Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven teszt

Bizonyára sok olvasó számára ismeretlenül cseng a Romancing SaGa 2 címe. Ez nem véletlen, hiszen az eredeti játék 1993-ban, kizárólag Japánban jelent meg a Square Enix gondozásában.  Látszik, hogy a kiadó szeretné minél szélesebb körhöz eljuttatni a franchiset, idén rögtön két SaGa játékot is kaptunk, igaz, az áprilisban megjelent legújabb rész, a SaGa: Emerald Beyond nem hozta azt a szintet, amit a rajongók elvártak volna tőle. Lássuk, hogy a második számozott rész újraalkotása beváltja-e a hozzá fűzött reményeket!

Talán kicsit unfair dolog egy több, mint 30 éves JRPG-től várni a műfaj megreformálását, viszont akarva-akaratlanul is azt éreztem a tesztelése során, hogy én ezzel a játékkal már játszottam korábban. Ez persze nem igaz, ez az első találkozásom a szériával, viszont az kétségtelen, hogy az adott korban megjelent japán RPG-k túlnyomó többsége ugyanazokra a játékmechanikákra épülnek, amivel ki tudtak tűnni a tömegből, az a világépítés és a történetmesélés.

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven sztorija 7 karakter köré épül, akiket régen hősökként tiszteltek, azonban mára már eltorzultak, és veszélyt jelentenek nemcsak a királyságra, hanem az egész világra. A történet csavarja, hogy nem egy főszereplőnk van és egy fix csapatunk, akik felveszik a harcot a hét egykori hős ellen, hanem generációkon keresztül követhetjük nyomon a királyság uralkodóit, ahogy csatáznak ellenük. Ezzel sikerült egy kicsit felfrissíteniük a már jól ismert történetmesélési elemeket, és sokkal monumentálisabb érzés ennek a generációkon átívelő háborúnak a részese lenni.

Ami a történetmesélésnek az erőssége, az ugyanúgy a hátránya is, hiszen így, hogy periodikusan cserélődnek a főszereplőink és a csapattársaink, szinte egyikük sem tud a szívünkhöz nőni, és sokakhoz neutrálisan fogunk állni hozzájuk. És sajnos érzelmi kötődés nélkül hamar közömbössé válik az egész cselekmény, ehhez pedig csak asszisztál a közepesen, vagy még az annál is rosszabbul megírt karakterek, valamint a végtelenül egyszerű alaptörténet és párbeszédek. Kicsit javít az összképen, hogy rengeteg döntést kell meghoznunk a játék során, melyek kihatással vannak az egész világra, illetve a későbbi generációk uralkodóinak az életére is, így merőben eltérő élményben lesz részünk, amennyiben más döntéseket hozunk egy újrajátszás során.

A játék nemlineáris alapokon nyuszik, ami annyit tesz, hogy kényünkre-kedvünkre bebarangolhatjuk a királyságot, és tetszőleges sorrendben teljesíthetjük a küldetéseket. Sőt, ha nincs kedvünk hozzá, akkor nem is kell egy-egy uralkodóval a 7 főgonosz után kajtatnunk, leélhetjük az uralkodói éveinket békében is. Ez a fajta szabadság papíron nagyon jól hangzik, a gyakorlatban azonban nem működik olyan olajozottan. Lényegében a szabadság hamis látszatát nyújtja a játék, hiába tudunk szinte bárhova menni, ha olyan helyre tévedünk, ahol nem lenne sok keresnivalónk, arról hamar tudomást szerzünk, hiszen a harcokban szinte esélyünk sem lesz felülkerekedni az ellenfeleinken.

A Romancing SaGa 2 harcrendszere legjobb esetben is egy erős közepes a JRPG-k körében. Tulajdonképpen semmi érdekes nincs benne, egyszerű, körökre osztott harcrendszer, melynek középpontjában az ellenség gyengepontjainak felmérése és kihasználása áll. Ha olyan támadást hajtunk végre, melyre az ellenfél érzékeny, akkor pontokat gyűjtünk az Overdrive mérőre. Ha eléri a maximumot, akkor képesek vagyunk egy speciális, elsöprő erejű támadást végrehajtani. Összességében azonban nagyon fapados érzetet kelt a játék ezen része, hiányoznak belőle a valódi stratégiai elemek, mint amilyen például a Persona 5-ben a „One More” mechanika, vagy az Octopath Travelerben a BP-halmozás volt. A Romancing SaGa 2 harcrendszere sokkal inkább a régi Pokémon-játékokat juttatja eszünkbe, és a nem jó értelemben.

Nem kapott helyet a játékban klasszikus fejlődési rendszer, a harcok után nem kapnak a karaktereink tapasztalati pontokat, azonban az összetűzések során használt fegyvertípusokhoz egyre nagyobb jártasságot szereznek a hőseink, melynek hála egyre erősebbé és hatékonyabbá válnak. Ezen felül a játék előrehaladtával újabbnál-újabb képességeket oldhatunk fel számukra, melyek természetesen átörökíthetők a következő generáció harcosai számára is. Fontos megjegyezni, hogy a csapatunkban lévő karakterek meghalhatnak, így az életerejük menedzselésére különös figyelmet kell fordítanunk. Akár az aktuális uralkodó is meghalhat egy ütközetben, és ha ez bekövetkezik, akkor egy egész generációt ugrunk a történetben.

Természetesen össze sem hasonlítható az eredeti játék, és a mostani remake grafikája egymással. A Square Enix érdekes döntést hozott azzal, hogy nem egy, az Octopath Travelerhez  hasonló 2,5D-s művészi irányt vett alapul a remake elkészítésekor, hanem teljesen újragondolták az eredetit, és komplett 3D-s környezetbe helyezték a játékot. Véleményem szerint ez az alkotás kárára vált, rendkívül sterilnek hat, a karaktermodellek vonásai nem sokban térnek el egymástól, nincs bennük semmi egyediség, és az összkép sajnos abszolút jellemtelen lett. Ráadásul a textúrák minősége messze elmarad a mai sztenderdektől, amely csak tovább ront az összképen.

Összegezve az elhangzottakat a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven egy csalódást keltő újragondolása egy klasszikus JRPG-nek. Ugyan a generációkon átívelő sztori, valamint a fejlődési rendszer valamelyest újdonságot visz a már jól ismert formulába, a jellemtelen karakterek, a felemás látvány, valamint a semmitmondó, stratégiai elemeket nélkülöző harcrendszer beárnyékolja az összképet. A széria rajongóinak persze érdemes adniuk egy esélyt neki, azonban a piacon ennél sokkal jobb JRPG-vel is könnyen összefuthatunk.

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven már elérhető PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Nintendo Switchen és PC-n. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.