Q.U.B.E. 2 teszt

Hiába tűnik nagyon távolinak a Portal-sorozat megjelenése, a Valve logikai fejtörőkkel és remek történettel operáló puzzle-játékának a farvizén még a mai napig szívesen eveznek egyes alkotások. A Toxic Games bemutatkozó munkája, a 2011-ben megjelent Q.U.B.E., majd a három évvel később debütált rendezői változat már-már a szellemi örökös címet is megcsípte, meglepő módon mégis több évet kellett várni, hogy folytatást kapjon a színes kockák machinációjára alapozó nyitány.

A második rész látszólag minden területen szintet lépett és az előzetesek alapján úgy tűnt, a készítők rengeteg energiát öltek abba, hogy maguk mögött hagyják a Portal-sorozattal való hasonlítgatást. A korábbi letisztult, steril világ helyett színesebb, ingergazdagabb, két fő helyszínt is felvonultató sci-fi környezettel van dolgunk; így viszont mintha nem jutott volna idő a lényegre, a miszikummal, kérdésekkel teli történetre, valamint a feladványokra, mert azok többnyire ugyanazokat az alapsémákat és mechanikákat követik, mint amit az első részben is megismerhettünk. Ez pedig annak ellenére hagy keserű szájízt a közel 6-7 órás kaland végén, hogy a játék előrehaladtával szó szerint belesimulnak a játékmenetbe a nehezített feladványok. Mindez annak köszönhető, hogy a fejlesztők érthetően és időt nem kímélve magyarázzák el az alapokat, hogy aztán ez a következetesség a rejtvények későbbi egymásra épülésében ötletes és változatos formában teljesedjen ki.

A Q.U.B.E. folytatásának eseményei az első rész után játszódnak. Főhősünk egy amnéziában szenvedő archeológus, Dr. Amelia Cross, aki az ébredése után egy különös, számára ismeretlen világban találja magát. Mindössze egyetlen eszköz áll rendelkezésére, egy speciális kesztyű, aminek a segítségével manipulálni tudja a különböző színű objektumokat, nevezetesen kockákat. Az így megoldott rejtélyek látszólag közelebb is viszik az igazsághoz és a vágyott hazatérés lehetőségéhez, de azt már az első rész során megtanultuk, a Q.U.B.E. világában semmi sem az, aminek látszik. Később kiderül, nem vagyunk egyedül, és bár segítőtársunk, Dr. Emma Sutcliffe sokat nem tud elmondani a történtekről, de legalább hasznos tanácsokkal lát majd el minket, és talán a magányosság érzetét is oldja kicsit.

Amíg a Portal-sorozat esetében a történet is legalább olyan hangsúlyos volt, mint a feladványok változatossága és összetettsége, addig a Q.U.B.E. folytatásánál inkább úgy éreztem, hogy csak kell egy keret, amibe bele lehet ágyazni, hogy ismét színes kockákat manipulálhassunk. Hiába az érdekes felütés, ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy lesz egyre érdektelenebb és klissékel telepakolt a cselekmény, amiben ugyan vannak izgalmas fordulatok, de a végigjátszásban nem feltétlenül Cross rejtélyének megfejtése lesz a fő hajtóerő.

Ellenben a feladványok adnak annyi muníciót, hogy a motivációnk kitartson a játék végéig. Ebben óriási szerepe van annak, hogy a fejlesztők képesek voltak a játék első harmadát beáldozni, ahol Dr. Amelia Crossnak van ideje és lehetősége megtanulni a masszív alapokat, amire aztán a későbbiekben sokkal könnyebb támaszkodni. Ez egyben a Q.U.B.E. 2 puzzle-szekvenciájának a negatívuma is, mert a lassú indulás azt jelenti, hogy meglehetősen hamar megismerkedünk a különböző színű kockákkal, valamint azok képességeivel, így utána már csak a környezeti elemek és a fizika nyújtotta újdonságok tartják íven a tanulási görbét. Azaz a mechanika gyakorlatilag semmit se, változott, így nagyon sokszor éreztem azt, hogy a folytatás egy mezei kiegészítésnek is elmehetett volna.

A kék kockával dobbantó paneleket hozhatunk részre, a pirossal egy plusz platformot, a zöld pedig egy kockát biztosít, ami többek között majd ajtók kinyitásában vagy kapcsolók bekapcsolásában lesz segítségünkre. A feladványok többsége természetesen ezek kombinálásából oldható meg, szerencsére többféle megoldás keretén belül. Később aztán bejönnek a már említett elemek, mint például a mágneses kapcsolók, a platformok forgatása, valamint az olaj és a tűz, amivel nem csak csúszóssá lehet tenni a kockákat, de tüzessé is. Kár, hogy egy-két kivételtől eltekintve teljesen egyértelműek a megoldások, hiába kell idővel egyre több megtanult elemet kombinálnunk.

A történet bukdácsolása, a lassú kezdés, valamint az idővel újat mutatni már nem tudó feladványok ellenére a Toxic Gamesnek semmi szégyenkeznivalója nincsen. A Q.U.B.E. 2 így is nagyon szórakoztató lett, még akkor is, ha sokszor úgy éreztem, ezt akár egy DLC formájában is megkaphattuk volna. A nehézségi görbe szép fokozatos, és bár időt nem kímélve tanítanak meg minket az alapokra, később ez meghálálja magát, hiszen többek között ennek köszönhetően is lesz egyértelműbb egy-egy megoldás. Egy kicsit merészebbnek kellett volna lenni a történet és a mechanikák, valamint a feladványok terén, de ha szeretted az első részt, vagy csak rajongsz a stílusért, akkor bátran adj neki egy esélyt, mert a végeredmény a mai kínálatban abszolút megállja a helyét.

A Q.U.B.E. 2 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.