Resident Evil: Resistance teszt

A Resident Evil-szériának nem idegenek a különböző formában tálalt multiplayer játékmódok, és biztosra veszem, hogy sokan hallottunk már az olyan aszimmetrikus multis címekről, mint a Dead by Daylight vagy a Friday the 13th. Ezekből a címekből is látható, hogy ezt a típusú játékot szívesen keverik a horrorral, ahol az egyedül gyenge, de csapatban már hatékony túlélő szembeszáll a legyőzhetetlennek tűnő szörnyeteggel. Innen nézve nem is olyan meglepő, hogy megszületett a Resistance.

A koncepció egyszerű: az Umbrella egyik kísérletének résztvevői vagyunk, vagy túlélésért küzdő kísérleti nyúlként, vagy az árnyak közül irányító mesterelmeként. Egy lezárt, minden szobájában megfigyelt környék lesz a kísérlet terepe, ahol a két oldal összecsap – előbbiek el akarnak menekülni, mielőtt valamelyik halálos csapda végez velük, utóbbi pedig mindenkit holtan akar látni, és kicsit szórakozik is.

A Resident Evil: Resistance játékélménye két külön kategóriára bontható. A túlélők oldalának játékstílusa a Resident Evilöket idézi, míg a mesterelme irányítása már sokkal inkább újdonság. Ami közös mindkettőben, hogy többféle képesség is rendelkezésedre áll, amiket fejlődéssel tudsz feloldani, és az okos kombinálással tudod (megpróbálni) garantálni a sikeredet. Emellett mindkét oldal elsajátításához viszonylag sok előzetes felkészülés kell – habár van egy egészen tűrhető tutorial a játékban, annyi változó van a különböző karaktereket illetően, hogy ha felkészülés nélkül vágsz bele a játékba, csak magad alatt vágod a fát.

Minden menet 5-20 perc körül mozog, attól függően, melyik fél mennyire jó, ilyen értelemben az idő az egyik legnagyobb ellenfelünk. Minden pálya három szakaszból áll, amelyek három feladatot jelentenek: az első szakaszban egy puzzle darabjait kell összeszednünk, a másodikban egy zombitól kell megszereznünk a kulcskártyát, amivel három panelt aktiválunk, az utolsóban pedig tartályokat kell elpusztítanunk. Ezek a túlélők feladatai. A mesterelme dolga, hogy a négy kísérleti nyulat lefoglalja addig, míg a beléjük fecskendezett fertőzés végez velük.

Ha a túlélőkkel vagy, akkor három másik játékosra kell támaszkodnod, csapatmunka nélkül ez a játék nem sokat ér. És ezt nem csak úgy értem, hogy többen hamarabb megtaláljátok, amit kell. Minden egyes akciótok a siker vagy a bukás kulcsa lehet – ha legyőztök egy zombit vagy hatástalanítotok egy csapdát, másodperceket kaptok, azonban ha bármelyik túlélő sérül vagy meghal, az időbüntetést jelent. Ha a csapatból bárki is kivételesen béna, akár az első szakaszon elvérezhettek.

A karakterek is úgy vannak kitalálva, hogy a csapatjátékot erősítsék. Jelenleg hét túlélő - köztük Jill Valentine - közül lehet választani, és még ki tudja, kit rak még be melléjük a Capcom. A túlélőknek két aktív és két passzív képessége van, valamint perkökkel felszerelhetők, ezektől jobban lőnek vagy automatikusan gyógyulnak. A képességek mindegyikének van egy párja, amit fejlődéssel érhetünk el, ehhez minél többet kell játszanunk a karakterrel.

Minden túlélő másban jó. Valerie a leginkább csapatjátékos, képességeivel tud gyógyítani és felderíteni a környezetet, megjelölve minden felszedendő tárgyat vagy veszélyt. Martin nemcsak gyorsan hatástalanítja a gonosztevő csapdáit, hanem sajátokat is állíthat, míg January a kamerák legnagyobb ellensége. Tyrone és Samuel a csapatot tudja erősíteni, előbbi a védekezést, utóbbi a támadást. Becca pedig a lőfegyverek mestere.

Ebből a társaságból kell összeválogatni a hatékony kis csapatunkat. A játékot mindenki felszereléssel kezdi (ütő- vagy lőfegyver, zöld növény és hasonlók), és a biztonságos szobákban a pályán felszedett Umbrella-kreditekből további eszközöket lehet vásárolni. A pályán található gyűjtögetnivalók segítenek abban, hogy ne fogyj ki életből és lőszerből túl hamar, és néha hátizsákos zombiktól is bezsákolhatsz valami hasznosat.

Képzelheted, hogy ez rengeteg koordinálást igényel, de legalábbis a játék működésének alapfokú ismeretét minden résztvevő részéről. Barátokkal nagyszerű móka lehet, egy csapat idegennel azonban nem kecsegtet akkora örömmel. Ez már eleve hendikep a túlélőknek, de akad még belőle.

A túlélők irányítását a legutóbbi Resident Evil remake-ekből kölcsönözték, amivel nem lenne nagy gond, de a szűkös eszköztár-rendszert is implementálták. Erősíti az alapjátékok hangulatát, persze, de iszonyú nehézkes úgy, hogy nem áll meg körülötted a világ, míg a cuccaid közt bogarászol. Kicsit nehéz előszedni a gyógyszert (ha már elfelejtetted gyorsgombra rakni, vagy kifogytál az oda rendeltből), miközben a mesterelme fokozatosan soroz a falra szerelt géppuskával. Emlékeztetőül: minden egyes golyó értékes másodperceket vesz el a csapattól.

Mesterelmeként egy másfajta játékélményre számíts! Először is: saját testi valódban nem jelensz meg a játéktéren. Kamerákon keresztül figyeled az eseményeket, amelyek között szabadon és villámgyorsan válthatsz, hogy uralmad alatt tarts minden szobát. A Resistance ezen aspektusa olyan, mintha egy kártyajátékból szökött volna: különböző költségű lapjaid vannak, amiket lehelyezhetsz a pályára. Ezek lehetnek csapdák, aknák, különféle zombik és a mesterelmék egyedi szuperfegyvere.

Ahogy a túlélők, úgy a mesterelmék is egyediek, ám velük ellentétben nem mind érhető el a kezdetektől. Először Annette Berkinnel játszhatunk, aki a pályán lévő lények buffolására specializálódott és G-Birkint irányítja szuperfegyverként. Ha vele eleget fejlődtünk, elérhetővé válik Daniel Fabron és a Tyrant, ha Fabronnal fejlődtünk, akkor Alex Wesker és a Yateveo, legvégül pedig Oswell E. Spencer és az ő egyszerű, de nagyszerű halálmezeje.

A mesterelmék paklija különböző lapokból áll össze, és őket is lehet egyedi perkökkel ellátni, amik olcsóbbá teszik a lapokat vagy tartósabbá a csapdákat. Azonban nem csupán a csapdák állításával akadályozhatják a túlélőket. Szinte majdnem minden zombi fölött át lehet venni az irányítást, ilyenkor ellenállóbak és nagyobbat sebeznek, ám míg a szörnyet irányítod, semmi mást nem látsz vagy tehetsz a képernyőn. Jól meg kell gondolni, mikor milyen akciót hajtasz végre.

A játék mérlegének nyelve azonban a mesterelme felé billen. Ha csak egy kicsit is ért ahhoz, amit csinál (értsd, nem totálisan idióta), gond nélkül felveszi a harcot bármely koordinálatlan csapattal. És az esetek nagy többségében épp ilyen csapatban fogsz kikötni. Persze, megvan a módja a túlélőknek, hogy gátolják a mesterelme ténykedését (elvakítva a kamerákat, a zombik ellen fordítva az aknákat), de az egyértelmű előny általában a gonosztevőnél van.

Ez nem ügyesség kérdése, maga a játék kiegyensúlyozatlan. Ezt csak tetézi a matchmaking, ami nem sok mindent vesz figyelembe – kezdőként is simán összedob egy Spencer mesterelmével, ami azt jelenti, hogy a másik oldalt ülő játékos nem kis időt beleölt már a játékba. Emellett lassú is, akár öt percbe is beletelik, míg játékot talál, aminek a stabilitása aztán a mesterelmét irányító játékos kapcsolatán múlik. A játékosok nyögvenyelős összeszedése annak is köszönhető valószínűleg, hogy nem sokan játszanak vele.

A Resident Evil: Resistance nem elég, hogy ennyi tartalommal fizetős játék, nem is önálló – a Resident Evil 3 mellé csomagolva érkezik. A SteamCharts alapján a rekordjátékosok száma is csak a nyolcada a Resident Evil 3-énak, azaz nem sokakat fogott meg ez a bónusz. Ez pedig megnehezíti a dolgát annak, aki mégis tenne vele egy próbát, mert nem talál játékot.

És tekintve, hogy „fizetős játék”, több mint kiábrándító, hogy loot boxok vannak benne. A túlélők és a mesterelmék perkjeit ugyanis kis ládákból lehet megszerezni (a kozmetikai elemekkel együtt), amit Result Pointon vásárolhatunk. Nem azt mondom, hogy ezt nehéz beszerezni, mert a napi küldetésekből, de még a vesztes meccsekből is jön össze belőle, de akkor is jócskán bele kell ölnöd az idődet, hogy a legjobb perkök birtokába juss.

Jelen állapotában a Resistance nem ad felhőtlen játékélményt. A jó hír, hogy a Capcom még tervez tartalmakat, a rossz, hogy Jillen kívül lövésünk nincs, mit. Talán nagyobb sikere lenne, ha egy különálló, ingyenes játék lenne – feltehetően annak is indult, aztán inkább bónusztartalom lett belőle.

Kár, mert a koncepcióban van potenciál, ott van a mélyén egy, ha nem is kiemelkedő, de szórakoztató játék lehetősége. Az atmoszféra például a helyén van: az olyan helyszínek, mint a labor vagy a kaszinó, egészen hangulatosak. Pláne, ahogy a mesterelmék egyfolytában szóval tartják a túlélőket – Fabron dumáit élvezet hallgatni. Az, ahogy az újabb Resident Evil-játékok mozgáskultúráját és eszköztár-rendszerét beépítették, ismerőssé teszi, de újdonság, hogy (egyelőre) csak átlagemberek és nem profi harcosok képében nézünk szembe a szörnyekkel.

Szintén a Resident Evilökhöz hasonlóan bármely sarokból ránk vetheti magát valami, sőt mesterelme még a villanyt is lekapcsolhatja, hogy tovább nehezítse a dolgunk, ezek mind jópofa kis túlélőélménnyé tennék. A másik oldalt meg kifejezetten izgalmas, hogy végre mi magunk irányíthatjuk azokat a rémségeket, amik eddig a mi életünket keserítették meg a játékokban.

A látványt továbbra is a RE Engine szolgáltatja és a dallamai is egészen jóra sikeredtek, főleg, amikor elkezd stresszelni téged a zene az utolsó másodpercekhez közelítve. Ezek azonban nem sokat érnek, ha a játék közben nem hagy nyomot benned – az összhatás egyelőre elég gyenge. Talán nem siralmas, de a szórakoztatótól viszonylag messze van, nem sok minden késztet arra, hogy újra és újra nekiveselkedj. Ennek ellenére a lehetőség ott van benne, és barátokkal együtt jópofa partijáték lehet, de egyedül inkább valamelyik korábbi Resident Evil-címet érdemes elővenni.

A Resident Evil: Resistance PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg a Resident Evil 3 részeként, a teszt a PC-s változat alapján készült.