Ritka az olyan gesztus, amikor egy teljesen érett, bolti társaival szemben csorbát nem szenvedő szoftvert ingyenesen letölthetővé tesznek fejlesztőik. A Nadeo neve nem ismeretlen az iparágban, mint ahogyan fő projectük, a Trackmania sem – ezt a remek arcade autós stuffokat (a Trackmania-t és a Trackmania: Sunrise-t) bár nem övezte osztatlan siker az eladásokat tekintve, mégis a hamisítatlan sebességérzet, az ötletes pályaszerkesztés – akár gyári, akár a rajongók által kivitelezett alkotásokat nézzük, kétségtelen, hogy igenis akadtak pozitívumai is szép számmal...
Hiába grátisz cuccról beszélünk, a fejlesztést bizony finanszírozni is kellett, ehhez az Nvidia adta a súlyos tőkét, csakhogy az ő videokártyáikon halványan szebben fusson a végleges játék, valamint, hogy úton-útfélen az ő logojukkal kelljen szembesülnünk. Nem titok a TM: Nations arra született meg, hogy majdan online bajnokságokat vívjanak vele a rátermettek, ezért a munkálatok nagy részében közreműködött az Electronic Sports World Cup nevű szervezet illetékesei, hogy ez a cím is szerepelhessen a versenyszámok között.
Ötletesség terén a Nations-nek sincs szégyenkezni valója, amivel rögvest tisztában leszünk, miután feltelepítettük az 500 MB-ot sem nyomó programot, az ennek a méretnek kb. a felét kitevő tömörített állományból. A széles skálán testreszabható grafikus beállításokat megejtve (tényleg érdemes odafigyelni, sok hasznos opció alapesetben kikapcsolt állapotban leledzik) egy teljesen letisztult, könnyen áttekinthető menüben találjuk magunkat. Bár a cucc igazi sava-borsát a multis lehetőségek adják, megfelelő netkapcsolat hiányában bizony sok gamer rákényszerül a Solo módra, ahol egy többlépcsős tréning veheti kezdetét, fokozatosan nehezedő pályákon. Aki netán csak most ismerkedne a sorozattal, annak egyenesen kötelező végigjárnia magát. A jó marketingfogásként elhangzó 100 pályát ne tessék bitangul komolyan venni, hiszen főleg az első menetek csak egy kanyarból állnak és máris a célban vagyunk. Attól függően, hogy milyen gyorsan teljesítjük a köröket, annak megfelelő díjazásban (bronz-, ezüst-, aranymedál) részesít minket a stuff – alapos emberkéknek ajánlott a köridők akár többszöri lefaragása is.
Az igazi Kánaán akkor köszönt ránk, amint beléptünk a multiplayer menübe, ahol egy csapásra dúskálhatunk a jobbnál-jobb lehetőségekben. LAN még csak a kezdet, itt a szokásos időfarigcsálás (Time Attack) mellett még lehetőségünk lesz csapatokba rendeződni (Team), itt az egy falkába tartozó játékosok idői összegződnek, majd amelyik csapatnak a legkevesebb, az nyeri a menetet. Aki gyors győzelemben reménykedik annak a Round játékmód lehet a befutó, itt már futamonként kerül a babérkoszorú a szerencsés nyakába. Mielőtt a világháló csatározásaiba csöppennénk, egy gyors account-kreálást kell eszközölnünk, ahol meg kell adni – többek között – hogy melyik ország színeiben indulunk. Az online küzdelmekben egy fejlett statisztikai rendszer hivatott arra, hogy rangsorolja a világ játékosait, ezt teszi egy első ránézésre pofonegyszerű szisztéma szerint: minden győzelem után pontokat kapunk, ami alapján kerül ki a nevünk a ranglistára. Két dicsőségtábla létezik, az elsőre a világviszonylatba részt vevő játékosok kerülnek (tehát mindenki, aki csak egyszer is netes vizekre tévedt). A másik ranglista a saját nemzetünkhöz tartozó emberkék eredményeit tünteti fel – jelen esetben ugye Magyarországét.
Szerverkereső jól működik, bár alapesetben csupán pár játszóteret ajánl fel nékünk, ezért nyugodtan ikszeljük be, hogy az összes szervert tálalja elénk. Érdemes elsőnek a saját országunk szervereit átvizslatni, már csak az alacsony ping reményében is. Egyébként nyugodtan beszállhatunk már az éppen folyó versengésekbe is, nem kell megvárunk mire a delikvensek új pályára tévédnek. Természetesen létrehozhatunk saját, privát szervert is, ahol a fő játékmódok és pályák kiválasztása után (amik már a tréningből ismerősök lehetnek), csaphatunk is a lecsóba, csupán a résztvevő felekre kell várnunk csöppet.
Akinek időközben nem esett volna le, a Formula kategóriához kísértetiesen hasonlító fantáziajárművekbe ülhetünk, igen korrekt fizikával és sebességérzettel. Saját járművünket testre is szabhatjuk, már ami az optikai részt illeti: tetszés szerint keverhetünk színeket, ragaszthatjuk matricákkal orrba-szájba. Pályaszerkesztésnél is hasonló rendszer uralkodik, ehhez beépített Editor ad meg minden lehetőséget. Kis gyakorlással az alapkínálatot megszégyenítő pályákat kalapálhatunk össze, amivel saját privát szerverünket tehetjük egyedivé, miután megosztottuk a nagyközönséggel. Az irányítás semmi nehézséget nem okoz, némi rákészülést ugyan igényel, de mint a témának köze sincs a szimulációhoz – gyakorlatilag itt minden extrém, futurisztikus körülmények között zajlik. Hatalmasakat ugrathatunk, a pályákon néha hátborzongató spirálokat gyűrhetünk le, félelmetes… Ha valamit netán nagyon elcsesznénk, pl. elszállnánk a pályáról, mint a győzelmi zászló – nincs semmi gond, egy gombnyomással a pálya elejére respawnolhatjuk magunkat, így ehhez nem kell akár három menüponton átrágni magunkat, mint sok, hasonszőrű játék esetében.
A kinézet is tükrözi azt a fajta modernitást, ami a pályák stílusára is jellemző. VGA-nkban rejlő rejtett tartalékokat is előcsalhatjuk, ha minden egyes látványjavítót engedélyezünk. A Nations támogatja a 3.0-ás shadereket is, jelentősen megnövelve felvágós önérzetünket is – bizony hiába jöttek ki az ezt a fajta technológiát támogató kártyák, ha még mindig nem elég elterjedt a játékokban. Sőt az újfajta Geforce szériák tulajdonosai még sokkal részletesebb árnyékokban is gyönyörködhetnek, mint a konkurencia birtoklói. Ha azt vesszük alapul, hogy a pályákon fellelhető minden egyes objektum 3D-s tervezése kellő odafigyelésről tesz tanúbizonyságot, a lekerekített formák, nem kispórolt, magas felbontású textúrák itt is legalább annyira jellemzőek, mint a közvetlenül látható részeken, emellett még az égbolt is dinamikusan változik, annak ellenére, hogy a meneteket általában pár perc alatt lezavarhatjuk. A kameranézetek száma nem bőséges, mi több én még a műszerfal-nézetet sem voltam képes előcsalogatni, már ha létezik ilyesmi – na de kejne pánik: a külső nézetek illenek leginkább a játék típusához. Ha netalántán elhagynák a pályát – a kötelező hajtépésen felül – megcsodálhatjuk az igen részletes aljnövényzetet is, amelyben még a keréknyom is meglátszik. Az odafigyelés díjazandó! Kisebb szájhúzásra ad okot, hogy a készítők – hasonlóan a korábbi részekhez – ismét nem tették lehetővé a járgányok sérülését, így bármekkora erővel csapódunk a korlátnak vagy érkezünk egy nagyobb ugratás után az aszfaltra, verdánk továbbra is makkegészséges marad.
A feelinghez nagyban hozzájárulnak a Nations zenéi, amelyek most is a játék erősségeihez sorolhatunk, bár az elektronikus balladák értelemszerűen nem minden gamer zenei ízlését elégítik ki, ám egy ilyen jövőbeli négykerekű száguldáshoz szerintem tökéletesen passzol. Mivel csupán egyetlen járműtípus kapott helyet a játékban, így a motorhangok egy idő után ismétlődővé válhatnak, valamint a fordulatszám növekedésével az erőforrás egyre idegesítőbben zúg – mondjuk ez igazából nézőpont kérdése. Jó hír, hogy a stuff támogatja a 7.1-es hangrendszereket, ha éppenséggel te is rendelkezel hasonlóval, biztos lehetsz benne, hogy hangzásilag nem tudsz belekötni a játékba.
A Nadeo jó úton halad kedvenc sorozata csiszolgatásában. Aki látta az erősen bétás nyitódarabot, valamint a jelen gyöngyszemet – érezhető a fejlődés. Bár annyi lehetőséget, járművet, pályatípust nem tartalmaz, mint egy teljes értékű dobozos játék, ennek ellenére bőven megéri a ráfordított időt. Mivel az online megmérettetéseket is viszonylag rövid idő alatt le lehet zavarni, így esténként levezetés gyanánt tökéletes lehet egy-egy izgalmasnak ígérkező körözgetés, annál is inkább, hiszen a gépigényét is sikerült lefaragni. Az igazi aduász pedig nem más, hogy a TM: Nations-ben azok is megtalálják számításukat, akik csupán egy lightos autókázásban szeretnének részt venni, de azok is, akik komolyra véve a dolgokat, online ligákban is indulnának. Ami a játék elérhetőségét illeti: innen könnyűszerrel magatokhoz ránthatjátok.
Ötletesség terén a Nations-nek sincs szégyenkezni valója, amivel rögvest tisztában leszünk, miután feltelepítettük az 500 MB-ot sem nyomó programot, az ennek a méretnek kb. a felét kitevő tömörített állományból. A széles skálán testreszabható grafikus beállításokat megejtve (tényleg érdemes odafigyelni, sok hasznos opció alapesetben kikapcsolt állapotban leledzik) egy teljesen letisztult, könnyen áttekinthető menüben találjuk magunkat. Bár a cucc igazi sava-borsát a multis lehetőségek adják, megfelelő netkapcsolat hiányában bizony sok gamer rákényszerül a Solo módra, ahol egy többlépcsős tréning veheti kezdetét, fokozatosan nehezedő pályákon. Aki netán csak most ismerkedne a sorozattal, annak egyenesen kötelező végigjárnia magát. A jó marketingfogásként elhangzó 100 pályát ne tessék bitangul komolyan venni, hiszen főleg az első menetek csak egy kanyarból állnak és máris a célban vagyunk. Attól függően, hogy milyen gyorsan teljesítjük a köröket, annak megfelelő díjazásban (bronz-, ezüst-, aranymedál) részesít minket a stuff – alapos emberkéknek ajánlott a köridők akár többszöri lefaragása is.
Az igazi Kánaán akkor köszönt ránk, amint beléptünk a multiplayer menübe, ahol egy csapásra dúskálhatunk a jobbnál-jobb lehetőségekben. LAN még csak a kezdet, itt a szokásos időfarigcsálás (Time Attack) mellett még lehetőségünk lesz csapatokba rendeződni (Team), itt az egy falkába tartozó játékosok idői összegződnek, majd amelyik csapatnak a legkevesebb, az nyeri a menetet. Aki gyors győzelemben reménykedik annak a Round játékmód lehet a befutó, itt már futamonként kerül a babérkoszorú a szerencsés nyakába. Mielőtt a világháló csatározásaiba csöppennénk, egy gyors account-kreálást kell eszközölnünk, ahol meg kell adni – többek között – hogy melyik ország színeiben indulunk. Az online küzdelmekben egy fejlett statisztikai rendszer hivatott arra, hogy rangsorolja a világ játékosait, ezt teszi egy első ránézésre pofonegyszerű szisztéma szerint: minden győzelem után pontokat kapunk, ami alapján kerül ki a nevünk a ranglistára. Két dicsőségtábla létezik, az elsőre a világviszonylatba részt vevő játékosok kerülnek (tehát mindenki, aki csak egyszer is netes vizekre tévedt). A másik ranglista a saját nemzetünkhöz tartozó emberkék eredményeit tünteti fel – jelen esetben ugye Magyarországét.
Szerverkereső jól működik, bár alapesetben csupán pár játszóteret ajánl fel nékünk, ezért nyugodtan ikszeljük be, hogy az összes szervert tálalja elénk. Érdemes elsőnek a saját országunk szervereit átvizslatni, már csak az alacsony ping reményében is. Egyébként nyugodtan beszállhatunk már az éppen folyó versengésekbe is, nem kell megvárunk mire a delikvensek új pályára tévédnek. Természetesen létrehozhatunk saját, privát szervert is, ahol a fő játékmódok és pályák kiválasztása után (amik már a tréningből ismerősök lehetnek), csaphatunk is a lecsóba, csupán a résztvevő felekre kell várnunk csöppet.
Akinek időközben nem esett volna le, a Formula kategóriához kísértetiesen hasonlító fantáziajárművekbe ülhetünk, igen korrekt fizikával és sebességérzettel. Saját járművünket testre is szabhatjuk, már ami az optikai részt illeti: tetszés szerint keverhetünk színeket, ragaszthatjuk matricákkal orrba-szájba. Pályaszerkesztésnél is hasonló rendszer uralkodik, ehhez beépített Editor ad meg minden lehetőséget. Kis gyakorlással az alapkínálatot megszégyenítő pályákat kalapálhatunk össze, amivel saját privát szerverünket tehetjük egyedivé, miután megosztottuk a nagyközönséggel. Az irányítás semmi nehézséget nem okoz, némi rákészülést ugyan igényel, de mint a témának köze sincs a szimulációhoz – gyakorlatilag itt minden extrém, futurisztikus körülmények között zajlik. Hatalmasakat ugrathatunk, a pályákon néha hátborzongató spirálokat gyűrhetünk le, félelmetes… Ha valamit netán nagyon elcsesznénk, pl. elszállnánk a pályáról, mint a győzelmi zászló – nincs semmi gond, egy gombnyomással a pálya elejére respawnolhatjuk magunkat, így ehhez nem kell akár három menüponton átrágni magunkat, mint sok, hasonszőrű játék esetében.
A kinézet is tükrözi azt a fajta modernitást, ami a pályák stílusára is jellemző. VGA-nkban rejlő rejtett tartalékokat is előcsalhatjuk, ha minden egyes látványjavítót engedélyezünk. A Nations támogatja a 3.0-ás shadereket is, jelentősen megnövelve felvágós önérzetünket is – bizony hiába jöttek ki az ezt a fajta technológiát támogató kártyák, ha még mindig nem elég elterjedt a játékokban. Sőt az újfajta Geforce szériák tulajdonosai még sokkal részletesebb árnyékokban is gyönyörködhetnek, mint a konkurencia birtoklói. Ha azt vesszük alapul, hogy a pályákon fellelhető minden egyes objektum 3D-s tervezése kellő odafigyelésről tesz tanúbizonyságot, a lekerekített formák, nem kispórolt, magas felbontású textúrák itt is legalább annyira jellemzőek, mint a közvetlenül látható részeken, emellett még az égbolt is dinamikusan változik, annak ellenére, hogy a meneteket általában pár perc alatt lezavarhatjuk. A kameranézetek száma nem bőséges, mi több én még a műszerfal-nézetet sem voltam képes előcsalogatni, már ha létezik ilyesmi – na de kejne pánik: a külső nézetek illenek leginkább a játék típusához. Ha netalántán elhagynák a pályát – a kötelező hajtépésen felül – megcsodálhatjuk az igen részletes aljnövényzetet is, amelyben még a keréknyom is meglátszik. Az odafigyelés díjazandó! Kisebb szájhúzásra ad okot, hogy a készítők – hasonlóan a korábbi részekhez – ismét nem tették lehetővé a járgányok sérülését, így bármekkora erővel csapódunk a korlátnak vagy érkezünk egy nagyobb ugratás után az aszfaltra, verdánk továbbra is makkegészséges marad.
A feelinghez nagyban hozzájárulnak a Nations zenéi, amelyek most is a játék erősségeihez sorolhatunk, bár az elektronikus balladák értelemszerűen nem minden gamer zenei ízlését elégítik ki, ám egy ilyen jövőbeli négykerekű száguldáshoz szerintem tökéletesen passzol. Mivel csupán egyetlen járműtípus kapott helyet a játékban, így a motorhangok egy idő után ismétlődővé válhatnak, valamint a fordulatszám növekedésével az erőforrás egyre idegesítőbben zúg – mondjuk ez igazából nézőpont kérdése. Jó hír, hogy a stuff támogatja a 7.1-es hangrendszereket, ha éppenséggel te is rendelkezel hasonlóval, biztos lehetsz benne, hogy hangzásilag nem tudsz belekötni a játékba.
A Nadeo jó úton halad kedvenc sorozata csiszolgatásában. Aki látta az erősen bétás nyitódarabot, valamint a jelen gyöngyszemet – érezhető a fejlődés. Bár annyi lehetőséget, járművet, pályatípust nem tartalmaz, mint egy teljes értékű dobozos játék, ennek ellenére bőven megéri a ráfordított időt. Mivel az online megmérettetéseket is viszonylag rövid idő alatt le lehet zavarni, így esténként levezetés gyanánt tökéletes lehet egy-egy izgalmasnak ígérkező körözgetés, annál is inkább, hiszen a gépigényét is sikerült lefaragni. Az igazi aduász pedig nem más, hogy a TM: Nations-ben azok is megtalálják számításukat, akik csupán egy lightos autókázásban szeretnének részt venni, de azok is, akik komolyra véve a dolgokat, online ligákban is indulnának. Ami a játék elérhetőségét illeti: innen könnyűszerrel magatokhoz ránthatjátok.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.