Humankind teszt

A francia illetőségű csapat igazi nagyágyúnak számít a körökre osztott 4X műfajban, így nem csoda, hogy legújabb játékuk, a Humankind szintén ebben a zsánerben igyekszik meghódítani a világot. Az emberiség történelmét feldolgozó stratégiát még 2019-ben jelentették be, és már akkor lehetett sejteni, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen egy olyan témában igyekszik érvényesülni, ahol jelenleg a Civilization-sorozat ül a trónon. Első pillantásra talán nem is nagyon különböznek egymástól, azonban jobban megnézve a két játékot rögtön szemet szúr, hogy itt bizony nem csupán egy szolgai másolatról van szó, hanem egy újdonságokkal megpakolt próbálkozásról.

Már rögtön a kezdés sem mindennapi, hiszen amint elindítjuk a játékot, máris egy avatárkészítőben találjuk magunkat, ahol lehetőségek garmadája áll rendelkezésünkre, hogy létrehozzuk virtuális másunkat. Ebből sejteni lehet, hogy valódi történelmi személyek helyett kitalált vezetőkkel fogunk garázdálkodni a határok között, ami előrevetíti a játék egyik legnagyobb dobását, de erről majd kicsit később. Miután végeztünk a pepecseléssel, és megalkottuk álmaink országának irányítóját, a menüben különféle előnyöket is választhatunk számára, amikkel könnyíthetünk az előttünk álló úton. Elsőre ugyan nem túl bő a felhozatal, de később, ha már teljesítettünk pár adagnyi kihívást, akkor jóval több lehetőség közül választhatunk, sőt, a bónuszok mellett a karakterünk jellemzőit is módosíthatjuk, így lehetünk akár agresszív harcosok, kedves tudósok vagy épp békés felfedezők. A végeredményen egyébként bármikor változtathatunk, ráadásul ha elégedettek vagyunk vele, akkor megoszthatjuk kreálmányunkat az interneten keresztül, így juttatva el szerencsétlent másokhoz.

Előtte azért érdemes kipróbálni őt akció közben, nehogy aztán kiderüljön, hogy fabatkát sem érnek a beállított értékeink. Ezt akár gyorsan is leellenőrizhetjük, hiszen a körök számának csökkentésével jócskán befolyásolhatjuk az adott meccs időtartamát. Ezenfelül az ellenfelek száma sincs kőbe vésve, ahogy az sem, hogy milyen nehézségen vágjunk bele a kalandba. Szerencsére elég széles a skála, ráadásul akad egy békés opció is, amit bekapcsolva jóformán passzívvá tehetjük az ellenségeinket, ami a kezdőbb játékosok számára hatalmas segítség lehet. Ezt követően már csak a pálya kiválasztása, illetve megalkotása maradt hátra, amit a különféle jellemzők állítgatásával tehetünk meg, de az ígéretek szerint később kapni fogunk egy valódi szerkesztőt is, és a modtámogatásról sem kell majd örökre lemondanunk.

Miután mindennel készen vagyunk, bele is vethetjük magunkat az emberi történelem újraírásába, az elején azonban sok beleszólásunk még nem lesz a történésekbe. Kezdésként ugyanis egyetlen csapat harcost kapunk, akikkel felfedezhetjük a környéket, begyűjthetünk pár extra jutalmat, és állatokat vadászhatunk. Ez lenne az első éra, ahonnét ajánlott lesz minél gyorsabban továbblépni, mivel alaposan meg van kötve a kezünk. Ahhoz, hogy fejlődhessünk, bizonyos feladatokat kell teljesítenünk, amikért cserébe csillagokat gyűjthetünk, így haladva előre a ranglétrán. Ez az elején még könnyű, hiszen csak egy kell belőlük, amit vadászattal, felfedezéssel vagy épp ételgyűjtögetéssel szerezhetünk meg, és amint megvan, máris magunk mögött hagyhatjuk a kőbunkót, és átléphetünk az ókorba. Mielőtt viszont ezt megtennénk, ki kell még választanunk a tíz felkínált kultúra közül azt, amelyik a leginkább közel áll hozzánk.

Ezeket a fejlesztők különböző kategóriákra bontották, így mindenki megtalálhatja majd a számára legszimpatikusabbat. Akadnak olyanok, akik harccal próbálják érvényesíteni az igazukat, míg mások a kutatásban és a békésebb diplomáciában hisznek. Mindegyik kultúra teljesen egyedi jellemzőkkel rendelkezik, sőt, még exkluzív egységeket is kaphatunk általuk. És most jön a csavar az egészben, ugyanis az érák végén nem mindig ugyanabból a tíz lehetőségből választhatunk, sőt, bár maradhatunk a már korábban bevált kultúránál, ez egyáltalán nem kötelező, így teljesen egyedi kombinációkat hozhatunk létre. Érdemes is kísérletezni, mivel a bónuszaink mind megmaradnak, és így szert tehetünk olyan egységekre vagy jellemzőkre, amikről korábban álmodni sem mertünk. Egyébként az elénk kerülő tíz lehetőség éránként fix, azaz nem véletlenszerűen dobálja elénk őket a rendszer, ami jó megoldás, mert így legalább a random faktor nem fog belerondítani a megálmodott tervünkbe.

Szerencsére attól nem kell félni, hogy igazán rosszat választunk, hiszen minden egyes kombináció életképes, bár sajnos akadnak olyan variációk, amik jóval erősebbek a többieknél. Ez talán a gép elleni meccseken még annyira nem is gond, ellenben online komoly problémákat szülhet, főleg, ha valaki előttünk vált érát, és kiválasztja azt a kultúrát, amit mi akartunk - ilyenkor ugyanis azt kiveszi előlünk a rendszer. Gondolhatjuk tehát, hogy gyorsnak kell lenni, nehogy kimaradjunk a jóból, viszont ez vissza is üthet, hiszen aki előreszalad, az rengeteg kihívástól elesik, amivel így alaposan csökkentheti a győzelmi esélyeit. Az elérhető hét érában ugyanis fix mennyiségű csillagot szerezhetünk, amiket ha bent hagyunk, akkor már nem tudunk visszamenni értük, ráadásul a begyűjthető hírnévpontjaink is drasztikusan csökkenni fognak.

Ez utóbbi a játék fő mozgatórugója, hiszen akinek az adott meccs végén a legtöbb van belőlük, az nyert. Ugyan akadnak egyéb lehetőségeink is a győzelemre, de akkor sem szabad megfeledkezni róluk, ha teljesen más irányba szeretnénk elmenni a végén. Ezek a hírnévpontok egyébként minden komolyabb cselekedetünkért járnak, elég, ha harcolunk, kutatunk, építkezünk, vagy csak szimplán növekszünk, és lassacskán csurogni fognak hozzánk. Az érák menüpont alatt mindig követni tudjuk, hogy mit csináltunk meg, mi van még hátra, és azt is láthatjuk, ha valamit már elhappoltak előlünk. Érdemes ez alapján megválasztani a stratégiánkat, és ha beelőznének minket, akkor ne féljünk módosítani rajta, mert sokszor az alkalmazkodás a végső siker kulcsa. Időnk lesz rá bőven, hiszen az őskorból egészen a közeljövőig juthatunk el, feltéve, ha ügyesen lavírozunk a játék elemei között.

Ahogy azt már korábban említettem, egyetlen harcos csapattal kezdünk neki a hódításnak, akikkel amint lehet, ajánlott lerakni egy előőrsöt, amit a következő érában várossá is alakíthatunk. Persze nem árt előtte kinézni egy kellemes fekvésű helyet, ahol olyan mezők veszik körbe jövőbeli településünket, amiket játszi könnyedséggel aknázhatunk ki. Ugyan bárhol letelepedhetünk, viszont ha a közelben akad folyó, vagy épp tenger, esetleg valamilyen különleges nyersanyag, az mindenképpen prioritást élvez, de a hegyek nyújtotta védelem sem lebecsülendő. Amint leraktuk az alapkövet, kezdetét veheti a kutatás, a városi negyedek felhúzása és a környező területek benépesítése. A legjobb még ekkor eldönteni, hogy milyen irányban is szeretnénk elindulni, és ez alapján fejleszteni, mert ha mindent egyszerre akarunk, akkor nem leszünk sikeresek. Fel kell kötni a gatyát, mert dolgunk lesz bőven, és egyetlen kör sosem elég mindarra, amire kellene.

Elsőként érdemes belevetnünk magunkat a meglehetősen masszív kutatási fába, ahol már a játék legelején láthatjuk, hogy később milyen fejlesztések érhetőek el, és ezekhez melyik úton kell elindulnunk. Ha ez megvan, akkor irány a város, ahol különféle épületek felhúzásával szerezhetünk további bónuszokat, esetleg egységeket. Eközben a külterületekről sem szabad megfeledkeznünk, amelyeket a mezők nyújtotta lehetőségekhez mérten építhetünk be, így módosítva az adott helyszín termelését. Az élelem például a népesség növekedését segíti elő, a tudomány a kutatásban lesz hasznos, az ipar az építkezéseket gyorsítja, míg a pénz előnyeit gondolom, nem kell ecsetelnem. Azt, hogy melyik szegmensre szeretnénk koncentrálni, mi állíthatjuk be, méghozzá az elérhető lakosok átrendezésével, így növelve meg valamit más területek kárára. Külön érdekesség, hogy ha gyorsan kellene pár új munkás, akkor nem kötelező megvárni a népesség növekedését, hiszen a már legyártott katonai egységeinket bármikor felszámolhatjuk, így növelve meg az adott régióban található városunk lakosainak számát.

Természetesen olyan szerencsénk úgysem lesz, hogy minden fontosabb nyersanyag elérhető legyen a közelünkben, de ezt kétféle módon is orvosolhatjuk. Egyrészt a korábban már említett helyőrségek létrehozásával, amiket hozzákapcsolva a városainkhoz növelhetjük a birodalmunk területét, így már ki tudjuk bányászni a határokon belül megtalálható értékeket. Másrészt pedig fordulhatunk a diplomáciához, ahol ha jó viszonyban vagyunk pár ellenféllel, akkor simán kereskedhetünk velük, ez pedig remek alapja lehet egy későbbi szövetségnek. A baráti kapcsolatnak ezen felül is vannak előnyei, például az általuk felfedezett térkép megosztása, a nyitott határok vagy épp a különböző összefogások, amik mindkét fél számára bónuszokat adhatnak. Persze akadnak olyan népek, akikkel nem egyszerű békében élni, ilyenkor érdemes összeszedni, amink van, és bedarálni őket, nehogy később még gondot okozzanak nekünk.

Ha harcra kerül a sor, akkor az érintett földi, vízi vagy légi egységek egy külön területre kerülnek az adott térképen belül, ahol elsőként is el kell helyeznünk őket, majd ezt követően pár kör alatt lerendezhetjük a nézeteltérésünket. A csata helyének megválasztása kulcsfontosságú, hiszen a különféle mezők jellemzői ide is kihatnak, így például egy magaslat bevédése sokszor lehet a siker kulcsa, míg a mocsaras részek lassíthatják a rajtuk keresztül haladókat, a városok falai pedig hatalmas védelmet nyújtanak a mögöttük állóknak. Persze még mindezeket szem előtt tartva is kerülhetünk vert helyzetbe, ilyenkor a közelben állomásozó seregünket bármikor behívhatjuk erősítés gyanánt, így fordítva meg a harc kimenetelét, ha pedig nagyon rossz a helyzet, akkor megpróbálhatunk visszavonulni. A rendszer remekül működik, viszont ha valaki nem szeretne pepecselni vele, annak lehetősége van a gépre bízni az összecsapásokat, ami csak az esetek kis százalékában hoz meglepő végeredményt.

Ahol azonban mindenképp ránk vár a feladat, azok az időnként felbukkanó véletlenszerű események, melyek sokszor komoly döntési helyzet elé állítanak minket. Ezekből rengeteg van, az egyszerűbbektől a komolyabbakig, ráadásul akadnak köztük olyanok, amik jóval nagyobb hatással vannak ránk és a népünkre egyaránt. Ilyenkor két választási lehetőségünk van, melyek közül bizonyos mértékben mindegyik befolyásolja a jövőnket, de segítségképpen előre láthatjuk, hogy a négy különböző csúszkán miként fogunk mozogni, és milyen előnyökhöz juthatunk hozzá. Ezek tulajdonképpen ideológiák, így indulhatunk el például a haladás vagy épp a tradíció, esetleg a szabadság vagy a rend irányába. Ezekben az esetekben a döntésünk nem végleges, később megmásíthatjuk őket, sőt, a nép olykor követeli, hogy a másik felajánlott válasz mellett tegyük le a voksunkat, amit ha megtagadunk, súlyos következményekkel számolhatunk.

Ajánlott tehát figyelni a folyamatos stabilitásra, de ezeken felül is van egy-két olyan további változó, amit észben, valamint kordában kell tartani. Ilyen a folyamatosan erősödő befolyásunk, amivel tovább növelhetjük a területeinket, fontos kérdésekben dönthetünk és rengeteg bónuszt biztosító csodákat építhetünk fel, valamint az általunk választott vallásunk, aminél ha elég hitet és hívőt szerzünk, akkor többféle előny közül választhatunk magunknak. Utóbbit nem szabad félvállról venni, sőt, amint lehet, a gyakorolt hitvallásunkat kezdjük el terjeszteni a határokon túl is, hiszen az így megszerzett hívek szintén a mi malmunkra hajtják a vizet. Nyilván ez fordítva szintúgy működik, azaz az ellenségek bármikor behozhatják hozzánk a sajátjukat, amit érdemes azon nyomban kiirtani, hiszen a megosztott társadalom sosem vezet jóra hosszú távon.

Ahogy haladunk majd előre az időben, és lépünk tovább a kezdeti érákon, úgy alakul és formálódik az általunk kiválasztott kultúra is, a rengeteg változónak hála pedig az élmény sosem lesz ugyanolyan. Ha úgy érezzük, hogy kiismertünk egy adott játékstílust, akkor ne féljünk elindulni egy másik úton, ez a megannyi változó pedig jócskán kitolja a játék szavatosságát. Bár a játék igencsak komplex, egyáltalán nem bonyolult, sőt, akár új belépők is bátran kipróbálhatják, ami leginkább a jól sikerült tutorialnak, valamint a letisztult és egyszerű kezelőfelületnek köszönhető. Előbbi ott segít, ahol tud, ráadásul a beépített enciklopédiát bármikor használhatjuk, ha kérdésünk lenne valamivel kapcsolatban, utóbbi pedig nemcsak mutatós, hanem még logikus is. Maximum három-négy kattintással szinte minden fontosabb információt elérhetünk, így könnyedén lavírozhatunk a háttérrendszerek sűrűjében.

Erre a letisztultabb vonalra erősít rá maga a látvány is, ami nincs túlcicomázva, leginkább a halvány színek dominálnak, de mindent egybevéve egész kellemes az összkép. Külön kiemelném a városokat, amik alaposan átalakulnak, ahogy haladunk előre az időben, de a különböző egységek sem néznek ki rosszul. Egyedül talán csak az avatárok kissé képregényes megvalósítása lehet furcsa, de ez pár kör alatt megszokható, onnantól kezdve pedig már fel sem tűnik a rajzolt hatás. Ami viszont érdekes, hogy a beígért visszafogottabb gépigény ellenére hajlamos beszaggatni, sőt, a tesztidőszak alatt többször is kifagyott a játék, amit remélhetőleg a megjelenésre kijavítanak. Nem lepne meg, ha így történne, hiszen a fejlesztők nem ülnek a babérjaikon, és az elmúlt időszak alatt több folttal jelentkeztek a Humankind kapcsán, amik egytől egyig javítottak rajta. Dicséretes hozzáállás, reméljük, a lelkesedés a játék megjelenése után sem hagy alább.

A megvalósítás tehát pár bakit leszámítva rendben van, és szerencsére ez nem csak a grafikára értendő, hanem a hangokra is, amik könnyedén behúzhatják az erre fogékony játékosokat. Ugyan szinkronból nem kapunk sokat, de legalább ami van, az mind telitalálat, külön kiemelném a narrátort, aki nem szerepel gyakran, de ha belemormog a történésekbe, akkor minden fül rászegeződik. A zenékről ugyancsak szuperlatívuszokban lehet beszélni, rengeteg órányi anyagot rögzítettek a játékhoz, ennek hála a dallamok elég ritkán ismétlődnek, ha pedig ez mégis előfordulna, garantáltan nem fogjuk sajnálni.

Amit viszont igen, az a mesterséges intelligencia, ami hiába javult az elmúlt időszakban többször is, még mindig nem az igazi. A kezdeti lendülete gyakran alábbhagy, és a gyors fejlődése a játék közepétől belassul, így játszi könnyedséggel alázhatjuk meg a későbbi szakaszokban. Ugyan ezt a nehézségi szinttel kicsit javíthatjuk, teljesen megszüntetni nem tudjuk, így néha még a komolyabb kihívást ígérő beállításoknál is pár érás előnyben találhatjuk magunkat hozzá képest. Emellett az egységek kezelésében sincs mindig a helyzet magaslatán, sokszor ugyanis végtelen hurokba kergeti őket, akik onnantól kezdve életük végéig ottmaradnak, és eszük ágában sincs megtörni a folytonosságot. Persze erre megoldás lehet az online lehetőség, ahol ismeretlenekkel, vagy épp barátokkal csaphatunk össze, de ott meg bekúszhat a képbe a korábban már taglalt felemás egyensúly, ami könnyedén rányomhatja a bélyegét az adott meccsünkre.

Szerencsére azonban ezek a hibák mind olyanok, amiket pár későbbi folttal simán kijavíthatnak a készítők, és még ezekkel együtt is érdemes belevágni a Humankind nyújtotta kalandokba, hiszen a megannyi lehetőség bőven kárpótol minket a kisebb kellemetlenségekért. A kultúrák kombinációja, a döntési helyzetek sokasága, valamint a rengeteg változó miatt szinte sosem kapunk két ugyanolyan végigjátszást, a később érkező modtámogatás és térképszerkesztő pedig csak tovább növeli majd az eszközeink tárházát. Ugyan a játék háttérrendszerei meglehetősen komplexek, egyáltalán nem bonyolultak, pár óra alatt könnyedén beletanulhatunk és átláthatjuk őket, így a műfajjal most ismerkedők is bátran belevághatnak az emberiség történelmének újraírásába, ahol csak rajtunk múlik, hogy vérrel, vagy verejtékkel hódítjuk meg a világot.

A Humankind augusztus 17-én jelenik meg, kizárólag PC-re, mi pedig 16 GB RAM, egy i5-4590 és egy GTX 1660 társaságában teszteltük.