Horizon: Zero Dawn - The Frozen Wilds teszt

Alighanem az idei év egyik legjobb PlayStation 4-exkluzívja lett a Horizon: Zero Dawn, köszönhetően a remek posztapokaliptikus világnak, az élvezetes történetnek, a taktikus harcoknak és az okos főhősnőnek. Nem látszott rajta, hogy ez volt a holland Guerrilla Games első próbálkozása a sandbox műfajban, sőt majdnem a műfaj csúcsa lett a játék, csak épp akkor jelent meg a The Legend of Zelda: Breath of the Wild, amely minden tekintetben reformokat hozott a nyitott világú koncepcióba. A fejlesztők fél év alatt rakták össze az első kiegészítőt, amit leginkább az Uncharted: The Lost Legacyhoz hasonlíthatunk, hiszen sokkal több tartalom van benne, mint egy szimpla DLC-ben.

A The Frozen Wilds eseményei az alapjáték kampányával párhuzamosan zajlanak. Akkor sincs baj, ha végigjátszottuk, a kiegészítő feltelepítésével automatikusan az utolsó misszió előtti mentést tölti be a játék. Egy teljesen új régiót kapunk, a The Cutot a fagyos északon találjuk, hófödte hegyek, rideg síkságok és jégbe fagyott tavak taglalják. De nem csupán a zord körülményekkel kell szembenéznie Aloynak. Már viszonylag korán, az Enemy at the Gates küldetéssor végén felkereshetjük a helyet, azonban a 30. szint alatt nem érdemes belekezdeni. Már a tundra bejáratát is egy hatalmas robotmadár őrzi, ha felkészületlenek vagyunk, másodpercek alatt padlót fogunk. Itt találkozunk a Banuk törzs képviselőivel, akik nagy bajban vannak, rengeteg emberük tűnt el vadászat közben. Szerintük az itteni gépeket egy démon szállta meg, akik így sokkal erősebbek a mezei példányoknál.

Nagyjából 15 óra kaland vár ránk, és noha kiegészítőről van szó, a friss atmoszféra teljesen más hangulatot kölcsönöz a játéknak. Az öt új robottal való találkozás sem sétagalopp: sokkal nagyobb a kihívás a démonikus gépek elleni küzdelem, a tűzokádó Scorcherek lángra lobbanthatják vörös hajkoronánkat, a Frostclaw-ok egy megtermett medvére hasonlítanak, de a Control Towerek a legfifikásabb ellenségek. Ezek a közelükben lévő robotokat gyógyítják és buffolják, és még a hátasunkat is képesek ellenünk fordítani. Csak úgy hatástalaníthatjuk ezeket a gépeket, ha meghackeljük a szoftverüket!

Szerencsére a Banuk törzs tagjai gyorsan a szívükbe fogadnak, ha felfegyverezzük őket és szövetségeket kötünk. Alkalomadtán még el is kísérnek minket a vadászatra is. Ezúttal is meglátogathatunk számos titkos létesítményt, hogy fényt derítsünk a valódi igazságra, a történet még az alapjáték sztorijánál is ütősebb, hiszen még mélyebbre ásunk a lore-ban, és egészen meglepő titkokra bukkanunk. Persze néhány NPC sokkal földhözragadtabb szívességgel bombázza Aloyt, de összességében még a mellékküldetéseket is sikerült színesebbé tenni, arról nem is beszélve, hogy sokkal értékesebb jutalmakkal kecsegtetnek.

Sajnos még mindig túl hamar megtelik az eszköztárunk a különféle robot-alkatrészekkel, és ezen még az az új képesség sem segít, amely 20 százalékkal megnöveli a kapacitásunkat. A teljesített feladatok után a törzs tagjai új fegyverekkel halmoznak el bennünket, köztük az elektromos nyilakkal operáló Stormslingerrel és a lángszóróval. A The Frozen Wildsban egy új fizetőeszköz is helyet kapott, ez a blue gleam, ezekből nagyon ritka, de bivalyerős Banuk-fegyvereket vásárolhatunk a helyi kereskedőknél.

Sajnos az új képességfa, a Traveller nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jól hangzik, hogy immáron a kereskedők nélkül is shardokra bonthatjuk az alkatrészeket, vagy az, hogy immáron a hátasunkon ülve is összeszedhetjük a földön heverő tárgyakat, netán gyógyíthatjuk a robotlovunkat. Ezeknek a képességeknek azonban már az alapjátékban is benne kellett volna lenniük, és igazából csak kényelmi funkciókról van szó. Igaz, nagyon látványos az a skill, amellyel a nyeregből vetődve kivégezhetjük az ellenfelet.

Ami viszont tényleg lehengerlő, az az új környezet. A hóvihar látványa elsöprő, a háttérben terpeszkedő hegyek pedig csak fokozzák az élményt. Ilyen profi módon még egyetlen videojáték sem prezentált fagyos környezetet, a hó szimulációja mellett az apró részletek is élettel töltik meg a tájat. Hegyi kecskék szökkennek a sziklákon, hóbaglyok repkednek a fák között. Az animációk terén is történt némi változás: a kiegészítő jobb mozgást és szájszinkront valósított meg, szóval nem csak a tartalmon dolgoztak a Guerrilla srácai. Sajna ez utóbbiakat csak a kiegészítő tulajdonosai élvezhetik.

A The Frozen Wildsba nem nagyon lehet belekötni. Nem csupán a minimálisan elvárt újdonságokat hozta, de sikerült finomítani az alapjáték rendszerein is. A történet és a karakterek még mélyebbnek tűnnek, a The Cut vidéke pedig nem csupán gyönyörű, tényleg elég kihívást tartogat a veteránok számára. A kiegészítő elég nagy löketet adott ahhoz, hogy a Horizon: Zero Dawn ott legyen a legjobbak között az év végi szavazásokon.

A Horizon: Zero Dawn és kiegészítője kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.

Kapcsolódó cikk

• Horizon: Zero Dawn teszt (PC)