Train Sim World 2 teszt

A vonatszimulátorok rajongóira gyakran rájárt a rúd az elmúlt évtizedben; a műfaj nagyobb címei vagy brutális gépigénnyel rendelkeztek (mint például tesztalanyunk előző része, a Train Sim World 2020), vagy már a csalás határait feszegető árakat szabtak meg a DLC-kért cserébe (gondoljunk csak a Train Simulator 5153 dolláros árára), vagy pedig már a megjelenés napjától elavultak voltak (Trainz Railroad Simulator 2019).

Azt hiszem, ezt a szomorú helyzetet mi sem mutatja be jobban, minthogy rákeresve a top 5 vasúti szimulátorra, egy pár hónapos videóban a harmadik helyet kapta a Trans Siberian Railway Simulator, mely egyrészt még meg sem jelent, de már így is legyőzött két másik vonatos játékot, másrészt pedig az egypercnyi trailere alapján az még hagyján, hogy menet közben feszítővassal kell leverni a mozdonyról a jégcsapokat, de amikor a vágányra dőlt fát stihl fűrésszel kell feldarabolni, akárcsak a munka során ránk támadó szibériai farkasokat… és még arra is figyelnünk kell, hogy a masinisztánk ne igyon túl sokat, miközben a szovjet himnusz bömböl a rádióból… Na igen, szóval érezni lehet a dolgot a konkurencia kapcsán.

De tesztalanyunkhoz visszakanyarodva sajnos ezen új cím érkezése során sem lehet felhőtlen a boldogságunk. A Train Sim World 2 noha önmagában az eddigi talán legélvezetesebb vonatszimulátor, ám a 2017-es elődjéhez viszonyítja csak elenyésző mennyiségű újítást képes felmutatni. Mintha az egész játék csupán azt a célt szolgálta volna, hogy a fejlesztők újból lezsarolják a műfaj rajongóinak a pénztárcáját, és viszonylag alacsony energiabefektetéssel ismét eladják a játékukat.

A Train Sim World 2 még mindig az Unreal Engine 4-re épül, igaz, ezúttal a grafikus motor egy modernebb alverzióját vetették be a siker érdekében, ám aki csak a látvány miatt döntene az újabb cím mellett, az jókorát fog csalódni. Egész egyszerűen nagyítóval kell böngészni a különbségeket; az élsimítás talán valamivel jobb lett, az időjárási effektek is fejlődtek valamicskét, a távoli épületek is szebbek lettek, illetve javult a tükröződés minősége is.

Ugyanakkor míg a DLC-kkel együtt jóval a Microsoft Flight Simulator fölé rúg a játék ára, nem csak a végigjátszható tartalmi mennyiség, hanem a minőség sem közelíti meg - még közelről sem - a repülőszimulátor által belőtt szintet. Amikor már létezik olyan szimulátor, amiben az egész Földet bejárhatjuk, akkor kezd kellemetlenné válni, hogy a vasútvonalakat úgy kezelik, mintha fizikai lehetetlenség lenne a környezetükkel együtt 1:1-ben lemodellezni őket. Igaz, a játékban a pályavezetés és a legtöbb vasútállomás próbálja a valóságot hűen ábrázolni, ám azért igencsak leegyszerűsítve, és ismétlődő tereptárgyakkal teletömve, amitől az egész világ eléggé kihaltnak érződik.

Pedig nem kihalt, telis-tele van utasokkal - de a játék indítása utána hamar azt kívánjuk, hogy bárcsak ne lenne így. Az utasok mozgását illetően ugyanis egy fényképen szebb animációkat láthat az ember... A vonatra várakozók össze vissza forgolódnak, a szerelvényre felszállva egymásba mennek, majd amikor már 20-30 karakter zsúfolódik össze fél négyzetméteren, akkor hirtelen mindenki szétteleportálódik az üres ülésekbe. Ez egyébként azért is meglepő, mert az előző részben viszonylag kevés probléma adódott e téren.

Mindezt figyelembe véve komoly rejtély, hogy a fejlesztők miért erőltetik mégis azt, hogy fedezzük fel a megállókat. A játékosok ugyanis kedvük szerint sétálhatnak a peronon, és olyan mellékküldetésszerű teendőket is teljesíthetnek, mint a plakátok kiragasztása vagy az elsősegélydobozok pótlása. Hardcore játékosok számára gyerekes, alkalmi játékosok számára unalmas feladat, ráadásul a „felfedezős kalandoknak” hála csak még több olyan hanyag részletet veszünk észre, amit inkább titkolni kellett volna. Az például, hogy a vágányon állva a vonat nem lök el bennünket, hanem egyszerűen átmegy rajtunk, míg bele nem szorulunk az egyik vagon padlójába… az nem túl jó ajánló.

Az újítások közt vannak hasznos apróságok és számomra megmagyarázhatatlan furcsaságok. Hasznos például, hogy végre fejlesztettek az előző részben sokat szidott fizikán, és most már az eső és hó hatására el tud kaparni a szerelvények kereke egy helyben. Sőt emellett kaptunk szcenáriókészítő módot, melyben mi magunk rakhatjuk össze azt, hogy milyen kihívásokkal akarunk találkozni a pályán. Az viszont némileg visszás, hogy a rengeteg hiba javítása helyett a fejlesztők miért éppen a vonatok átfesthetőségét tartották kiemelten fontosnak. De mindegy is, most legalább tudunk rózsaszín dízelszörnyeteggel hupikék és banánzöld vagonokat vontatni.

Persze a játék szimulátorrészével minden klappol; még mindig hihetetlenül jó érzés beindítani a hatalmas behemótokat, elsajátítani a különböző mozdonyok különböző irányítási felületeit, vagy csak mozgásba lendíteni a kilométer hosszú szerelvényeket. A gond az, hogy mindezt már átélhettük a Train Sim World 2020-ban pontosan ugyanígy. Az előd 2017-ben joggal vált ki a konkurensek közül, hiszen amikor a régebbi vonatszimulátorokból ült át az ember a Train Sim World fülkéjébe, akkor a műfaji elvárásokhoz képest gyönyörű grafikával meghintve egy olyan játékot kapott, amelybe könnyű volt gyorsan beletanulni, és pár gomb lenyomása után már éreztük, hogy mi fogjuk a több száz tonnás szörnyek gyeplőit.

Ehhez képest a Train Sim World 2 nem kínál igazán új élményeket. Noha ezzel még nem feltétlenül lenne probléma, ám figyelembe véve azt, hogy az új rész a Train Sim World 2020 tulajdonosainak számára nem csupán egy ingyenes frissítés, illetve a régi DLC-ket is újból kiadják (csak  éppnormális átirat helyett egy Ctrl+C-Ctrl+V kombót kapunk, ami éppen vagy működik, vagy sem), úgy már szomorúbb a helyzet. Ráadásul az alapjátékba kapásból csak három vasútvonal került be, mindegyik egy-egy specifikus mozdonnyal, ami rettenetesen kevés.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy számtalan olyan bug fordul elő, ami már a korábbi részben is jelen volt. A 2017-es verzió még évekig képes lenne kiszolgálni a játékosok igényeit, ha a közösség visszajelzésére hallgatva végre javították volna a számtalan hibát. Ehelyett egy új platformot hoztak létre a régi hibákkal, így például a gépigény is ugyanúgy teljesíthetetlenül magas maradt, egy i7-9700K processzor egy RTX 2060 társaságában képtelen stabilan 50fps felett tartani a játékot.

Szóval összegezve a dolgokat, nehéz jó színben feltüntetni a Train Sim World 2-t. Maga a játék élvezhető, akik újonnan érkeznek a vonatozás világába, azoknak egyértelműen a lehető legjobb választás a karrierjük megkezdésére. Ennek ellenére az előző rész után nagyjából ugyanannyi fejlődést láthatunk, mint amennyi visszalépést, úgyhogy meglehetősen etikátlan dolog új résznek titulálni az alkotást. Ráadásul semmi garanciát sem kaptunk arra, hogy ne érkezne egy év múlva a szintén csak „átcímkézett” harmadik rész. Ha a régi hibákat nagyobb ütemben tüntették volna el, vagy ha több tartalom lenne, esetleg alacsonyabb árról indult volna, vagy legalább a játék világát feltöltötték volna élettel, akkor nyugodt szívvel ajánlanánk az alkotást. Jelen felállásban viszont nehéz bizalmat szavazni a Dovetail Games számára.

A Train Sim World 2 jelenleg PlayStation 4-en, Xbox One-on és PC-n érhető el, mi az utóbbin teszteltük.