Ez a késő ősz és kora tél egyértelműen a Call of Duty, innentől fogva csak így egyszerűen CoD sorozat második részének az időszaka. Kezdjük eme tesztet kedvenc idézetemmel; ahogy Gandalf mondta: „… Neked azt kell eldöntened, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatott neked…”
Hát igen, az Activision nem igazán pocsékolta az idejét manapság, ugyanis majdhogynem egyszerre készítette el a CoD2 három változatát. A PC-s, az X360-as és a speciális CoD2 – Big Red One-t, amit az első generációs konzolokra készített el, vagy nevezzük őket második generációsnak, vagy inkább harmadiknak, vagy before-gennek?!? Kinek hogyan tetszik, no mindegy, szóval PS2-re és a jó őreg XBoxra! A nagyító alá rakott Big Red One egy egészen érdekes kis project, ugyanis ez az első CoD, amin igazán érezni lehet a konzolokra annyira jellemző arcade stílust és mégis valahol megmarad CoD-nak lenni, aminek mi egyszeri júzerek, csak örülni tudunk vala!
A PC-s változatról, kedves újjonc kollegám Chocho már lekarcolt egy igencsak objektív cikket, amiben részletesen leírta nektek, hogy mi hogyan és mennyire sikerült az annak idején csak év játékának titulált játék folytatásában. Itt most igyekszem amennyire csak lehet elvonatkozatni a PC-s gammától, bár nem lesz könnyű dolgom, hiszen a Big Red One-nal párhuzamban azt is tolom és igencsak elfogult vagyok vele szemben. Ugyanis be kell hogy valljam; nekem valami elképesztően tetszik a project. Tehát, szükségem volt kb. 1 napra, amikor is elvontam magamat a monitor elől és „megálljt" parancsolva aszontam, hogy NEM! Nem szabad a PC elé ülnöm, amíg tisztességesen le nem teszteltem a boxos verziót. Így is tettem, betartottam a kiszabott határokat és nem kellett hozzá túlságosan sok idő, hogy megszeressem ezt az igencsak kellemes programot. Egyébként aki nem tudná a Bid Red One egy második világháborús legendás osztaga volt az amerikai haderőnek, akiket a létező összes helyen bevetettek és nem is tudom mi lett volna a világgal, ha ők nincsenek a megfelelő időben a megfelelő helyen. Tudom, hogy rengetegen vannak, akik már unják ezt a sok amerikaiakat hipe-oló játékot és filmet. Valahol egyet értek velük, hiszen Amerika is csak egy nagyhatalom a sok közül, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. De egy valamit ne felejtsünk el, pontosabban mondva két fontos dolgot. Először is; Amerikának köszönhetjük, hogy mindkét világháborút elvesztették a németek és ez nem kis dolog! A másik fontos tény meg az, hogy Amerikában minden egyes katona önkéntes volt, tehát az életüket adták a hazáért és a világért. Tudom, hogy ott volt Pearl Harbour, ami miatt másodjára is beléptek a háborúba, de azt is megtehették volna, hogy visszacsapnak utána meg hagyják az egészet annyiban. De ők nem ezt tették, kiálltak mellettünk, pontosabban Európa mellett, és nem egy fiúkat vesztették el emiatt a lépésük miatt… De hagyjuk a történelmet és a politikát.
Mitől jó, hogy arcade, mitől nem?!
Mint azt gondolom mindannyian tudjátok az arcade kifejezés tulajdonképpen a játéktermekből származik, aminek az a lényege, hogy a játék amivel nyomulunk mindenképpen legyen pörgős, legyen egyszerű, magával ragadó, lehengerlő és mindenképpen nehéz, ami miatt lehetőleg sok-sok pénzt dobjunk bele a gépbe. Ezek a tulajdonságok még mindig érezhetőek egy vérbeli konzol játékban, ahol arra törekednek a készítők, hogy leszögezzék a vásárlót a tv elé, és arra sarkalják őt, hogy mindig újra és újra próbálkozzon, sose adja fel a harcot, a versenyt, vagy éppen azt, amiről az egész szól. Ennek érdekében mindent megtesznek, vagy folyamatosan különböző díjakkal jutalmaznak minket, vagy a történet előrehaladtával különböző speciális fícsörök unlokkolódnak, aminek mindenki örül, és tovább játszik. Ez az irányvonal itt is erőteljesen érezhető, ami miatt nagyon nehéz abbahagyni, a végkimerülésig nyomja az ember. A játékmenet rendkívül változatos, itt nem érezhetőek az újra és újra ismétlődő elemek. Szinte minden egyes pályán van valami újdonság, ami miatt az ember azt mondja magának, hogy na még ezt a pályát, na még egy utolsót és így tovább. Szóval remek munkát végeztek ebből a szempontból is. Rengeteg helyszínen fogunk harcolni, lesznek lepusztult városok, afrikai sivatag, partraszállás és ami a legfontosabb, rengeteg érdekes jármű vezetése. Ezek listájában szerepel a legendás amcsi tank a Sherman vezetése, egy partraszálló hajó vagy éppenséggel egy nehéz bombázóban való harc, ahol 3-4 különböző pozícióban is lehet küzdeni a túlélésért. Lehetünk farok, alsó gömb és orrlövészek is egyben, ezenkívül akár a lenti terepet is bombázhatjuk, azt teszünk, ami csak tetszik, rajtunk múlik! Rengetegszer fogunk légelhárító lövegeknél, vagy géppuskaállásnál küzdeni. Nagyon jó móka, feldobja a hangulatot, a németek csak úgy hullanak mint a legyek. De pontosan ezekből a dolgokból adódnak a játék hiányosságai és hibái is. Arról van szó, hogy mivel elvileg történelmi eseményekről van szó, azokat éljük át, ezért az ember azt szeretné, ha legalább minimális szinten élethűek lennének a csaták. Ezt bizonyos értelemben sikerült is teljesíteni, de csak minimálisan.
A háború pokla, amibe beletartozik a kamera mozgatása, a robbanások, fizika, hangeffektek, a kiabálások stb. tehát az audiovizuális dolgok. Ezekben mind remekel a program. DE és itt van egy nagy de!!! A németek mind egytől egyik debilek, alig vonulnak fedezékbe, mindig van egy pont ahonnan el tudjuk találni őket, míg a mi embereink, főleg a főszereplők, sose kapnak találatot, vagy ha véletlenül igen, legyen az puskalövés, vagy akár tank találat, akkor sem halnak meg, csak megremegnek és helló, ennyi. Az A.I. valami katasztrofális, sokszor előfordul, hogy a mi katonáink és a németek egymástól fél méterre küzdenek és senki sem találja el a másikat, addig, amíg mi bele nem avatkozunk a csatába. Vagy sokszor nem tudunk megmozdulni a saját emberinktől, pl. a legtöbbször az van, hogy az egyik katona kinyitja nekünk az ajtót, utána meg nem megy előre, hanem szépen megáll ott ahol van, ami miatt vagy lelövik, mint a kutyát, vagy nekünk kell lelőni, hogy harcolhassunk, mivel nem látunk tőle semmit… gáz, főleg egy ilyen színvonalas játékban! Az egész játékmenet agyon van scriptelve, abszolút semmi szabadságot nem adnak nekünk, még fele annyit sem, mint a PC-s változatban. Persze egyértelmű, hogy ez azért van, hogy folyamatosan pörgős legyen a játékmenet és hogy éberen tartson minket, de akkor is ez már nagyon durva. Akár egy szaggatott vonalat is húzhattak volna, hogy erre kell menni oszt kész, ha tetszik ha nem. Vagyis nem is lett volna erre szükség, mert másfelé nem nagyon lehet menni, csak amerre KELL! Ez bizony baj, annak, aki egy háború szimulátorra vágyik, de akit ez nem érdekel, csak akar egy jót harcolni, az nagyon jól fog szórakozni ezt garantálom!
A grafika egészen elképesztően szép. Külön dicséretet érdemelnek a készítők azért, hogy a manapság agyon sztárolt bump mappinget szinte teljesen hanyagolták belőle, ami miatt sokkal életszerűbb az összhatás, nem érezzük azt, hogy minden fémből vagy éppen műanyagból van. A szinkronszínészek nagyon jók, de ez manapság már megszokott, igaz a főszereplők kissé egy kaptafára készültek, van a komoly de igencsak kemény harcos-vezető aki nem érti a poént, csak parancsokat osztogat, van a nagyszájú de tökös poéngyáros, a hallgatag de gyilkológép texasi, aki természetesen tájszólással tolja a szövegeket, az okostoját szemüveges, aki bebizonyítja, hogy ésszel is lehet harcolni és a többi és a többi. Mi persze egy büdös szót nem fogunk szólni az egész játék alatt, de ezt már megszokhattuk. Mindezek ellenére a hangulat akkor is nagyon jó, mindent egybe vetve egy egészen erőteljesen JÓ programmal van dolga annak aki kipróbálja. Tiszta szívből csak ajánlani tudom mindenkinek! Jah, még valami így a végére; manapság igencsak divat lett, hogy a játékok nem támogatják a split screent, csak az X-Live-ot. Itt szerencsére van system link is azoknak, akik megtehetik, hogy több gépet összekötnek. Mivel nekem ilyesmi csak ritkán adatik meg, ezért nem tudok semmi érdemlegeset mondani a multiplayerről. De tudva, hogy ez a CoD sorozat legerősebb tulajdopnsága, bízom benne, hogy senki sem fog csalódni benne!
A PC-s változatról, kedves újjonc kollegám Chocho már lekarcolt egy igencsak objektív cikket, amiben részletesen leírta nektek, hogy mi hogyan és mennyire sikerült az annak idején csak év játékának titulált játék folytatásában. Itt most igyekszem amennyire csak lehet elvonatkozatni a PC-s gammától, bár nem lesz könnyű dolgom, hiszen a Big Red One-nal párhuzamban azt is tolom és igencsak elfogult vagyok vele szemben. Ugyanis be kell hogy valljam; nekem valami elképesztően tetszik a project. Tehát, szükségem volt kb. 1 napra, amikor is elvontam magamat a monitor elől és „megálljt" parancsolva aszontam, hogy NEM! Nem szabad a PC elé ülnöm, amíg tisztességesen le nem teszteltem a boxos verziót. Így is tettem, betartottam a kiszabott határokat és nem kellett hozzá túlságosan sok idő, hogy megszeressem ezt az igencsak kellemes programot. Egyébként aki nem tudná a Bid Red One egy második világháborús legendás osztaga volt az amerikai haderőnek, akiket a létező összes helyen bevetettek és nem is tudom mi lett volna a világgal, ha ők nincsenek a megfelelő időben a megfelelő helyen. Tudom, hogy rengetegen vannak, akik már unják ezt a sok amerikaiakat hipe-oló játékot és filmet. Valahol egyet értek velük, hiszen Amerika is csak egy nagyhatalom a sok közül, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. De egy valamit ne felejtsünk el, pontosabban mondva két fontos dolgot. Először is; Amerikának köszönhetjük, hogy mindkét világháborút elvesztették a németek és ez nem kis dolog! A másik fontos tény meg az, hogy Amerikában minden egyes katona önkéntes volt, tehát az életüket adták a hazáért és a világért. Tudom, hogy ott volt Pearl Harbour, ami miatt másodjára is beléptek a háborúba, de azt is megtehették volna, hogy visszacsapnak utána meg hagyják az egészet annyiban. De ők nem ezt tették, kiálltak mellettünk, pontosabban Európa mellett, és nem egy fiúkat vesztették el emiatt a lépésük miatt… De hagyjuk a történelmet és a politikát.
Mitől jó, hogy arcade, mitől nem?!
Mint azt gondolom mindannyian tudjátok az arcade kifejezés tulajdonképpen a játéktermekből származik, aminek az a lényege, hogy a játék amivel nyomulunk mindenképpen legyen pörgős, legyen egyszerű, magával ragadó, lehengerlő és mindenképpen nehéz, ami miatt lehetőleg sok-sok pénzt dobjunk bele a gépbe. Ezek a tulajdonságok még mindig érezhetőek egy vérbeli konzol játékban, ahol arra törekednek a készítők, hogy leszögezzék a vásárlót a tv elé, és arra sarkalják őt, hogy mindig újra és újra próbálkozzon, sose adja fel a harcot, a versenyt, vagy éppen azt, amiről az egész szól. Ennek érdekében mindent megtesznek, vagy folyamatosan különböző díjakkal jutalmaznak minket, vagy a történet előrehaladtával különböző speciális fícsörök unlokkolódnak, aminek mindenki örül, és tovább játszik. Ez az irányvonal itt is erőteljesen érezhető, ami miatt nagyon nehéz abbahagyni, a végkimerülésig nyomja az ember. A játékmenet rendkívül változatos, itt nem érezhetőek az újra és újra ismétlődő elemek. Szinte minden egyes pályán van valami újdonság, ami miatt az ember azt mondja magának, hogy na még ezt a pályát, na még egy utolsót és így tovább. Szóval remek munkát végeztek ebből a szempontból is. Rengeteg helyszínen fogunk harcolni, lesznek lepusztult városok, afrikai sivatag, partraszállás és ami a legfontosabb, rengeteg érdekes jármű vezetése. Ezek listájában szerepel a legendás amcsi tank a Sherman vezetése, egy partraszálló hajó vagy éppenséggel egy nehéz bombázóban való harc, ahol 3-4 különböző pozícióban is lehet küzdeni a túlélésért. Lehetünk farok, alsó gömb és orrlövészek is egyben, ezenkívül akár a lenti terepet is bombázhatjuk, azt teszünk, ami csak tetszik, rajtunk múlik! Rengetegszer fogunk légelhárító lövegeknél, vagy géppuskaállásnál küzdeni. Nagyon jó móka, feldobja a hangulatot, a németek csak úgy hullanak mint a legyek. De pontosan ezekből a dolgokból adódnak a játék hiányosságai és hibái is. Arról van szó, hogy mivel elvileg történelmi eseményekről van szó, azokat éljük át, ezért az ember azt szeretné, ha legalább minimális szinten élethűek lennének a csaták. Ezt bizonyos értelemben sikerült is teljesíteni, de csak minimálisan.
A háború pokla, amibe beletartozik a kamera mozgatása, a robbanások, fizika, hangeffektek, a kiabálások stb. tehát az audiovizuális dolgok. Ezekben mind remekel a program. DE és itt van egy nagy de!!! A németek mind egytől egyik debilek, alig vonulnak fedezékbe, mindig van egy pont ahonnan el tudjuk találni őket, míg a mi embereink, főleg a főszereplők, sose kapnak találatot, vagy ha véletlenül igen, legyen az puskalövés, vagy akár tank találat, akkor sem halnak meg, csak megremegnek és helló, ennyi. Az A.I. valami katasztrofális, sokszor előfordul, hogy a mi katonáink és a németek egymástól fél méterre küzdenek és senki sem találja el a másikat, addig, amíg mi bele nem avatkozunk a csatába. Vagy sokszor nem tudunk megmozdulni a saját emberinktől, pl. a legtöbbször az van, hogy az egyik katona kinyitja nekünk az ajtót, utána meg nem megy előre, hanem szépen megáll ott ahol van, ami miatt vagy lelövik, mint a kutyát, vagy nekünk kell lelőni, hogy harcolhassunk, mivel nem látunk tőle semmit… gáz, főleg egy ilyen színvonalas játékban! Az egész játékmenet agyon van scriptelve, abszolút semmi szabadságot nem adnak nekünk, még fele annyit sem, mint a PC-s változatban. Persze egyértelmű, hogy ez azért van, hogy folyamatosan pörgős legyen a játékmenet és hogy éberen tartson minket, de akkor is ez már nagyon durva. Akár egy szaggatott vonalat is húzhattak volna, hogy erre kell menni oszt kész, ha tetszik ha nem. Vagyis nem is lett volna erre szükség, mert másfelé nem nagyon lehet menni, csak amerre KELL! Ez bizony baj, annak, aki egy háború szimulátorra vágyik, de akit ez nem érdekel, csak akar egy jót harcolni, az nagyon jól fog szórakozni ezt garantálom!
A grafika egészen elképesztően szép. Külön dicséretet érdemelnek a készítők azért, hogy a manapság agyon sztárolt bump mappinget szinte teljesen hanyagolták belőle, ami miatt sokkal életszerűbb az összhatás, nem érezzük azt, hogy minden fémből vagy éppen műanyagból van. A szinkronszínészek nagyon jók, de ez manapság már megszokott, igaz a főszereplők kissé egy kaptafára készültek, van a komoly de igencsak kemény harcos-vezető aki nem érti a poént, csak parancsokat osztogat, van a nagyszájú de tökös poéngyáros, a hallgatag de gyilkológép texasi, aki természetesen tájszólással tolja a szövegeket, az okostoját szemüveges, aki bebizonyítja, hogy ésszel is lehet harcolni és a többi és a többi. Mi persze egy büdös szót nem fogunk szólni az egész játék alatt, de ezt már megszokhattuk. Mindezek ellenére a hangulat akkor is nagyon jó, mindent egybe vetve egy egészen erőteljesen JÓ programmal van dolga annak aki kipróbálja. Tiszta szívből csak ajánlani tudom mindenkinek! Jah, még valami így a végére; manapság igencsak divat lett, hogy a játékok nem támogatják a split screent, csak az X-Live-ot. Itt szerencsére van system link is azoknak, akik megtehetik, hogy több gépet összekötnek. Mivel nekem ilyesmi csak ritkán adatik meg, ezért nem tudok semmi érdemlegeset mondani a multiplayerről. De tudva, hogy ez a CoD sorozat legerősebb tulajdopnsága, bízom benne, hogy senki sem fog csalódni benne!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.