Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged teszt

Kemény feladat áll a Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged előtt, hiszen ez év októberében olyan szupersztárokkal versenyezhet a figyelemért, mint a Marvel’s Spider-Man 2 vagy, csak hogy műfajban hasonlót említsek, a Forza Motorsport is a rajtvonalhoz állt az őszi időszakra. Elsöprő győzelmet ugyan nem sikerült aratnia, de bizton állíthatjuk, hogy több, mint korrekt teljesítményéért elvitte az egyik dobogós helyet.

Vigyázz! Kész! DRIFT! – Az alapok nem sokat változtak az előző rész óta, megmaradt a Trackmaniához hasonló játékélmény, vagyis az, hogy beletanulni a versenybe egyszerű, mégis, ha az online térben lévő hús-vér játékosok ellen is győzelmet szeretnénk aratni, akkor vért izzadva fogjuk begyakorolni a pályákat, hogy a lehető leghatékonyabb driftekkel vehessük be a kanyarokat. Minden centi számít, főleg, ha nehezebb fokozatokon kívánjuk végigszáguldani a játék történetét. Egészen a normál nehézségi fokozatig könnyűszerrel maradhatunk az élmezőnyben, sőt az sem párját ritkító felállás, hogy a pályát leuralva köröket vagy tízmásodperceket ráverve a többiekre szeljük át a végvonalat. A nehezebb fokozatok már rendes akadályt állíthatnak elénk, ahol érdemes figyelni, hogy mikor kezdünk el driftelni vagy, hogy mikor indítjuk be a nitrót, hiszen ha kifogyunk a szupergyorsításból, akkor könnyen pórul járhatunk. A képernyő alján jelzett tartalékunkat ugyanis nemcsak arra használhatjuk, hogy beizzítsuk lángoló motorunkat, de abból táplálkozik a újonnan bevezetett ugrás és "dash” is, amivel oldalra csapódhatunk, hogy ellenfeleinket kilökjük a pályáról vagy csak egyszerűen korrigáljunk versenyvonalunkon. Száguldás közben nem egyszer belefuthatunk akadályokba is, melyeket nem az ellenfél, hanem a pálya állít. Ezek lehetnek a legegyszerűbb torlaszok, amiket érdemes átugrani, de óriáspókok is, kiknek hálójuk lelassít minket vagy szájukat becsukó sárkányfejek, akiknél ha rossz az időzítésünk, akkor kezdhetjük újra az adott pályarészt.

Ahhoz képest, hogy a történet egyértelműen alibi – mi más lenne egy ilyen típusú játéknál!? – meglepően átgondolt és remekül illeszkedik a Hot Wheels-játékok által képviselt és alapvetően gyermekeknek szánt sebességőrülethez. Tanabe professzor kicsinyítéssel és nagyítással kísérletezett, mikor véletlen szabadjára engedett több játékszörnyeteget, amik a nagyításnak köszönhetően életre keltek és terrorjuk alá vették a várost. Minden egyes térképrész egy-egy szörnyeteg fennhatósága alatt áll és miután megszereztük az adott mennyiségű trófeát, nekiállhatunk levadászni őket. Legyőzésükhöz a bossfutamokon kell helytállnunk, melyek igazából csak időmérők azzal a különbséggel, hogy pár centikként szétzúzandó célpontok vannak elhelyezve, amik a szörnyeteg életpontjait hivatottak jelképezni. Nem túl embert próbáló kihívások ezek, de összességében szórakoztatóak, hiszen egy új fajta megközelítést láthatunk, ami a többi játékmódtól valamennyire eltér.

Összesen 5 módban tehetjük próbára magunkat: gyorsfutam, selejtezők, időmérők, driftversenyek és szabad pályák, ahol nem határol be minket semmi, magunktól kell megtalálnunk a kijelölt pontok közötti leggyorsabb és célravezetőbb utat. Nem gondolta túl a milánói csapat és nem is baj, a kötelezőt a lehető legjobb minőségben hozzák.

Ha már minőség – tudom, hihetetlen milyen művészi átkötéseket használok – akkor muszáj vagyok megemlíteni a játékon belüli testreszabhatóságot is. Garázsunkban 130 járgánynak van hely (ez a szám a későbbiekben csak nőni fog a szezonbérletekkel) és nemcsak „sima” autók, de motorok, quadok, sőt monster truckok kormánya mögé is ülhetünk. Ezeket a legapróbb részletekig személyre szabhatjuk, kezdve az anyaghasználattól egészen a matricákig, tényleg órákat el lehet vele tölteni. Ha kreatív szellemünket nem elégítené ki az autók felcicomázása, akkor pályákat is kreálhatunk – itt is visszaköszön a Trackmania hasonlat. A remekül magalkotott környezetek, mint a kedvencem, a múzeum és annak óriás t-rex csontváza, teljes mértékben beépíthetők, legalábbis amíg el nem érjük a maximális pályaelem számot. Miután megalkottuk a lehető legnyakatekertebb versenypályát, elhelyeztünk rajta mindenféle nehezítő- és segítőelemet, kötelességünk lesz végig is menni rajta, hiszen csak így tehetjük közzé. A közzététel egyébként – számomra mindenképp – kissé zavaró funkciója a játéknak, már csak azért is, mert az autódizájnokat is meg kell osztanunk, ha használni akarjuk őket a versenyek során. Ha kész vagyunk egy dizájnnal, akkor megosztjuk azt, majd le kell töltenünk masinánkra, hogy használhatóvá váljanak. MIÉRT?!

Újdonság, hogy a járgányok ezúttal olyan kategóriákba lettek sorolva, mint drift, rocket, off-road, swift stb... Alapvetően hasznos adalékinformációja ez a versenykocsiknak, sőt vannak pályák, ahol csak egy bizonyos típusú négykerekűvel lehet csak a rajthoz állni. Ezentúl van lehetőségünk fejleszteni is őket a versenyek után kapott jutalmakból. A fejlesztések által dönthetünk úgy, hogy a kezelhetőséget helyezzük előtérbe, annak a kárára, hogy valamivel lassabb lesz a verdánk, de a gyorsaságra vagy az ellenállásra is rágyúrhatunk. A játék egészen bőkezűen osztogatja mind a fejlesztési pontokat, mind a valutát – legalábbis míg el nem jutunk a történet végéhez. Az utóbbival vásárolhatunk új járműveket, amiknek áruk a ritkaságuk alapján változik.

Mindent egybe véve remek szórakozási lehetőség lett a Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged, amit kicsik-nagyok élvezhetnek egyaránt. Az előző részhez képest nem sokat változott, sajnos az akkoriban is sokszor felemlegetett monetizációs problémák most is itt vannak, igaz kissé megzabolázva. Igazán csak a végjátékban érezhető pénzéhségtől eltekintve viszont nem fogunk csalódni a Milestone alkotásában, főleg akkor nem, ha az előző részt is szerettük.

A Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot, a kulcsért köszönet a Magnew Games csapatának!