Sam & Max The Devil’s Playhouse Remastered teszt

Sam és Max párosa először képregényként indult el még 1987-ben és ’93-ban meg is érkezett belőle az első videójáték, a Sam & Max: Hit the Road a Lucas Arts jóvoltából. Nagyjából 2007-ig futottak a képregények, ilyen-olyan kiadásokkal és újrázásokkal, mikor is a Telltale is elkezdett foglalkozni az amerikai popkultúrát kifigurázó párossal és meg is kaptuk a felejthetetlen Sam & Max: Save the Worldöt, utána egyből következett a Beyond Time and Space, záróakkordként pedig 2010-ben napvilágot látott a The Devil’s Playhouse.

A Telltale egyik társalapítója, Dan Connors úgy döntött 2020-ban, hogy ideje leporolni a szériát és már egy másik stúdió, a Skunkape Games égisze alatt, de nagyjából ugyanazzal a stábbal – még a párost megalkotó Steve Purcell is részt vett a munkálatokban – elkészítették a Sam & Max: Save the World Remasteredet. 2021-ben megkaptuk a Beyond Time and Space felújított változatát, illetve egy VR-os kikacsintást is, most pedig végre kisebb csúszás után nekiláthatunk a The Devil’s Playhouse felújított változatának, mellyel anno a Telltale is zárta a szériát.

Az ördög játékháza öt epizódból áll, mindegyik egy különálló történetet dolgoz fel, de mindegyiknek a végén egy áll-leejtő csavar vár minket, ami valamennyire felvezeti a következő epizódot is. Maguk az epizódok nagyjából 3-4, de akár 5 órát is igénybe vehetnek, függően attól, hogy a játékos mennyire számít kezdőnek a point-and-click kalandjátékok világában, de az biztos, hogy az a 15-20 óra játékmenet felhőtlen szórakozást fog jelenteni.

Ugyan az eredeti játék már rég megjelent, de így is szükségét érzem annak, hogy ne csak a technikai oldaláról vizsgáljam meg a Sam & Max The Devil’s Playhouse Remasteredet. Ahogy már említettem Purcell is dolgozott a játékokon és számos művészi megoldásban is segédkezett, de a legfőbb szempont mégiscsak a dialógok minősége, amin nem változtattak. Nem a hangminőségről beszélek, hanem arról a tűzről pattant humorról, ami hol egy kissé obszcén és sokat sejtető mosolyt csal Max arcára, hol pedig az egész amerikai popkultúrát magáévá teszi és kifigurázza azt. Ahogy 2010-ben volt, most is zseniális mind a játék történetvezetése, mind a párbeszédek, a karakterek pedig megérdemelnének egy-egy különálló történetet is, hiszen annyi krafttal és szenvedéllyel alkottál meg őket. Szóval igen, ami régen jó volt, az jó most is.

Maguk az epizódok, mint régen is, fluktuálnak minőségben és míg az első, illetve a negyedik gyengébben teljesít a többihez képest, addig a második, harmadik és az ötödik epizód biztosan az állunkat keresve hagy majd minket a TV, monitor előtt. Az átvezetőként szolgáló noir-hangulatban úszó narrátor pedig összeköti egy nagy egésszé a különálló történeteket, és ezt egy hihetetlenül magával ragadó módon teszi.

Ami változás történt az inkább – az egyértelmű grafikai megoldásokon kívül, amikre nemsokára rátérek –  a játék zenei világán tetten érhető, tekintve, hogy az eredeti dalszerző, Jared Emerson-Johnson új dallamokat költött a kalandhoz.

Ami a látványt illeti, nincs okunk panaszra. Felcicomázták a világítást és a karaktermodelleket is, így nemcsak, hogy korrekten, de egészen szépen fest a régebbi, illetve jelengenerációs konzolokon, PC-n is. Tovább javít az élményen, hogy egy egészen jó lip-syncet kaptunk és ugyan antropomorf hőseinkről nehezen fogjuk elhinni, hogy tényleg ők szólalnak meg, de az biztos, hogy nem hátrány az ilyesfajta minőség fejlődés.

Természetesen az irányítást is modernizálták, amit viszont megoldhattak volna jobban is – PlayStation 5-ön teszteltük a játékot -, egyáltalán nem nevezném rossznak, de időt igényel, hogy megszokjuk, hogy a kontroller nyilait nem lehet használni (pedig a tárgyaink közt kutakodva merőben kézre állnának), és csak az analógkarokat lehet igénybe venni.

Optimalizáltság szintjén sem találhatunk semmi kivetni valót a játékban, a tesztidőszak alatt nem találkoztam semmilyen játékmegakasztó problémával és a Sony konzolján tökéletesen futott, sőt még a töltési idő is egészen tűrhető volt.

Egyértelműen méltó lezárása a szériának a Sam & Max The Devil’s Playhouse és szerencsére egy méltó újrakiadást is kaptunk, amit a rajongóknak szinte kötelező kipróbálni, de az újonnan érkezők is bátran tehetnek vele egy próbát, csalódni nem fognak.

A Sam & Max The Devil’s Playhouse Remastered auguszuts 14-én jelent PlayStation 4-re, Xbox One-re, Nintendo Switch-re és PC-re. Természetesen jelengenerációs konzolokon is elérhető a kaland, hiszen mi is PlayStation 5-ön teszteltük azt.