Persze, most egy kicsit gonosz voltam, főleg, mivel a Team Ninja játékai esetében a belbecs mindig is fontosabb volt, mint a külcsín, ugyanakkor még így sem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy bizony hiába kapunk részletesen finomhangolható grafikai beállításokat, többféle felskálázási lehetőséget (DLSS, FSR, XeSS), valamint ki- és bekapcsolható Ray Tracinget, a botméterek állásától teljesen függetlenül a végeredmény mindenképpen fájdalmasan avíttas lesz. Gondolom ez azokat kevésbé fogja meglepni, akik hozzám hasonlóan imádják a fejlesztőcsapat korábbi munkásságát, viszont, ha teszem azt valaki teljesen Nioh- és Wo Long-szűzen, ráadásul a nemrégiben szintén PC-re megjelent, eredetileg még PS4-es Ghosts of Tsushima után ül be az ikres kalandra, az garantáltan forgatja majd a szemeit az itteni prezentációs megoldásokon.
Hatalmas hiba lenne azonban szó nélkül magunk mögött hagyni az ürességtől kongó városokat, a tőlünk tíz méterre kirajzolódó környezeti elemeket, a baltával faragott karaktereket, illetve minden egyéb megkérdőjelezhető grafikai truvájt, mert bizony az ocsmány külső mögött egy valódi gyöngyszem vár majd mindazokra, akik nem adják fel és a szemüket becsukva kitartanak a kezdeti látványsokkok után is. Az ő jutalmuk ugyanis egy olyan elképesztően élvezetes kaland lesz, aminek minden egyes eleme a helyén van, kezdve a szórakoztató és kellően brutális harcrendszertől, a részletes fejlődési lehetőségeken át, egészen a meglepően izgalmas történetig. Mindezeket viszont Pandaril kolléga tavaly már egyszer gyönyörűen megénekelte, szóval ahelyett, hogy hozzá hasonlóan újra piedesztálra emelném a játékot, én inkább átnyergelek a PC-s átiratra, ami szerencsére sokkal jobban sikerült, mint annak idején a Niohk, vagy épp a Wo Long esetében.
Kezdjük ott, hogy a Rise of the Ronin remekül van optimalizálva, ami azért is nagy szó, mert a fejlesztők ezúttal is a korábbi játékaikban már „bizonyított” motorjukat használták és ott ez korántsem volt magától értetődő (egyszer azért így is sikerült kifagynia). Ráadásul mindezt úgy sikerült abszolválniuk, hogy szegmensekre osztott pályák helyett három jóval nyitottabb területet kapunk, amiken aztán töltőképernyők nélkül kalandozhatunk. Apropó töltőképernyők, ajánlott komolyan venni a rendszerkövetelményben helyet kapó kötelező SSD sort, mert ha véletlenül, valamilyen oknál fogva mégis HDD-re telepítenénk a 180 GB-nyi adatot, akkor röpke pillanatok helyett gyakran akár fél percig is bámulhatjuk majd az ezt jelző kis fehér ikont a jobb alsó sarokban. Ezt leszámítva azonban a megkövetelt vas egészen barátinak mondható, a megannyi grafikai opciónak hála pedig kedvünkre finomhangolhatjuk a játék által alapból beállított értékeket.
A határ egyébként a csillagos ég, hiszen a megjelenítőnk függvényében akár 8K-ig és 120 Hz-ig is felsrófolhatjuk a játékot, sőt, az sem jelent akadályt, ha ultra-wide, vagy épp super-wide kijelzővel rendelkezünk, mert a Rise of the Ronin mindkettőt támogatja, szóval, amennyiben szeretnénk korábban sosem látott felbontásban és képfrissítés mellett „élvezni” ezt a látványt, akkor, bár sok értelme nincs, de mindenféle probléma nélkül megtehetjük. Én ezzel szemben viszont bőven megelégedtem az RTX 3060 TI-om által biztosított 1080pvel és 60 fpssel, ami csakis akkor zuhant be valamicskét, amikor a magas grafikai beállításokra még pluszban ráengedtem a Ray Tracinget is. Utóbbi egyébként érdemben szinte alig javított az összképen, szóval a korai tesztelgetések után inkább kikapcsolva hagytam, mert korántsem éreztem fairnek az érte elkért 10-20 képkockát másodpercenként.
Az optimalizáció tehát majdhogynem kifogástalan, szóval haladhatunk is tovább a PC-s átiratok másik sarkalatos pontjához, a kezelhetőséghez. A Rise of the Ronin számítógépes változata egyébként itt sem okoz csalódást, hiszen amellett, hogy minden egyes kontrollert probléma nélkül támogat, az egérről és a billentyűzetről sem feledkeztek meg a Team Ninjánál. Sőt, a Final Fantasy VII: Rebirthtel ellentétben itt még kurzort is kapunk, aminek segítségével szélvészgyorsan navigálhatunk majd az almenük sűrűjében, ugyanakkor az alap gombkiosztást erősen szokni kell, mivel a fejlesztők számos fontos parancsot dugtak el klaviatúránk ritkán látogatott rejtekeibe (a bal oldali gyorsmenü használata például egy agyrém). Szerencsére az általuk megálmodott ujjtörő megoldások bármikor módosíthatóak a beállítások között, ahol pár kattintást követően könnyedén létrehozhatjuk a számunkra leginkább kézreálló alternatív variációt.
És ha már ott járunk, akkor akár meg is vizslathatjuk az április másodikáig beszerezhető Iga Ninja páncélt, a hozzá tartozó katanát, valamint a négy extra harci stílust (Hayabusa-ryu katana és naginata, Nioh-ryu katana, Aisu Kage-ryu katana), amik annak idején előrendelői bónuszként jártak a PS5-ös verzióhoz, igaz, akkor 50 eurónál valamivel többet kértek el értük. Az ár tehát meglehetősen baráti, a tartalom elképesztően grandiózus, a játékmenet piszkosul szórakoztató, az átirat minősége pedig szinte makulátlan, úgyhogy aki imádja a tematikát és konzol hiányában eddig kimaradt a Team Ninja első nyílt világú próbálkozásából az mindenképpen pótolja, mert mostanság a Rise of the Ronin PC-s átiratánál jobb szamurájos akciószerepjátékot valószínűleg keresve sem találunk majd a piacon.
A Rise of the Ronin március 11-től érhető el PC-n.
Kapcsolódó cikk
Nagyon is sok koze van. Normal esetben a GPU dolgozik 99%-on es a CPU alatta kene, hogy legyen. Ha a CPU jobban kozelit a 100-hoz, mint a GPU akkor a CPU “kuszkodik”, a GPU pedig var, ez a CPU bottleneck. Az optimalis eset az az, hogy GPU bottleneck van es a GPU magasabb/max kihasznaltsagon van, mert dolgozik a kepkockakkal, mikozben a CPU nincs akkora terheles alatt. Ezert is szamit a jobb CPU alacsonyabb felbontason, mert a GPU hamarabb rendereli a kisebb felbontas pixeleit, igy hamarabb keszen van es a CPU igy komolyabb terheles ala kerul, mert gyorsabban kell elokeszitenie az adatot a GPU szamara.
Bocs a sok gepeuuuu cepeuuuu ismetlesert.
Aztán lehet én nem értek valamit, vagy nem értek hozzá, de mi köze ennek az optimalizációhoz? Az pont hogy jó, hogy használja a procit és nem 30% terheltség mellett akadozik a játék (de amint mondtam nem akadozik). Az optimalizáció az, hogy van egy erdő a képen 100 fával és akadozik a játék konzolon, akkor megcsinálják, hogy csak 75 fa legyen ott és akkor majd nem akadozik konzolon. Ezt hívják optimalizációnak.
Amugy a jatek maga valoban jo.
Eddig teljesen figyelmen kívül hagytam ezt a játékot lévén PS-es, utána meg csak simán nem érdekelt, mert nem vagyok oda az Assassins Creed-ért és a checklist open world szemetekért. Aztán magam sem tudom minek, de mégis megnéztem 15-én szombaton és olyan szinten rákattantam, hogy már több, mint 20 órát toltam az óta. Nagyon tetszik és nagyon élvezem. Valójában sokkal jobb játék ez, mint gondoltam. Grafika nekem simán elmegy, úgy értve, hogy nagyon tetszik a harcrendszer és a játékmenet, de még a zene is, és ezért így elmegy ez a grafika (ami amúgy szerintem nem olyan rossz, mint ahogy néha el van mesélve). Ez azért érdekes külön, mert sokan rínak, hogy irgalmatlan fos a grafika, de még többen azok, akiknek 20 fps-el sem fut. Sőt olyan bolond is van a Steam-en, aki a játékot szidja, mert magasak a CPU hőmérsékletei.
Itt nyilván külön említendő a sok játékos, akik be tudják állítani a gépükhöz a játékot és azok is, akiknek sajnos régi gépük van és azért van teljesítménybeli problémájuk. Viszont nagyon nem értem a dolgot, mert az egy dolog, hogy az asztali gépemen vagy 100 fps-el hasít a cucc full+RT+4K-ban és 65 fokos a proci, de az utazós laptopomon is, ami egy mobil i7 12650H és egy mobil 4060 igaz, hogy Frame Generation mellett, de atom full grafika + RT és ugyan úgy 80-100 fps, tükör simán fut. FG nélkül 55 fps keményebb helyeken amúgy. Éppen ezért nem szimpatikus nekem nagyon, hogy azért nagyon rossz az amúgy zseniálisnak kinéző és számomra teljesen hiánypótló játék értékelése a Steam-en, mert nem annyira megfelelő géppel akarják tolni a PS5-re és annak az SSD sebességére készült címet, illetve, hogy sokan a minimum grafika mellett látványra megállapítják, hogy a 10 éves gépükön hogy kéne menni neki... De ez nem így működik.
Na mindegy, az a lényeg hogy számomra *full jó* a játék és nagyon tetszik... és bár látom én is, hogy sok szempontból az állandóan hántorgatott Ghost of Tsakármi szebb volt, de attól függetlenül, hogy jól kezdődött, az meg (számomra) az egyik leglelketlenebb és legunalmasabb checklist open world az elmúlt évtizedből (a következő része meg stúdiópusztító, szégyentelen woke szemétdomb lesz). Persze ez biztos ízlés kérdése is, de nekem sobban jobban bejön a 19. századi Japán pro vs kontra sógunátus története a Got-nál.
Persze ezzel lehet, hogy egyedül vagyok. Meg az is lehet, hogy nem.
De abban azért egyetértünk, hogy mint játék szinte tökéletes, és fergetegesen élvezetes (mondjuk nekem a csapat már a Ninja Gaiden 2 Black-kal bizonyított!).
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.