzőnk lesz, ő biztat minket, ha nem úgy megy a játék, mint kéne, pátyolgatják lelkivilágunkat az edzéseken és az öltözőben. Még szerencse, hogy a sztoriszál a korábbiaknál is kevesebb játékidőt kap, hiszen úgyis a Neighborhoodban időzünk a legtöbbet.
A „szomszédságot” ugyanis teljesen bejárhatjuk, lényegében pár háztömbről van szó. Ahol 1v1-es, 2v2-es és 3v3-as meccseket vívhatunk másokkal, új frizurát csináltathatunk magunknak, ha felkeressük a fodrászt, ugyanúgy kivarrathatjuk magunkat a tetoválószalonban, vagy csak új cipőket és ruhákat vásárolhatunk a boltokban. A játéktermekben mindig zajlik az élet, palánkra is dobálhatunk egyedül, vagy csak dumálhatunk másokkal. Szó se róla, külön élvezet, amikor kihívjuk a szintén itt lebzselő játékosokat egy kis kötetlen streetballra - az NBA Jamhez hasonló arcade élmény jól megfér a mély szimuláció mellett. Tehát elég sok időt bele lehet ölni a Neighborhoodba, de egy idő után már nem nagyon fog újat mutatni.
Persze elég sok virtuális valutát beleölhetünk az új cuccok vásárlásába és a jelvények gyűjtögetésébe, és ahogy azt már említettem, valódi pénzt is költhetünk a képességeink fejlesztésére. Ez nyilvánvalóan tisztességtelen előnyt jelent a multiplayerben, így aztán a nemfizető játékosoknak jó pár órába telik, mire fel tudnak zárkózni hozzájuk, és nem biztos, hogy lesz hozzá kitartásuk. Van egy olyan érzésem, hogy ez több rajongónál ki fogja csapni a biztosítékot.
Szintén saját történettel rendelkezik a menedzsermód. A MyGM: The Next Chapterben hősünknek egy sérülés miatt derékba tört a játékoskarrierje, de hat év után csapatmenedzserként tér vissza. Továbbra is mi felelünk a brigádunk pénzügyeiért és a játékosokért, de valahogy úgy kell elképzelni az egészet, mint egy Telltale-féle kalandjátékot: két meccs között a médiának adhatunk interjúkat, vagy elmehetünk más csapatokhoz tárgyalni, ha egy fontos szerződést szeretnénk nyélbe ütni. A kérdéseket és válaszokat nekünk kell kiválasztanunk a felsorolt lehetőségek közül, de nagy kár, hogy szinkronra már nem futotta a büdzséből. A lényeg viszont ugyanaz marad, mintha egy statisztikákkal teli menüben kolbászolnánk, csak idén mindez kapott egy felesleges körítést. A tárgyalásokon ugyanis nem nagyon tudunk hibázni, nincsenek durva következmények, ha nem találjuk a közös nevezőt a partnerünkkel. Egyelőre tehát a MyGM narratívája eléggé fapados, talán jövőre ezen is sikerül változtatni, és jobban előtérbe kerül a menedzserek sokszor drámai munkája.
A MyLeague csak minimálisan fejlődött, az egész liga irányítására kihegyezett módban megjelentek a supermax-szerződések, már megtalálható az NBA G League is, és bár közvetlenül nem tudjuk a farmcsapatokat vezetni, a megfáradt NBA-seket leküldhetjük játszani, vagy felzárkózni, és fiatal tehetségeket is felszippanthatunk. A kártyagyűjtésre kihegyezett MyTeam viszont sokkal közelebb került riválisához, az EA-féle Ultimate Teamhez. A kártyákat újratervezték, és rengeteg single és online kihívás teljesítésével bővítheted a gyűjteményedet, de még mindig nagyon nehéz egy olyan álomcsapatot létrehozni, amivel tényleg megállod a helyed a multiban.
Az alapvető játékmenetet egy év alatt is sikerült jobbá varázsolni. A tavalyi képességalapú dobások hosszú távon frusztrálóvá váltak, hiába játszottunk jól, túl sok mindent vett figyelembe a játék palánkra töréskor. Ha egy gyengébb játékossal dobtunk, még az egyszerű ziccert is simán kihagyhattuk. Ennek vége! A sikeres dobás immáron a megfelelő időzítésen, mozgásunkon és a védőkhöz viszonyított helyzetünktől függ, ami sokkal realisztikusabb végeredménnyel kecsegtet, ráadásul minden sikertelen kísérlet után érezzük, hogy mit rontottunk el.
Persze a pontszerzés mit sem ér hatékony passzok nélkül. Az NBA 2K18-ban az X-gombot nyomva tartva kiválaszthatjuk, hogy melyik társunknak továbbítjuk a labdát, holott korábban csak reménykedhettünk benne, hogy tényleg a kívánt célhoz jut. Ne ijedj meg, ha túl bonyolult, egyetlen hirtelen gombnyomással továbbra is legközelebbi játékoshoz kerül a labda. A veterán játékosok további lehetőségeket is kapnak, például utasíthatjuk a csapattársunkat, hogy hova mozduljon a passz átvételéhez. Láthatóan a mesterséges intelligencia is finomodott, főleg a védelem terén, végre nem fogják ölbe tett kézzel nézni a játékosok, hogy egy klasszis simán áttör rajtuk. Ezek az apró, de fontos mechanikai lehetőségek még autentikusabb élményt nyújtanak. A kissé fura arcmimikát is meg lehet bocsátani, mert a látvány továbbra is lehengerlő, a meccsek hangulata olyan, mint a tévében.
Szóval az egyik szemem sír, a másik viszont nevet. Mintha csak egy mobiljáték lenne, az NBA 2K18 pofátlanul sulykolja belénk, hogy költsünk igazi pénzt a játékba, így a fejlődésünk gyorsabb lesz és legtrendibb rucikban feszíthetünk a gangon. Persze ettől még nem leszünk jobb kosarasok azoknál, akik vért izzadva, rengeteg játékórát beleölve küzdenek meg a jobb statisztikákért. Másrészt a játékmenet egy következő szintre lépett, a dobásrendszer még soha nem volt ilyen jó, és a passzokba is nagyobb beleszólásunk lett. A legszebb az egészben, hogy ezúttal is rengeteg tartalommal tömték tele a játékot, ami után minden rajongó megnyalja az ujját. Lehet, hogy felemásnak tűnik a végeredmény, de ettől még mindig az NBA 2K18 a kategória uralkodója, és később csak a pozitívumokra fogunk emlékezni. Ne hagyd magad megvezetni!
Az NBA 2K18 PC-re, Xbox 360-ra, Xbox One-ra, PS3-ra, PS4-re és Nintendo Switch-re jelent meg. Mi a Sony jelenlegi generációs masináján teszteltük.
Viszont vannak árnyoldalak is. Megjelenéskor nagy hátrányban voltak a sima játékot megrendelők a Shaq féle giga szuper edition-nel szemben, mert ők egyből 85-ös szintre felhúzhatták a karakterüket, ami mondani se kell a 60-as szintűekhez képest mekkora előny volt a parkban. Gyakorlatilag a pénzes gyerekek nulla játék tudással szedték meg magukat még jobban a sok 60-as karakter szerencsétlenkedéséből, nos nem azért, mert béna a játékos, de 60-as szinten semmit nem ér a karakter még, még azt is kihagyja, amit ha szólnál Teri néninek, aki soha nem fogott lasztit a kezébe még ő is bedobná! Szóval ez a megkülönböztetés nagyon szétcseszte a parkot kezdetben.
A park ps4-en az első héten úgy akadt, mint a huzat gyakorlatilag játszhatatlan szinten. Még most is akad, de kezd rendeződni a helyzet. Még nem jó, mert attól nagyon messze van, de alakul valami és talán rendbe rakják még 1-2 hét alatt jobban. Szégyen! Én főleg a parkban játszom így nekem ezért nagy negatívum , hogy nem bírták rendbe rakni még, mindig ezt a részét a játéknak...
Most már 88-as szinten vagyok, amit pénz befektetés nélkül toltam fel játékból. Nagyon ellenzem ezt a pénzes dolgot és ez a rész nagyon erről szól, hisz, ha béna játékos vagy meg még a karaktered is bénaa mellé 60-as szint vagy mondhatom 70-ig is, azt fogod észre venni, hogy a Parkban menekülnek előled a játékosok,, ha beállsz valahova azonnal elmegy mindenki mellőled és max. arra leszel jó a parkban, hogy pofozógép leszel és a hasonló szerencsétlen kezdő szintű karakterekkel jól megvernek a 85 feletti karakterek. Szóval eltudom képzelni szerencsétlen kisgyereket, aki boldogan megveszi a játékot és ezt kell átélnie közben , lelkileg tuti összetörik darabokra és azonnal 1 hét alatt már veszi is igazi pénzért a VC-t, mert ezt nem bírja és türelme meg kitartása nincs hozzá, hogy önerőből fejlődjön fel arra a szintre, hogy megtudja állni a helyét a parkban.
Szóval most nagyon nehéz helyzetben van minden kezdő ebben a részben a sok pénzes miatt talán sokkal jobban ki van hangsúlyozva tényleg itt, hogy kisgyerek told bele a pénzt és akkor király leszel te is. Engem csak a sok lag bosszant a játékban a parkban, mert a többi része rendben van a játéknak nagyon is.
A ProAM-et emelném még ki, ahol 5 vs 5 meccseket lehet játszani a saját karakterünkkel teremben 10 élő emberes játék ez érdekes akadás nélkül fut, míg a 3vs.3 a parkban laggol, mint a szar. Itt jól lehet fejlődni ezt érdemes tolni bár , amilyen szerencsétlen vagy a véletlen szerű társakból tuti neked jut a 4 másik 60-as kari és ellenetek meg lesz 2 égimeszelő 80-as feletti vagy egy sharpshooter 90-es ilyenkor nem tudsz mit csinálni vagy kilépsz (én nem szoktam) vagy hagyod magad megalázni ez van . Volt, hogy már mind a 4 társam robot volt és én maradtam egyedül élő játékos, de legalább nem kellett néznem kinek passzoljak, hanem csináltam, amit akartam anélkül, hogy másnak a hörgését és zihálását hallgassam a túloldalról habzó szájjal, ha valami nem jön össze :D
Amúgy minden évben az a baj a 2k-jel, hogy beraknak két új funkciót ami jó, de átalakítanak hármat, ami jól működött ahogy volt. Idén azt hiszem kihagyom.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.