Jókora feladatot vállalt a Square Enix, amikor elhatározták, hogy az alapoktól építik újra a Final Fantasy VII-et – elvégre csak minden idők egyik legnagyszerűbb JRPG-jéről van szó. Egy ilyen címnél gyakorlatilag garantált, hogy a fanatikus rajongók egy része morgolódni fog, de a japánok megcsinálták a lehetetlent, a Final Fantasy VII Remake pedig szinte mindenkit levett a lábáról. Igazából csak egy komolyabb hibája volt a játéknak: a leköszönő PlayStation 4-re fejlesztették azt, ez pedig technikai szempontból itt-ott igen letompította a végeredményt. Ennek nyomán most a stúdió előrántotta az Intergrade alcímet, és kiadta a játék újgenerációs verzióját, ráadásul megtoldották azt egy kiváló melléksztorival is.
Amennyire rizikós volt a tavalyi Remake megalkotása, olyannyira biztonsági játékot játszott a Square az Intergrade-del. Az alapverzió önmagában is nagyszerű volt, így a PlayStation 5-re szabott frissítésnél csak egy kis technikai csiszolásra volt szükség, így hát én sem futom le a megszokott köröket, hiszen Barackostej kollégám egyszer már tisztességesen bemutatta nektek a játékot. Helyette inkább vegyük sorra az Intergrade technikai újításait, aztán pedig csekkoljuk le, hogy mit is tartogat pontosan az új verzióval érkező különös DLC-csomag, az Intermission!
Mivel a Final Fantasy VII Remake egy egészen friss játék, nem túl meglepő, hogy annak felújított változata sem hoz olyan forradalmi újításokat, amelyek miatt feltétlenül érdemes lenne ismét a boltba rohanni, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne érződne a grafikai és teljesítménytuning. A játék egészen egyedi hibrid harcrendszere miatt korábban sem éreztem különösebben nagy problémának az alapverzió 30 fps-es teljesítményét, de az Intergrade dinamikus performance-módjával 60 fps-re kapcsolva Cloud mégis jóval könnyedebben lengeti a lehetetlenül óriási kardját. Akik azonban arra vágynak, hogy tökéletes élességgel láthassák Aerith utolsó hajtincsét is, azok természetesen beáldozhatják az extra sebességet a valódi 4K-s felbontásért.
Aki korábban már alaposan átfésülte Midgar nyomornegyedeit, és igazán tágra nyitott szemmel járt, az észreveheti, hogy az Intergrade számos helyen javított az alapjáték életlenebb, maszatos textúráin, amelyeket leginkább a talajon, illetve néhány falfelületen lehetett kiszúrni. Ezek mellé kaptunk pár új fény- és füsteffektet is, amelyek apróságok ugyan, de ezzel is gazdagabbá teszik a játék utánozhatatlan atmoszféráját. Ami viszont hosszabb távon igazán örvendetes, az a drasztikusan lemetszett töltési idő. Korábban megesett, hogy akár fél percig is malmozhattunk egy töltőképernyőt bámulva, a PlayStation 5 SSD-je azonban szó szerint egy-két másodperc alatt előkészíti a következő jelenetet.
Ezzel viszont nagyjából véget is értek az Intergrade újdonságai. Ahogy említettem, ez egy fantasztikus játék definitív verziója, de a tavalyi alapváltozathoz képest nem sok kézzel fogható újdonságot tud felmutatni – feltételezem, egy fapados fotómódot nem számítunk valódi tartalomnak. Éppen ezért remek hír, hogy a csomag ingyenes azok számára, akik korábban már megvásárolták a Final Fantasy VII Remake-et, igaz, sajnos ez nem vonatkozik azokra, akik a PlayStation Plus márciusi akciójával rántották be a játékot. Az utóbbi az egyetlen csoport, akiknek nehéz lenne ajánlani az Intergrade beszerzését, hiszen néhány grafikai és teljesítménybeli újítás aligha ér meg egy teljes árú vásárlást. A Square azonban nem hagyta, hogy ilyen egyszerű legyen a döntésünk, a stúdió tartogatott még egy aduászt az ingujja alatt: az Intermissiont.
Miközben a régi és új rajongók a Midgar-fejezetet lezárva Cloud kalandjainak folytatására éheznek, a fejlesztőcsapat bedobott egy nagyszerű melléksztorit, ezzel megkönnyítve a várakozást. A főszerepben a klasszikus Final Fantasy VII titokzatos nindzsája, Yuffie Kisaragi áll, aki azért látogat Midgarra, hogy elcsenje a Shinra legújabb kísérleti anyagát, egyenesen a vállalat főhadiszállásáról. Mivel a cselekmény az alapjáték eseményeivel párhuzamosan fut, később abszolút képben lesznek azok is, akik kihagyják a DLC-t, de kétségtelen, hogy Yuffie története az eddiginél is jobban elmélyíti a Final Fantasy VII Remake világát. Összesen kettő, igen tartalmas fejezetet kapunk, amelyek remekül bemutatják, hogy hová fejlődhet még a Remake a későbbi epizódok során.
Be kell vallanom, az Intermission már az első percekben levett a lábamról. Yuffie élénk pimaszsága olyan ragályos, hogy egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki – a fiatal nindzsalány egyből a kedvenc karakteremmé vált, ez pedig nem kis szó a Final Fantasy VII fantasztikus szereplőgárdája mellett. A helyzetet persze az is megsegítette, hogy Yuffie még a csatatéren is jóval szórakoztatóbb a magában fortyogó Cloudnál. A DLC nagyszájú hőse ugyanis ismét a túlméretezett dobócsillagát szorítja, ami közelharcban és távolról hajigálva is kiváló fegyver. Ha pedig mindez nem lenne elég, Yuffie ninjutsu-képességeinek hála négyféle elemi sebzéssel tölthetjük fel a támadásainkat, így minden ellenféltípusra meglesz a megfelelő válaszunk anélkül, hogy teletömnénk a felszerelésünket varázsmatériával.
A probléma csupán az, hogy Wutai egyetlen fehér rózsaszála igen törékeny, néhány kósza csapás után máris a padlón találhatjuk magunkat. Aggodalomra azonban nincs okunk, a 4-5 órás kaland jó része során ugyanis velünk tart majd a sztoikus Sonon Kusakabe, aki további érdekességekkel fodrozza az Intermission eddig is kiváló harcrendszerét. Sonon egy hagyományos csapattagként csatlakozik hozzánk, de mégsem vehetjük át felette közvetlenül az irányítást, csupán a különleges képességeire adhatunk parancsokat. Egy új mechanikának köszönhetően azonban szinkronba hozhatjuk Yuffie és Sonon támadásait, effektíve egyszerre irányítva a két karaktert, ha pedig mindkét hős elegendő energiával rendelkezik, akkor össze is kombinálhatjuk a különleges képességeiket, elképesztő pusztítást hagyva magunk után.
Az Intermission fejezeteiből nem hiányoznak a mellékküldetések sem, de az alapjátékban megszokott tennivalók mellett ezúttal kapunk egy remek minijátékot is. A Fort Condor ismerős lehet azok számára, akik játszottak az eredeti Final Fantasy VII-tel, az Intermissionben feltűnő minijáték azonban itt is eszközöl egy sor változtatást. Az új Fort Condor gyakorlatilag egy háromdimenziós Clash of Clans-klónként mutatja be, hogy mivel ütik el a lusta délutánjaikat a Sector 7 lakói. A kő-papír-olló alapon mozgó egységek gyűjtögetése és a helyi bajnokok legyőzése után nem lennék meglepve, ha a Remake folytatásában is visszatérne a játék, de azt is el tudnám képzelni, ha a Square később egy önálló mobilos cím formájában dobná be a Fort Condort.
Hatalmas lelkesedéssel vettem elő újra a Final Fantasy VII Remake-et, az Intergrade pedig nem okozott csalódást. A Square egy korrekt újgenerációs frissítéssel hozta szintre a tavalyi sikerjátékot, Yuffie missziója pedig egyenesen levett a lábamról, hála a moogle-pizsamás főszereplőnek és a minden eddiginél izgalmasabb harcrendszernek. Ha ti is imádtátok az Remake első nagy felvonását, akkor csakis ajánlani tudom az Intermission fejezeteit – már csak azért is, mert a stáblista után kapunk egy rövid, de igazán szívmelengető betekintést arról, hogy mit csinál mostanában Cloud és az Avalanche csapata.
A Final Fantasy VII Remake: Intergrade kizárólag PlayStation 5-ön jelent meg.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.