Warcraft 3: The Frozen Throne

Link másolása
Egy évvel ezelőtt a Blizzard végre kiadta a rengeteg koncepció – és designváltáson átesett nagyon-nagyon sokáig fejlesztett, illetve a rajongók által epekedve várt játékát, a Warcraft 3-at.

Egy évvel ezelőtt végigsöpört a játékpiacon, minden eladási listán azonnal az élre ugorva, letaszítva a trónról a Simseket, és meghozva a Blizzardnak a sokadik több milliós eladását. Mivel a történet sok helyen nem volt lezárva, már akkor sejteni lehetett, hogy a Blizzard hagyományokhoz híven ehhez a játékhoz is kiegészítő lemez fog érkezni, mely szűk egy év fejlesztés után napvilágot is látott, és mint az eddigi összes elődje, ez is azonnal levett a lábamról.

De hiszen ez már hagyomány a kiadóknál; ha egy játék sikeres, készítsünk hozzá kiegészítő lemezt, az hoz még a konyhára. A kérdés csak az, hogy sikerül-e abba a kiegészítő annyi újdonságot vinni, hogy ne a rókabőr erős szagát érezzük rajta, hanem ahogy az előddel, sokáig tudjunk szórakozni. Azt hiszem efelől sosem kellett –és most sem kell- félteni a Blizzardot, megszokhattuk már, hogyha játékaikhoz kiegészítő lemez érkezik, az akár önálló folytatásként is elmenne, ahogy azt tapasztalhattuk a Starcraft: Brood War és a Diablo 2 Lord of Destruction expanzióján.

Mi férhet be egy év fejlesztésbe? – kérdezhetnénk. Hát Blizzardéknál ezek szerint sok minden, hiszen az újdonságok listája eszméletlen hosszú. Mindenekelőtt a játék az eredeti Warcraft 3-ra telepíti rá magát, ahogy azt már megszokhattuk, mintegy 400 megával bővítve azt. Örömködésre adhat okot, hogy a Frozen Thorne nem semlegesíti végleg az eredeti verziót, azt is bármikor használatba vehetjük.

A játék története, ahogy azt a nevéből sejteni lehet, a Fagyos Sír körül bonyolódik, ahová az élőhalottak Lich Királya, Ner’zhul van bebörtönözve. Ner’zhul valamikor a múltban elárulta a Lángoló Légiót, ezért került a börtönbe, és most Illidan, a démon vadász, illetve Arthas, a lovagból lett halállovag is érdeklődik a Lich király után. Érdekes kis történetet lehet erre építeni, és ez a Blizzardnak ismét maximálisan sikerült. A hatalmas epikusan megírt fordulatos történetet először a Night Elf Sentinelek kampányával kezdjük, ahol Illidan bebörtönzőjét, Maievet irányítjuk, aki a Wardent, a Sötét Elfek új hősét képviseli a kampányok során. Az eredeti sztoriban a Sötét Elfek voltak az igazság és a béke védelmezői, most azonban hamar kiderül, hogy Maiev mennyire szűklátókörű, míg végül már csak egyetlen cél vezérli: elkapni Illidant, és ezért átgázol mindenen és mindenkin. Ezután átkerülünk a Szövetség oldalára. A Szövetség, akik a Világ Fájánál vívott ütközetben legyőzték Archimonde-ot, most Lordaeron megtisztításán ügyködnek, ahol az Élőhalottak még mindig rothasztják a talajt. Itt Kaelt, a Vér Elf mágust fogjuk irányítani, aki az emberek új kiválasztottja lesz. Bár az első pár küldetésen még azt feltételeznénk, hogy ő minden jó megtestesítője, hamar összeverődik Illidannal. Végül, a történet zárókampánya az Élőhalottakkal, a jó öreg és közkedvelt Arthas–t irányítva fejeződik be egy hatalmas csattanóval.

Na igen, de hol vannak az Orkok? Hiszen őket sehol nem említettem. Ne féljetek, az Orkok is itt vannak, úgyhogy a nem kell sírva fakadniuk a zöldbőrűek kedvelőinek, csak éppen kicsit másképp, mint a többi faj. Az Orkok egy külön bonusz kampányt kaptak, azt mutatja be, miként telepednek le főszereplői (Rexxar és Rokhan), illetve építenek új hazát kedvenc röfögő barátaink. Erre azért volt szükség, mert az Orkokat sehogy sem tudták volna értelmesen beilleszteni az eredeti történetbe, és ezért nem is erőlködtek vele, hiszen az eléggé halszagú lett volna. Ehelyett egy külön, szerepjátékszerű küldetéssorozatot kaptak, melyben a stratégiai részt teljesen nélkülöznünk kell. Egyébként ígéretük szerint a sztori folytatása ingyen letölthető részekben fog felkerülni a netre. A három kampányra összesen kettő darab renderelt videó jut, a legelejére és a legvégére, melyek hozzák a szokásos Blizzard színvonalat. A többi a játék motorjával készült átvezető animáció, amelyek profi rendezésről és operatőri munkáról árulkodnak. Minden karakternek a végletekig kidolgozott egyedi jelleme van, melyet a szinkronhangok tökéletesen visszaadnak. Már a Starcraftban is kidolgozott háttérrel rendelkező egyedek szerepeltek, a Frozen Throne azonban mindenen túlmegy: minden karakternek érthető a motivációja, átérezzük céljainak fontosságát, vele együtt küzdünk, beleolvadunk a Warcraft világába, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy csavarhúzóval szurkáljuk a postás bácsit, akit a zöld ruhája miatt Orknak néztünk.Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a történet ismét kiválóan sikerült, és a hatalmas fordulat után szinte teljesen nyitottan ér véget. Várjuk a folytatást.

De ne ragadjunk le itt, hiszen nem csak az új történet van, hanem számos - nagyon-nagyon sok újdonság, ami nyújt elég felfedezni valót az egész játék során. Mindjárt itt vannak az új hősök, akik remekül ágyazódnak be a történet menetébe, és emellett eredményesen lehet használni őket multiplayer küzdelmek során is. A Night Elf Warden kimondottan megtetszett nekem a küldetések alatt, hiszen képességei nagyon jól használhatók. Nagyon gyorsan tud teleportálni, de csak egy képernyőnyi távolságon belül, és a Fan of Knives nevezetű képessége, mellyel maga körül késeket keringtet meg, nagyszerű tömegírtó. Kevésbé vannak ilyen érzéseim az emberek új hősével a Blood Mage-dzsel kapcsolatban. Ultimája, mellyel egy hatalmas főnixet teremt, mely meghal, majd feltámad, nem túl hasznos, viszont a tüzes varázslata, a Flame Strike eszméletlenül fekszeni fog minden tömeggyilkosnak, csak kár, hogy a saját egységeinket is sebzi (kivéve a mágia immunisokat). Ennek ellenére, ha megtanuljuk kezelni, akkor remekül fegyelmezhetjük vele a népet, úgyhogy érdemes lehet ezzel a hőssel is gyakorolni. Az Élőhalottak Crypt Lordja egy hatalmas bogár, aki elsősorban kisebb bogarak teremtgetésével foglalkozik. Brutálisan erős közelharcos és a speciális képessége, az Impaleel is remekül gyilkolászhatunk, így rögtön belopja magát a játékosok szívébe. Szintén kiválóan használható együtt a Dreadlorddal és a Lich-csel. Az Orkok új Shadow Hunterje a legszínesebb heroikus lény a játékban, ugyanis amellett, hogy életet adó sugárral támogatja saját egységeit, hatos szinten képes azokat 30 másodpercig sérthetetlenné tenni, ami hatalmas előny támadáskor. Ilyenkor viszont a Shadow Hunter ugyanúgy sebezhető, így ennek a taktikának is megvan az ellenszere. De igazából minden a kő-papír-olló irányba mozdult el, minden egység ellen találunk megfelelő ellenszert, így a játék egyensúlya még tovább javult. Ebbe a koncepcióba illeszkednek bele a kiegészítő lemez által nyújtott új egységek is, szám szerint fajonként kettő. Ugyanúgy megvan az ellenszere a Night Elfek hatalmas Mountain Giantjének, mint az emberek Spell Breaker egységének. És bár ezek nem változtatják meg alapjaiban az eddig használt taktikákat, jól kiegészítik az eddigi haderőt. Vegyük példának az előbb említett Mountain Giantet. Hatalmas és erős közelharcos, fizikai és mágia ellenállással, viszont drága és sok helyet foglal. Ellenben a Faerie Dragon, mely fürge gyors varázslással foglalatoskodó madárka, olcsó és kevés kaját zabál.

Ha már a kajánál tartunk, akkor nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy a Frozen Throne ezen a téren is hozott újdonságot. Mostantól 90 helyett 100 kajányi lényünk lehet, és ezzel párhuzamosan az upkeep, azaz az adózási rendszer is feljebb srófolódott, tehát mostantól csak 50 ételnyi lény után kezdünk el fizetni. Szerintem ez nagyon jót tett a Warcraftnak, a 90-es limit mellett gyakran éreztem, hogy még kéne egy kis hely, és milyen jó lenne, mert pont kijönne a megfelelő sereg. Most, a 100-as limit mellett sokkal jobban el lehet férni.Nagyon sok régi Warcraft 2 fanatikus panaszkodott a Blizzardnál, hogy a második epizódban oly kitűnően használható hajók a harmadik részben teljesen eltűntek. Ennek eredményeképp a Frozen Throne-ban már használhatunk hajókat, pontosan három fajtát. Ezek közül az egyik a szállító, a második egy könnyű csatahajó, a harmadik pedig egy ágyúnaszád, amivel akár a tengerről is irthatjuk az ellenség bázisát, ha elég közel van. Ezeket – akár korábban a zsoldosokat – hasonló semleges épületekben vásárolhatjuk meg, csakúgy mint az újonnan megjelent bérelhető hősöket. Bizony-bizony, most már hősök terén is kiszakadhatunk az adott faj által felállított korlátok közül. Ráadásul itt bérelhető, a korábban áprilisi tréfaként beharangozott, de mára valósággá lett panda mackó hős, aki az egyik legerősebb az összes közül.

Természetesen nem maradunk új épületek nélkül sem. Először is minden faj kapott egy boltot, ahol mindenféle cuccot vásárolhat a hősének, kezdve a healing potiontől az extra sebzést adó Orb of Venomig. Ezt nagyon hasznos újdonságnak találtam, mivel így otthon felszerelhetjük hőseinket, és nem kell ezért átnyargalni a fél térképet. Ezen felül pedig az emberek és az élőhalottak is gazdagodtak egy-egy új védelmi épülettel. Az embereké, mely az Arcane Tower névre hallgat egy gyenge sebzéssel megvert, viszont mana szívás képességgel megáldott torony, mely a kiválóan alkalmas hősök ellen, azok manájának támadáskor azonnali elszívására. Az élőhalottak Nerubian Towerje, mely a Spirit Towerhez hasonlóan a Zigguratból alakítható át, szintén kis sebzéssel rendelkezik, viszont fagyasztási képessége van, így a védelemben nagyon jól kiegészíti a Spirit Towereket. Az előbb felsoroltak után nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egy nagyon kidolgozott, de csak egyjátékos módban játszható fajjal is gazdagodunk, a Nagákkal, akik a történetben Illidan seregét képezik.

Nagyon-nagyon sok egyéb újdonság van még ebben a kiegészítőben, és nem akarok senkit megfosztani a felfedezés élményétől, de azért még leírok egy-két dolgot. Az eddig is a Warcraft Zergjeinek becézett Élőhalottak most még jobban hasonlítanak Starcraftbéli „rokonukhoz”, mivel mostantól a Crypt Fiend képes elásni magát, ezzel láthatatlanná válva az ellenség számára és gyors életerő regenerációhoz jutva. A Night Elfek kútjának elérhető egy nagyon hasznos fejlesztés, mellyel még intenzívebben tudnak életet és manát tölteni a barátságos egységeknek, valamint mostantól az Ancient épületek letelepedve is tudnak támadni. Ráadásul az íjász is olcsóbb és hamarabb készül el, aminek köszönhetően az eddigi rush által legveszélyeztetebb faj most már kifejezetten védett, nemcsak a korai támadások, de úgy egyáltalán minden ellen. És ezeken kívül is rengeteg olyan kisebb-nagyobb változtatást eszközöltek a játékon, amely még tovább növeli a fajok közti egyensúlyt és tovább fokozza a játékélményt.

Grafika terén is történtek változások. Először is két új gyönyörű tereptípus került a játékba, melyek magasan kenterbe verik az eddigi környezeteket. Egyszerűen fantasztikusan részletgazdagok, kifejezőek és hangulatosak. Ezen kívül pedig rengeteg új varázslat és lény leledzik a játékban, melyek ugyanúgy szemkápráztatóak, elég csak megnézni a Főnixet példa gyanánt. De a legfontosabb mégis az, hogy az egész egy olyan összetett egységet alkot, amiből semmi nem lóg ki. Minden textúra, poligon, grafikai elem pont ott van, ahová azt a tervezői szánták, semmi nincs elcsúszva, rosszul odaillesztve. Ezzel az egyébként is csodálatos grafika még tovább javult, amiért ráadásul nem is kell magas gépigénnyel fizetnünk, hiszen egy teljesen átlagos gépen is fut maximumhoz közeli beállításokkal.

A grafika után meg kell említenem a pályatervezést, melyhez foghatóval eddig még nem találkoztam. Eszméletlenül bonyolult, részletes és árasztja a hangulatot. Azt a hangulatot, amit csak a Blizzard tud kölcsönözni játékainak, azt a hangulatot, amit az ad meg, hogy készítői szívüket-lelküket beleteszik a játékba. Csakúgy mint a küldetések. Azt biztos, hogy nincs két egyforma közöttük. Az „építs bázist és pusztítsd el az ellenségét” már rég a múlté, ennek tükrében olyan változatos missziókon fogjuk végig verekedni magunkat, hogy soha nem fog eszünkbe jutni, hogy ilyen már volt egyszer. Nagyon élveztem például a külvilágban folytatott csatározást Maiev ellen Illidan ketrecének megszerzéséért, ahol a ketrec gurult a két bázis között, arrafelé, aki éppen uralta. Eközben nekem csak a hősöket kellett irányítanom, mert a bázis magától gyártotta és az AI által automatikusan kommandírozta az egységeimet. Fantasztikus küldetés volt az biztos, és ez nem kicsit köszönhető az előbb említett mesterséges intelligenciának, mely közel van a tökéleteshez, és az eredeti játék óta hatalmasat fejlődött. Ez főleg multiplayerben érezhető, ahol még élvezetesebb küzdeni a gép ellen, mint eddig valaha.

A zenéről és hangokról ugyanúgy szuperlatívuszokban tudok csak beszélni. Minden faj új muzsikákat kapott, melyek nagyon hangulatosak és adrenalin-pumpálóak egyben. A hangok pedig kezdve a fa kidőlésétől egy utolsó akármilyen varázslatig olyan jól szólnak és olyan jól illeszkednek a játékhoz, amilyet még nem tapasztaltam, a szinkronhangokról pedig már esett szó korábban.

Nagyon sok mindent írhatnék még a játékról, de tényleg nem akarok senkit megfosztani a felfedezés élményétől, úgyhogy ehelyett inkább értékelném. Igencsak zavarban vagyok, ugyanis kritikus létemre nem tudok negatívumot mondani a Frozen Throne-ról. Én szívem szerint ráírnám a 100%-ot, mert ez tényleg tökéletes játék, csak hát az mindenféle okból nem lehetséges. Mert ugye a közhely úgy szól, hogy semmi sem tökéletes, így elvileg semmi sem lehet 100%-os. Pedig a Frozen Throne tényleg kitűnő, talán csak néhány olyan apróság van, ami, de ezek egy cseppet sem zavaróak, sehol sem tűnnek fel, és bolhányi méretűre töpörödnek a hatalmas pozitívumok mellett. Ki kell tehát jelenteni, hogy a Blizzard ismét überelte magát, és fantasztikus játékot hozott létre, mely mindenki számára kötelező darab!

Kapcsolódó cikkek

3.
3.
Batri
#4: először is van olyan cheat, másodszor pedig majdnem egy 3 éves kommentre válaszoltál...
2.
2.
Lada 1200
#3: barátom olyan kód nincsen!

1.
1.
szomorú
skacok a 3 hoz. tudjátok a halhatatlanság kodját.ha igen irjátok le pls.kösszi

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...