Még 2021 végén jelent meg a középkori túlélőjáték, amiben a nulláról kellett felhúznunk egy önellátó középkori falut, annak minden nyűgével és bájával. A jobb esetben virágzó települést aztán az utódunkra hagyhattuk, már ha sok favágás, vadászat és terménybetakarítás mellett szántuk időt feleségkeresésre és gyermeknemzésre is - nem véletlen a dinasztia elnevezés a játék címében. A műfaj velejárója lassú tanulási görbe, ám miért ne lehetne megosztani a munkát? (Jó, most nem az utódgyártásra gondolok). Igazából már az elejétől kezdve kézenfekvő volt egy kooperatív mód, ám az csak nemrégiben került bele a Medieval Dynasty-be.
A maximum négy főt támogató többjátékos móka mellé egy vadonatúj térkép, az Oxbow dukál - azaz a single-ben megismert völgyet sajnos nem népesíthetjük be társainkkal, de az új pályának sincs oka szégyenkeznie, bár kicsit sivárabbnak tűnik a kelleténél. Ellenben Piastovia faluja tényleg káprázatos - innen indul a kaland a barátainkkal, akikkel gyorsan valami élhető terület után nézhetünk. Sőt, azt vettem észre, hogy a Render Cube csapata hallgatott a rajongók visszajelzéseire és végre érdekesebb NPC-ket tettek le az asztalra (vagy egyszerűen csak beizzították az AI-t, ki tudja?). Mindenesetre találhatunk pár egészen csini menyecskének valót abban reménykedve, hogy cimboránk nem pont a mi kiszemeltünket stipi-stopizta le magának, mert egy szerelmi háromszög bizony alááshatja a gyümölcsöző munkakapcsolatunkat.
A másik alapnak számító funkciót is két évbe telt elkészíteni: ez a karakterszerkesztő, amivel már férfi és női avatárokat is készíthetünk, személyre szabva arccsontunkat, frizuránkat, szemünk színét, arcszőrzetünket (nőknél nem ugye, de ziccer lett volna) és minden ehhez kapcsolódó, de felettébb időrabló részletet. Erre szükség is van, ha kicsiny csapatunk tagjait meg akarjuk különböztetni egymástól. A zord telek és a száraz nyarak bizony mély ráncokat hagytak a középkori emberek fizimiskáján, így én igyekeztem egy 50 évesnél egy perccel sem fiatalabbnak kinéző huszonéves parasztgyereket megalkotni - sikerrel. Cimborám pedig egy testesebb, de legalább lusta molnárlegényt képzelt el magának, asszociálva valódi alakjára - mínusz a molnárság.
A karakter ráadásul hű maradt a kinézetéhez, a teendőink súlya telepedett a vállunkra, társam azonban nem volt hajlandó az erőforrásgyűjtés feladatával foglalkozni, amit teljesen meg is értettem. Őt a kalandvágy hajtotta, hívogatta a természet a falun túli vadonba, ahol veszett rókák és farkasok lakomája lett gyorsan. De semmi gond, miután meghalt, büntetés nélkül született újjá - szokatlanul elnéző a rendszer egy túlélőjátékhoz képest.
Ahogy telnek az órák, egyre több kérdés fogalmazódik meg bennünk, főleg, hogy ha nincs meg a közös nevező barátainkkal. Miért kell nekünk adót fizetni majorságunk és a lakosság nagysága alapján, csak mert a földesúr nevén van a vidék? Meg tudom érteni a parasztfelkelőket! Mindig csak a pénz után koslatunk, mert az kell ahhoz, hogy újabb tervrajzokat vásároljunk, amiből lehet építkezni, és még több adót kell kicsengetni. Valójában az sem kötelező, hogy saját települést építsünk, mert el lehet vegetálni gyűjtögetéssel, élelemszerzéssel és a küldetések teljesítésével is.
Gondoltam éjjelente aludhatnék Piastoviában is, cuccokat lopva, amiket el lehet jó pénzért adni, és ha már érméktől dagad a bőrszütyőnk, nyitva áll előttem minden, megvehetem azt, amire szükségem van. Nem túl izgalmas botokat és rönköket gyűjteni, hogy legyen egy kalapácsom, vagy vegyek egy tervet, amiből lehet egy kovácsműhelyem. Robotljak éjjel és nappal? Dehogy! Főleg, hogy amikor egyszer útra keltem, találtam egy elhagyatott házat tele rézszerszámokkal és egy olyan szőttes lepedővel, amiből simán vehettek volna 10 favödröt is, ahelyett, hogy egyenként legyártanám és túladjak rajtuk. Szóval, így álltunk a Medieval Dynasty-hez egy idő után.
Tény, hogy a Medieval Dynasty a csendes építkezésre sarkall. Reggel felkelünk, vizet hozunk a folyóból, főzünk valami reggelit, megnézzük a nyúlcsapdáinkat, esetleg lőhetünk egy szarvast íjjal, majd jöhet a kétkezi munka soha véget nem érő favágással és erőforrás gyűjtéssel a következő kiszemelt épületünkhöz. A különböző rendszerek jól kapcsolódnak egymáshoz, és tényleg roppant kielégítő az élmény a műfajon belül, egy idő után átfordul az egész chillbe, ahol csak tesszük a dolgunkat és éljük a jobbágyéletet. Noha a három napos évszakok túl rövidek, bár ez állítható.
Sokkal élvezetesebb a játék, ha szembe megyünk mindennel és úgy játszunk vele, hogy tényleg az egyik napról a másikra élünk, vadászunk vagy épp a falusiak csip-csup szívességeit teljesítjük. Főleg, hogy nem mindig van időnk több barátunkat magunk köré gyűjteni, amikor meg igen, semmi kedvem vízhólyagokat gyűjteni a tenyeremre. Lehet, hogy ezt kiakasztó olvasni a rajongóknak, de nézhetjük úgy is, hogy a középkorban a haramiáknak is termett babér, és a Medieval Dynasty szimulációjában ők is megtalálják a számításukat. Mindezt pedig a co-op csak tetézi, úgyhogy érdemes néha vissza-visszanézni a játékba a korrekt loop miatt.
A Medieval Dynasty PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi számítógépen teszteltük.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.