EA Sports NHL 24 teszt

Amit az EA Sports FC 24-re írtam, miszerint nem volt képes megújulni, az az NHL 24-re hatványozottan igaz. Az EA jégkorong-játékszériájára elmondható, hogy már nagyon régóta egyhelyben toporog. Ugyan néha egy-egy játékmódot rendbe szednek, illetve pár évvel ezelőtt a játékmotorhoz is hozzányúltak, ám ettől függetlenül az NHL-széria továbbra is a legidentitászavarosabb egyede az EA Sports játékfelhozatalának és se a rajongók igényeihez, se a játékipari sztenderdekhez nem képes felnőni. Lássuk, hogy az NHL 24-nek végre sikerül-e kitörnie ebből az ördögi körből!

Az EA Sports NHL 24 legnagyobb újítása kétségkívül az új Exhaust Engine, mely gyökeresen megváltoztatja az eddig megszokott játékmenetet. Lényege, hogy a támadó fél minél tovább birtokolja a korongot, annál nagyobb nyomást helyez a védekező csapatra, és ha ilyen módon elég ideig kifárasztottuk az ellenséges csapat játékosait, akkor aktiválódik a Full Pressure mód. Ennek következtében a támadó játékosoknak megnő a passzolási pontosságuk, valamint a gyorsaságuk, míg a védekező csapat játékosai hamarabb kifáradnak, miközben igyekeznek túlélni a megnövekedett nyomást. 

Ez egy végső soron jól működő rendszer, azonban közel sem tökéletes. Egyfelől nem érzem jogosnak, hogy kizárólag a támadó fél profitál a rendszerből. Sokkal kiegyenlítettebb lenne egy meccs, ha a védekező csapat is kapna bónuszokat attól függően, hogy mennyi ideig bírják a nyomást. Másfelől pedig személy szerint elég hamar ráuntam arra, hogy a képernyő közepén megjelenő Pressure mérőt nézegessem arra várva, hogy feltöltődjön. Értékelendő, hogy belenyúltak a játékmenetbe, és jól is működik, azonban van még hiányossága a rendszernek. 

Szerencsére nem ez az egyetlen játékmenetet érintő újítás az NHL 24-ben. Teljesen új ütközési rendszert kapott a játék, melynek hála sokkal realisztikusabbak a testi kontaktusok. A body checkeket ugyan egy fokkal nehezebb végrehajtani így, cserébe végre van súlyuk a játékosoknak, és sokkal életszerűbben animációkon keresztül láthatjuk az eséseket és a környezettel való interakciókat. És igen, ez azt is magával vonja, hogy végre valahára újra összetörhetjük a pályát körülvevő védőüveget, és átlökhetjük rajta az ellenséges játékosokat.

Mind közül talán a legjobban működő újítás az úgynevezett Vision Passing, mellyel pontos passzokat tudunk végrehajtani úgy, hogy passzolás előtt a csapattársaink feje fölött megjelenő gombot lenyomjuk. Ez a rendszer nagyon hasznos, különösen, amikor kitörünk az ellenfél szorításából, és gyors ellentámadást hajtunk végre. Azonban ez a rendszer sem működik tökéletesen, néha nagyon nehéz lekövetni, hogy épp melyik gomb melyik játékoshoz van rendelve, és emiatt gyakran elronthatjuk a kulcsfontosságú passzokat.

Sajnos a játék többi része közel sem kapott akkora figyelmet, mint a játékmenet. Sőt, az EA pofátlan módon szinte semmilyen módosítást vagy finomhangolást nem hajtott végre az egyjátékos módokon, csupán a szokásos játékosadatbázist frissítették. Nagyon elszomorítónak tartom, hogy már sokadik évben nem érkezik érdemi újítás a játék ezen részéhez, és a kiadó rettentően pimasz módon szeretné lenyomni ezt a játékosok torkán. Van azonban egy új játékmód, melyet a hokirajongók bizonyára nagyra fognak értékelni. A Historic Moments keretein belül ikonikus jeleneteket élhetünk át a sporttörténelem legmeghatározóbb meccseiből. Ilyenkor különböző kihívásokat kell teljesítenünk meghatározott időn belül, vagy fix állásokból kell az adott ikonikus pillanatot rekreálnunk a játékban. A megjelenés napján 50 ilyen minijáték található az NHL 24-ben, melyek még azok számára is szórakoztatóak, akik egyébként nem követik aktívan a sportot.

Az EA Sports NHL 24 legnagyobb gyengepontja a prezentáció. Kritikán aluli, hogy a menürendszer nem egyszer megröccen, ráadásul a meccsek betöltésére is a megszokottnál több időt kell várni. Vagy éppen az, hogy a játékoskarriermódban a beszélgetős átvezetők nincsenek szinkronizálva, a lelátókon ülő játékosok kinézete és viselkedése pedig nagyon idejétmúlt és gagyi hatást kelt. Ezekből is látszik, hogy a kiadó nem foglalkozik a játék valódi problémáival, és a lehető legkevesebb energiabefektetéssel igyekszik a lehető legnagyobb profitra szert tenni.

És persze mi is lehetne erre jobb mód, mint a Battle Pass-rendszer bevezetése? Igen, az EA szerint az fogja megmenteni az NHL-szériát a rajongók szemében, ha a loot box-rendszert fizetős Battle Pass-rendszerre cseréli le. Végiggörgetve az ezzel feloldható felszerelések listáját pedig csupán végtelenül bugyuta, felesleges, erőltetett és csúnya skineket fogunk találni. Természetesen a FIFA-szériából 1:1-ben átvett HUT-rendszer továbbra is jelen van, ami a játékipar talán legnagyobb pénznyelője. Szavak nincsenek rá, hogy mennyire rossz látni azt, hogy az EA-t ennyire nem érdekli a széria sorsa, és vele együtt a rajongók akarata sem. Az NHL-sorozat már sokadik éve nem szól másról, csak a pénzlehúzásról, és az NHL 24 szintet is lépett ilyen tekintetben. Éppen ezért hiába vannak jó tulajdonságai, és hiába fejlődött valamelyest a játékmenet, mégsem tudom meleg szívvel ajánlani senkinek. Akik már régóta várnak egy jó jégkorongjátékra, azoknak sajnos tovább kell várniuk. 

Az EA Sports NHL 24 már elérhető Xbox One, Xbox Series X/S, PlayStation 4 és PlayStation platformokra. Mi az utóbbin teszteltük.