AEW: Fight Forever teszt

Ez lenne az AEW, vagyis az All Elite Wrestling, amivel megálmodója és egyben alapítója, Tony Kahn nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megreformálja a pankrációs ipart, ezzel együtt pedig felnőjön a riválisok mellé. Nos, erre azért még várni kell, az viszont vitathatatlan tény, hogy a szervezet egyre sikeresebb, ami leginkább a szereplők minőségén látszik meg. Míg kezdetben saját nevelésű sztárocskákkal igyekeztek nézőszámokat generálni, addig ma már ott tartanak, hogy pár nagyobb nevet is a soraikban tudhatnak, akik közül mindenképp kiemelendő a UFC-ben is próbálkozó CM Punk, a korábbi WWE bajnok Bryan Danielson, vagy épp a visszavonulását felfüggesztő egykori pankrátor ikon, Sting. A velük kiegészült gárda kétségkívül már jóval impozánsabbnak hat, így nem meglepő, hogy a vezetők most látták elérkezettnek az időt egy videójátékos feldolgozáshoz, ami teljesen újragondolva igyekszik alternatívát nyújtani a 2K-féle megközelítéshez képest, méghozzá nem is rosszul.

A választásuk a témában már veteránnak számító japán Yuke’s csapatára esett, akiknek diszkográfiáját böngészve számos pankrátor játékot találhatunk, sőt, volt időszak mikor a WWE2K szériát is nekik köszönhettük. Az immáron a THQ Nordic alá tartozó stúdió rögtön felismerte, hogy a szimulátorosabb megközelítés már le van fedve a 2K által, így gondoltak egy merészet és visszakanyarodtak a retro korszakba, amikor még a sikerhez elég volt pár gomb agyatlan püffölése. Ennek hála az AEW: Fight Forever játékmenete minden, csak épp nem élethű, de az a legszebb az egészben, hogy ez piszkosul jól áll neki. A ringbe lépve nyugodtan kihajíthatjuk a WWE játékokból berögzült sémáinkat (kivéve a testrészekre lebontott sérülésmodellt), nem kell nyakatekert kombinációkat memorizálnunk, vagy tűpontosan a megadott irányba tartani az analógkart, ehelyett van pár ütés és rúgás gombunk, védekezhetünk, valamint alázhatjuk az ellenfelet és nagyjából ennyi. Az irányítás rögtön kézre áll, egyedül a futás az, ami kissé furcsán lett megoldva, mivel kizárólag egyenesen előre szaladhatunk, bármilyen irányváltás rögtön megszakítja a haladásunkat, amit bizony szokni kell.

Ezt leszámítva azonban pofon egyszerű minden, ráadásul a beépített tutorialnak hála elég gyorsan beletanulhatunk a kunsztok mikéntjébe. Különféle dobások, befejező mozdulatok, rengeteg fegyver, illetve több fős akciók várnak arra, hogy felfedezzük őket, ráadásul, ha nem lennénk megelégedve a felhozatallal, akkor a játékon belüli boltból továbbiakat is vásárolhatunk. Itt egyébként folyamatosan érkező pankrátorok, berendezési tárgyak, illetve további csetreszek közül válogathatunk, amiket kizárólag játékkal megszerezhető valutából válthatunk ki. Utóbbit nemcsak meccsek után, hanem különféle kihívások teljesítésével is szerezhetünk, méghozzá elég szép mennyiségben, így, ha később valamilyen oknál fogva mégis bekerülne a pokolban született mikrotranzakció, akkor sem biztos, hogy rá leszünk kényszerítve. Ha azonban mégis, akkor sem kell megijedni, ugyanis egyelőre játékbeli előnyt a virtuális polcokról egyáltalán nem szerezhetünk magunknak.

Na, de akkor milyen lehetőségekkel is verhetjük el az időnket, valamint az ellenfeleink ábrázatát? Alapból kapunk 10 nagyobb kategóriát, ami elsőre teljesen korrektnek tűnik, sajnos azonban akad pár meccsnem, amit hiába keresünk a felhozatalban, példának okáért a ketrecbe zárt összecsapásokról nyugodt szívvel lemondhatunk. Azért nem kell megijedni, így is számos variációban verhetjük agyon a másikat offline és online egyaránt (van kooperatív mód is), sőt, a fejlesztők jóvoltából pár egészen elborult marhasággal is találkozhatunk. Utóbbiak közül az egyik személyes kedvencem, a robbanásokkal és árammal megspékelt Exploding Barbed Wire Deathmatch, ahol elég egy rossz mozdulat és máris fröccsen a vér, de a számos, meglehetősen elmebeteg minijáték is könnyedén mosolyt csalhat az arcunkra. Ökörködésből tehát nincs hiány, ha viszont kiröhögtük magunkat a kvízen, a fitnesz edzésen, vagy épp az elképesztően agyzsibbasztó baseballos célba ütésen, akkor még mindig vehetjük az irányt az élőszereplős betétekkel feldúsított karrier mód felé, ahol egy már létező, esetleg általunk kreált női, vagy férfi szupersztárral verhetjük péppé az egész világot.

A pankrátorok felhozatala több, mint korrekt, ráadásul a korábban már említett régi ismerősök bőrébe is belebújhatunk, de ha senki sem szimpatikus, akkor bármikor létrehozhatunk egy általunk megálmodott förmedvényt. Ugyan a lehetőségeink ezen a téren meglehetősen szegényesek, a kreativitásunkat könnyedén kiélhetjük, sőt, a főszereplőnk mellett még csapatokat és arénákat is megálmodhatunk, ami utóbbi esetében erősen ajánlott, mivel alapból csupán hét ringet kapunk. Amint megvan a szerencsés kiválasztottunk, kezdetét is veheti történetünk, aminek keretein belül egy utolsó suhancból kell megnyernünk a szervezet legkomolyabb címét. Ennek érdekében szövetségeseket, illetve ellenségeket szerezhetünk, döntési helyzetekbe kerülhetünk, de ami a legfontosabb, fejlődhetünk, ezáltal válva egyre komolyabb kihívóvá. Egyedüli hiányérzetre az adhat okot, hogy minden egyes cselekedetünket a ringen belül kell megtennünk, a színfalak mögé, vagy külső helyszínre csak videókon keresztül juthatunk el. A pankrátorok listájánál maradva egyébként ugyancsak kellemes meglepetés, hogy bárkit összeereszthetünk bárkivel, azaz sem súly, sem pedig nemi korlátok nincsenek ezen a téren.

Most joggal lehettek összezavarodva, hiszen a cikk elején lévő értékelés eddig köszönőviszonyban sincs a leírtakkal, hogy-hogy nem legalább nyolcassal, vagy kilencessel kezdődik a dobozban látható szám, ha ennyire jó és élvezetes az egész. Nos azért, mert mindezt a Yuke’s csapata olyan borzalmas körítéssel álmodta a monitorunk, illetve a tévénk képernyőjére, amitől garantáltan álmatlan éjszakáink lesznek. Félreértés ne essék, számomra a megvalósítás csupán másodlagos, a legfontosabb maga a játékmenet, de ebben az esetben nem tudom és nem is szabad szó nélkül hagyni azt a látóidegi kútmérgezést, ami minden egyes pillanatban kivet az élményből. Kétségkívül a pankrátorok megvalósítása a legrosszabb, úgy néznek ki, mintha egy nagy kupac fekáliát teleszórtak volna csillámporral, mondván, ha nem mutatós, legalább csillogjon. Ennek köszönhetően, minden egyes szereplő leesik a képről, amin sajnos a körítés sem segít, a bevonulások és a győzelmi animációk például elképesztően rövidek és hiába tudjuk váltogatni közben a kameraszögeket, valamint a pirotechnikai effekteket, a végeredmény így is, úgy is kínos lesz.

Ha már a kameránál tartunk, sajnos a meccsek közbeni megoldással is bőven akadnak problémák. A ringben tartózkodva túlságosan közelről mutatja az eseményeket, ezáltal sokszor nem látjuk a többiek ténykedését, de akkor sem lesz jobb a helyzet, ha átlépünk a köteleken, ilyenkor ugyanis fix szögekkel operál, ami kifejezetten zavaró. Mindehhez ráadásul egy olyan harmatgyenge hangszekció társul, ami inkább elvesz, mintsem hozzáad az élményhez, kommentátor például egyáltalán nincs a meccsek alatt, csak az elején, illetve a végén, a kettő között pedig végtelenítve hallgathatjuk a közönség enervált zúgását, de a szinkronról is le kell mondanunk, ami ugyancsak okozhat pár röhejes pillanatot. Annyi örömünk lehet ezen a téren, hogy a játékban szereplő dalok kifejezetten jól lettek összeválogatva és akkor sincs baj, ha megunnánk a playlistet, mivel a pankrátorok zenéit is bármikor rápakolhatjuk.

Ugyan a cikkem vége kissé negatív érzéseket kelthet, ne hagyjuk magunkat becsapni, ugyanis az AEW: Fight Forever még ezen problémák ellenére is egy kiváló próbálkozás, ami remekül hozza vissza a retro pankrációs játékok élményét, sajnos azonban ezzel együtt a megvalósítás terén is a múltban ragadt. Ha túl tudunk lendülni azon a borzalmon, amit a fejlesztők grafika terén prezentáltak elénk, akkor piszkosul jól fogunk szórakozni vele, mert mélyen, a megannyi kínos pillanat mögött egy igazi kis gyöngyszem bújik meg, csak győzzük róla levakarni a csillámporral megszórt mocskot.

Az AEW: Fight Forever június 29-én jelenik meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.