Bakeru teszt

  • Írta: wilson
  • 2024. augusztus 25.
Link másolása
Értékelés 7.0
A japán folklór és földrajz, a platformerek és a verekedős játékok fúziója: a recept egyáltalán nem ismeretlen, ahogy a Bakeru előtörténete sem, amely a klasszikus Goemon-széria hagyatékát igyekszik méltó mód tovább öregbíteni.

Ami a nyugatnak Robin Hood, az japánnak Ishikawa Goemon: a halála után legendás alakká nőtt 16. századi törvényen kívülit életében hívták tolvajnak, harcművésznek, banditának és hősnek is, ami nem meglepő, hiszen rövid, de annál gazdagabb életét a vagyon határozta meg. Egész pontosan a vagyonáthelyezés miután gazdag földesurakat, kereskedőket, lelkipásztorokat szabadított meg azok értékeitől, hogy azokat szétszórja az elnyomás alatt senyvedő parasztság sorai között, míg egy sikertelen merényletkísérlete után elevenen meg nem főzték egy hatalmas üstben, családjával együtt felelve tetteiért. És bár cselekedeteit, életének pontos részleteit, sőt, még a létezését is megkérdőjelezték az évszázadok alatt, ez nem akadályozta meg azt, hogy nevét még manapság is emberek milliói ismerjék - van, aki tettei, van, aki a vele kapcsolatos legendák miatt, nyugaton pedig sokan azért, mert a Konami egy komplett játékfranchise-t épített köré. A több angol kiadást is megélt, 1986-ban startolt Ganbare Goemon humoros hangulattal és a popkultúra paródiájával igyekezett új oldalról megközelíteni a Goemon-mondavilágot, mindezt egy színes, látványos és hangulatos platformjátékként tálalva, ahol elsősorban nem is a tereptárgyak és hasonló akadályok leküzdése került a középpontba, hanem a Goemon elé kerülő ellenfelek legyőzése, amihez Japán gazdag vidéke adta a helyszínt és a körítést. És bár a franchise lassan húsz éve szunnyad, 2024-ben gyakorlatilag visszatért - csak épp teljesen más néven, más kiadótól, de az eredeti alkotók egy részének közreműködésével.

A Bakerut jegyző Good-Feel ugyanis minimum egy Konami-alkalmazottat, az alapítót, a Goemon-játékok vezető fejlesztőjét, Etsunobu Ebisut is a fedélzetén tudja, így talán nem alaptalan ahhoz hasonlítani. Már csak azért sem, mert madártávlatból pontosan ugyanazt kínálja: egy nihondzsinron, harccentrikus platformjátékot, ahol Japánt katasztrófa sújtja, miután egy bizarr fesztivál és annak vezetője gonosz szellemekkel és egyéb rosszaságokkal hajtja uralma alá a szigetországot, így a főszereplőre, Bakerura hárul, hogy bejárja Japán mind a 47 prefektúráját, több mint 50 pálya során pucolva meg azt a fondorlatos ellenfelektől. Ez nem az általunk ismert japán, a Bakeru világa a modernitást ötvözi a folklórral és a fantasy elemekkel, egy olyan egyveleget kreálva, amely egyszerre ismerős és új is - ez a keverék pedig tökéletesen beleillik abba a Goemon-párhuzamba, amibe úton-útfélén bele lehet botlani.

Ennek megfelelően nem is egy, de igazából két főszereplője van. Egyrészt Bakeru maga: az emberalakot öltött tanuki egy borzasztóan intenzív, rendkívül agilis fiatal, aki taiko dobbal és annak két dobverőjével takarítja meg a helyszíneket az azokon található ellenfelektől és akadályoktól. A két dobverő külön-külön is forgatható, de akkor a leghatékonyabb, ha felváltva, kerülnek bevetésre. Bakerunak ehhez több támadásforma is asszisztál: egy fókuszált, nagy területre ható ütés, egy kendót idéző mozdulat, egy nagysebességű hurrikánmozdulat, valamint az ezek összefűzésével létrejövő kombinációk.

A küzdelmek ennek, na meg az ellenfelek maximum pár ütést kibíró életerejének köszönhetően rendkívül gyorsak, pörgősek, több tucat célpont is elintézhető pár másodperc leforgása alatt, erre a tempóra pedig szükség is lesz, elvégre a Bakeru helyszínein a csatákon felül az akrobatikus előrehaladáson is nagy hangsúly van. A kisebb-nagyobb távolságok leküzdésén, a tereptárgyak között való ugráláson, a gépesített és fájdalmas sebzést okozó torlaszok leküzdésén.

Második főszereplője ugyanis maguk a helyszínek, egész pontosan az a 47 prefektúra, amely a pályák alapját adja. A világtérkép az első órákban lineárisan, aztán egy jármű megszerzésével valamennyire kötetlen sorrendben adagolja az egyes régiókat, ezek pedig nem csak nevükben, de külsejükben, felépítésükben, akadályaikban is ízig-vérig kihasználják mindazt, amit valós megfelelőik kínálnak: a helyi nevezetességeket, szokásokat, ételkülönlegességeket, azaz mindent, ami egyedivé, karakteressé teszi őket. Egyértelműen ez a Bakeru legjobb része, amire kiválóan rájátszanak az opcionálisan felszedhető, rövid, pár soros infómorzsák, melyek az adott helyszínhez kapcsolódó érdekességgel várnak, azoknak is némi kötődést nyújtva, akik amúgy semmit se tudnak Japán ezen részéről.

Ráadásul ez a folyamatos helyszínváltás próbálja megtörni a monotonitást is, kisebb-nagyobb sikerrel. Egyrészt az eltérő színpaletta, az új ellenféltípusok, a komplexebb pályadizájnok útján, másrészt az esetenként más műfajba való kikacsintásokkal, egyes átkötő részek során versenyzős, shmup, vagy épp endless runner élményt kínálva. Ezek ténylegesen változatosak - eredetinek nehezen nevezhetők - de nem teljesen tudják feldobni az alapvetően sematikus játékmenetet.

Függetlenül ugyanis attól, hogy épp melyik prefektúra van terítéken, Bakeruval alapvetően mindig ugyanazt kell csinálni: kipucolni az ellenfeleket, összegyűjteni a belőlük kieső pénzt, azt azonnali vagy opcionálisan felhasználható segítségekre (életerő visszatöltésre, sebesség növelésre, pajzs használatára) váltani, szétpüfölni a pályákon elrejtett lampionokat, majd az így megnyíló kijárathoz eljutni, és haladni tovább. A meglehetősen egyszerű és egysíkú harcot nem csupán alkalmankénti, borzasztó könnyű bossharcok próbálják feldobni, de Bakeru különleges képességtára is.

A hengének nevezett, szinte szabadon használható alakváltások egyedi tulajdonságokkal ruházzák fel: az egyikkel apró gombaméretűre zsugorodva juthat be titkos helyekre; a másikkal egyszerre több ellenfelet vehet célba, míg akad olyan is, amely egy távolsági fegyverrel ruházza fel. A hengék használatához különleges energiára van szükség, amely szintén az ellenfelekből esik ki, így a formák közti váltással, a szüntelen előrehaladással lehet a leghatékonyabban előrejutni, de a szélsebes tempó ellenére nem árt a helyszínek minden szegletét bejárni, hiszen csak így szerezhetők meg a tartalmi részt adó gyűjtögetnivalók. Az adott régió szuvenírjei, érdekességként funkcionáló információi, a rejtőzködő tanukik.

Tenni- és látnivaló így bőven akad, a Bakeru egyértelműen nem egy egydélutános kaland. Habár kifejezetten egyszerű, kihívásban nem bővelkedik, tartalomban, stílusban és hangulatban viszont annál inkább - egy helyenként pompázatosan szép, pörgős, rendkívül megkapó túra a képzelet határain is túlnyúló Japánban és annak karakteres helyszínein, ahol igazi kecsességgel és hozzáértéssel sikerült egybegyúrni a platformerek, a verekedős játékok és más műfajok jellemzőit, egy teljesen új név alatt modernizálva egy időtlen klasszikust. A Bakeruból utóbbi semmiképp sem válik, de műfajának egyik kellemes színfoltjaként elkönyvelhető – és ehhez elevenen se kell megfőzni.

A Bakeru 2024. szeptember 3-án jelenik meg PC-re és Nintendo Switchre. A játék demója elérhető a Nintendo eShopban. A kódot a játék kiadója, a Spike Chunsoft biztosította - köszönjük!

4.
4.
wilson
#3 Ezesetben javaslom vagy a PC-s beszerzését (gondolva itt arra, hogy esetleg a jövőben lesz PC-d, vagy egy azt kiváltó Steam Deck / egyéb hordozható gép), vagy a Switches verzió megvásárlását a Switch 2 bejelentése után - remélhetőleg a Nintendo végre meglépi a rendes visszafelé kompatibilitást, így az NS játékok elfutnak majd a Switch 2-n is!
3.
3.
KopyAti
#2: Így van. :)
Egy darabig volt switchem, de hamar felnyomott agyilag, aztán eladtam. Meg az a mutyurka konti, az sem segített, hogy visszalépjek az eladástól.
2.
2.
wilson
#1 Mi jelent akadályt? Nem rendelkezel se PC-vel, se Switch-csel?
1.
1.
KopyAti
Azt hittem játszok majd vele, aztán látom a cikk végén, hogy nem jatszok vele. Kár!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...