Darkstar One - az idősebb Jarvis híres cirkálója. Egy titkos fejlesztés eredményeként született technikailag magasan fejlett űrhajó, mely fürge, erős, könnyen módosítható és kompatibilis minden felszereléssel. Ha jó kezekben van, akkor igazi halálos fegyver.
Kayron Jarvis apja árnyékában él. Ő is szeretne profi pilóta lenni, szolgálni az emberiséget, szeretne bátor tetteket végrehajtani, mellyel bekerül a történelembe. Az űrjogsi megszerzése után megkapja elhunyt apjának hajóját, mellyel együtt „űrrendőrségi" kapcsolatokat is szerez. Az alakulat célja a galaxis békéjének megőrzése, a kalózkodás visszaszorítása, a barátságos hajók támogatása és az esetleges összetűzések cseppet sem békés módon történő rendezése. A Darkstar One egy kifejezetten ilyen feladatra készített űrhajó, mely kicsi és fürge mivoltjának köszönhetően profi módon helytáll a békefenntartók alakulatában. Kayron apja nagy hangsúlyt fektetett a technológiára, így lett a Darkstar One a legfejlettebb cirkáló, mely még a földön kívüli népek hajóiból szerzett felszereléseket is kezelni tudja.
Dióhéjban ennyit érdemes tudni a címszereplő űrhajóról, melyet Kayron bőrébe bújva kell irányítanunk. A játék egy belső nézetes űrhajó szimulátor, soha véget nem érő csatákkal, izgalmas küldetésekkel és látványos képi megvalósításokkal. A bejárható terület hatalmas és változatos, melyben több mint 300 naprendszer kap otthont. A világűr gyönyörű szépen meg van rajzolva, a területe tele van több száz űrállomással, rengeteg bolygóval, holdakkal, átutazókkal, lézengő kereskedőkkel és persze kalózokkal.
Gondolom nem meglepő, hogy az emberiség nincs egyedül a világűrben. A világegyetemet hat nagy faj népesíti be, akik szerencsére már egy jó ideje békében élnek egymás mellett. A Terrans-ok a földi emberek utódai, akik már csak az űrben tudják elképzelni otthonukat. A Mortok-ok a Mor bolygó szülöttei, ők a planétájuk zord körülményei miatt kényszerültek az űrbe. A mori óceánok jéghidegek, a szárazföld pedig tele van tűzhányókkal. Az éjszaka rettentően hosszú, melynek okáért hitük szerint Xorom isten felelős, ő ugyanis így teszi próbára népének erejét. A harmadik faj a Raptor, mely egy több millió éves evolúció eredményeként létrejött faj. Történetük hasonló az emberiségével, azzal a különbséggel, hogy az ő bolygójukon nem a majmok utódai, hanem a gyíkok lettek az uralkodó faj. Az Oc'To-k egy szintén érdekes mutáció eredményei, mely intelligens polipokat alkotott meg. Az Oc-'To-knak soha nem voltak természetes ellenségei, ezért az űr meghódításáig nem is ismerték a háború fogalmát. Az utolsó előtti bemutatásra kerülő faj az Arrack, mely talán mind közül a legérdekesebb. Ők rovarok, akik törvény, parlament és jogok nélkül élnek, így egyedeik csak maguk szabhatnak gátat tevékenységeiknek. Az űr hatodik ismert intelligens faja a Thul, melyek az emberek leszármazottjai. Réges-régen az emberiség legnagyobb tudósai függetlenséget nyertek, saját törvény szerint éltek és kicsit át is változtak, megalapítva így a Thul fajt. Okosak, intelligensek, diplomatikusak és természetesen magas technológiai tudásuknak köszönhetően rendkívül erősek.
A fajok eredetének ismeretében könnyen elképzelhető az a békés együttélés, melyet sikerült megteremteni az univerzumban. A Nagy Tanács (az űr-béli ENSZ) felügyeli a nemzetek közti békét, ők korlátozzák a felhalmozott fegyverek számát és ők ügyelnek a kényes egyensúlyra. A nagy polgárháború után könnyű dolguk volt, ám most (a játék története alatt) egy újabb gond terheli vállukat, mely nem más, mint a Thul nemzet. A Thul-ok (tulok - ehh) egy barátságos faj képét mutatják, ám belül mégis romlottak. Szeretnék felpezsdíteni az univerzum életét, szeretnének végre egy nagy háborút, hogy piacot találjanak az általuk készített fegyvereknek, hogy megbolygassák a gazdaságot és lendületet adjanak unalmas életüknek. Titkos, beazonosíthatatlan csatahajókat gyártanak, melyekkel sorozatosan megszegik a békét, nem kis bonyodalmat okozva ezzel a Tanácsnak és a világűr nemzeteinek. A támadások egyre keményebbek és egyre céltudatosabbak, szándékuk pedig az, hogy egymásra mutogassanak a fajok és kirobbanjon egy nagy galaktikus háború. Hősünket, Keyron-t persze hajtja a bizonyítási vágy, így ő is beszáll a háborúba. Kalandjaink során nem csak akcióban és drámában lesz részünk, hanem fényt deríthetünk a főhős édesapjának rejtélyes halálokára is.
Nem sikerült valami rövidre a bevezető, de úgy érzem, hogy annak, aki el akar mélyülni a Darkstar One világában, annak illik ismerni a részleteket is. A játék rendkívül nagy szabadsággal ruház fel minket, így gyakorlatilag Freelancer stílusban arra mehetünk, és azt tehetünk, amit csak akarunk. A küldetések a történeti szálakhoz szorosan hozzákapcsolódnak és folyamatosan nyitják meg előttünk a lehetőséget az űr felfedezésére. Egyre több és egyre furcsább lényekkel futhatunk össze a játékban és természetesen egyre nehezebb ellenfelekkel is kell farkasszemet néznünk.
A játékban a küldetésekért cserébe kreditet kapunk, melynek felhasználásával felszereléseket, fegyvereket, upgrade-eket és egyéb nyalánkságokat vásárolhatunk a Darkstar One-ra. A pénzszerzés egy másik módja a kereskedés, mely a megszokott rendszerben történik. Ahol kereslet van egy termékre, oda szállítunk olyan anyagot, melyből máshol dögivel van, így ott olcsó is. Kézpénzhez juthatunk még különböző küldetésen kívüli megbízásokkal, fejvadász feladatokkal, kalózkodással, csempészkedéssel és utas szállítással is. A lehetőségek tehát adottak és rendkívül nyitottak, mellyel a Freelancer óta egy valamire való űrszimulátorban sem találkoztunk.
Térjünk rá egy picit a játékmenetre és a kezelhetőségre. Tapasztalatom szerint a gamerek azért kerülik az űrben játszódó játékokat, mert az biztos unalmas, nehéz és nem egyértelmű. Itt szó sincs ilyenről! Bár eleinte könnyen el lehet tévedni, de egy kis gyakorlással ugyanúgy megszokható a terület, mint egy új GTA város. A küldetések színesek, a feladatok még egy kezdő angolos számára is érthetőek, az irányítás pedig egy egérrel, egy WASD kombinációval és 3-4 fontosabb hotkey-jel működik. A sereghez való csatlakozás után egy tutorial minden apróságot elmagyaráz a felhasználónak, így az is 10 perc alatt megszokhatja a kezelést, aki utoljára a Wing Commander elé mert leülni. Ne féljetek a Darkstar One-tól, nem harap és nem csak a megszállott űrszim rajongóknak készült. Aki próbálta a Freelancer-t és meg volt vele elégedve, az rohanjon ki a boltba és vegye meg a Darkstar One-t is, mert tutira nem fog csalódni.
A cikk végéhez közeledve merüljünk el egy kicsit a részletekben. A készítők picivel több, mint 50 percnyi animációt zsúfoltak a DVD-re, mely egy igazi interaktív filmmé varázsolja a történetet. Az options menüben kényünk-kedvünk szerint testre szabhatunk mindent, így például a vizuális megjelenés részleteit is. Nagy örömömre szolgált, hogy támogatják a 16:9-es üzemmódot, mert bár egyre jobban terjednek a widescreen panelek, a játékfejlesztők sokszor nem törődnek csak a standard 4:3-as felhasználókkal. Kalandozásaink során több tízezer hajóval futhatunk össze, több száz mellékküldetést vállalhatunk el és válogathatunk a 2000 darabos felszereléslistából is, melyek közül a legjobb darabokért néha át kell fénysebességeznünk a fél galaxist.
A cikkben szándékosan nem számoltunk be az apró érdekességekről és többek közt arról sem, hogy ki az a vörös szépség a játék dobozán. A történet nagyon izgalmas és nem szeretnénk lelőni a poénokat, hiszen úgy a legjobb, ha ti magatok jöttök rá ezekre. Ha szeretnétek tudni, hogy milyen lesz embernek lenni néhány ezer év múlva akkor válaszátok a Darkstar One-t és merüljetek el benne, míg újra be nem köszönt az iskolaszezon!
Dióhéjban ennyit érdemes tudni a címszereplő űrhajóról, melyet Kayron bőrébe bújva kell irányítanunk. A játék egy belső nézetes űrhajó szimulátor, soha véget nem érő csatákkal, izgalmas küldetésekkel és látványos képi megvalósításokkal. A bejárható terület hatalmas és változatos, melyben több mint 300 naprendszer kap otthont. A világűr gyönyörű szépen meg van rajzolva, a területe tele van több száz űrállomással, rengeteg bolygóval, holdakkal, átutazókkal, lézengő kereskedőkkel és persze kalózokkal.
Gondolom nem meglepő, hogy az emberiség nincs egyedül a világűrben. A világegyetemet hat nagy faj népesíti be, akik szerencsére már egy jó ideje békében élnek egymás mellett. A Terrans-ok a földi emberek utódai, akik már csak az űrben tudják elképzelni otthonukat. A Mortok-ok a Mor bolygó szülöttei, ők a planétájuk zord körülményei miatt kényszerültek az űrbe. A mori óceánok jéghidegek, a szárazföld pedig tele van tűzhányókkal. Az éjszaka rettentően hosszú, melynek okáért hitük szerint Xorom isten felelős, ő ugyanis így teszi próbára népének erejét. A harmadik faj a Raptor, mely egy több millió éves evolúció eredményeként létrejött faj. Történetük hasonló az emberiségével, azzal a különbséggel, hogy az ő bolygójukon nem a majmok utódai, hanem a gyíkok lettek az uralkodó faj. Az Oc'To-k egy szintén érdekes mutáció eredményei, mely intelligens polipokat alkotott meg. Az Oc-'To-knak soha nem voltak természetes ellenségei, ezért az űr meghódításáig nem is ismerték a háború fogalmát. Az utolsó előtti bemutatásra kerülő faj az Arrack, mely talán mind közül a legérdekesebb. Ők rovarok, akik törvény, parlament és jogok nélkül élnek, így egyedeik csak maguk szabhatnak gátat tevékenységeiknek. Az űr hatodik ismert intelligens faja a Thul, melyek az emberek leszármazottjai. Réges-régen az emberiség legnagyobb tudósai függetlenséget nyertek, saját törvény szerint éltek és kicsit át is változtak, megalapítva így a Thul fajt. Okosak, intelligensek, diplomatikusak és természetesen magas technológiai tudásuknak köszönhetően rendkívül erősek.
A fajok eredetének ismeretében könnyen elképzelhető az a békés együttélés, melyet sikerült megteremteni az univerzumban. A Nagy Tanács (az űr-béli ENSZ) felügyeli a nemzetek közti békét, ők korlátozzák a felhalmozott fegyverek számát és ők ügyelnek a kényes egyensúlyra. A nagy polgárháború után könnyű dolguk volt, ám most (a játék története alatt) egy újabb gond terheli vállukat, mely nem más, mint a Thul nemzet. A Thul-ok (tulok - ehh) egy barátságos faj képét mutatják, ám belül mégis romlottak. Szeretnék felpezsdíteni az univerzum életét, szeretnének végre egy nagy háborút, hogy piacot találjanak az általuk készített fegyvereknek, hogy megbolygassák a gazdaságot és lendületet adjanak unalmas életüknek. Titkos, beazonosíthatatlan csatahajókat gyártanak, melyekkel sorozatosan megszegik a békét, nem kis bonyodalmat okozva ezzel a Tanácsnak és a világűr nemzeteinek. A támadások egyre keményebbek és egyre céltudatosabbak, szándékuk pedig az, hogy egymásra mutogassanak a fajok és kirobbanjon egy nagy galaktikus háború. Hősünket, Keyron-t persze hajtja a bizonyítási vágy, így ő is beszáll a háborúba. Kalandjaink során nem csak akcióban és drámában lesz részünk, hanem fényt deríthetünk a főhős édesapjának rejtélyes halálokára is.
Nem sikerült valami rövidre a bevezető, de úgy érzem, hogy annak, aki el akar mélyülni a Darkstar One világában, annak illik ismerni a részleteket is. A játék rendkívül nagy szabadsággal ruház fel minket, így gyakorlatilag Freelancer stílusban arra mehetünk, és azt tehetünk, amit csak akarunk. A küldetések a történeti szálakhoz szorosan hozzákapcsolódnak és folyamatosan nyitják meg előttünk a lehetőséget az űr felfedezésére. Egyre több és egyre furcsább lényekkel futhatunk össze a játékban és természetesen egyre nehezebb ellenfelekkel is kell farkasszemet néznünk.
A játékban a küldetésekért cserébe kreditet kapunk, melynek felhasználásával felszereléseket, fegyvereket, upgrade-eket és egyéb nyalánkságokat vásárolhatunk a Darkstar One-ra. A pénzszerzés egy másik módja a kereskedés, mely a megszokott rendszerben történik. Ahol kereslet van egy termékre, oda szállítunk olyan anyagot, melyből máshol dögivel van, így ott olcsó is. Kézpénzhez juthatunk még különböző küldetésen kívüli megbízásokkal, fejvadász feladatokkal, kalózkodással, csempészkedéssel és utas szállítással is. A lehetőségek tehát adottak és rendkívül nyitottak, mellyel a Freelancer óta egy valamire való űrszimulátorban sem találkoztunk.
Térjünk rá egy picit a játékmenetre és a kezelhetőségre. Tapasztalatom szerint a gamerek azért kerülik az űrben játszódó játékokat, mert az biztos unalmas, nehéz és nem egyértelmű. Itt szó sincs ilyenről! Bár eleinte könnyen el lehet tévedni, de egy kis gyakorlással ugyanúgy megszokható a terület, mint egy új GTA város. A küldetések színesek, a feladatok még egy kezdő angolos számára is érthetőek, az irányítás pedig egy egérrel, egy WASD kombinációval és 3-4 fontosabb hotkey-jel működik. A sereghez való csatlakozás után egy tutorial minden apróságot elmagyaráz a felhasználónak, így az is 10 perc alatt megszokhatja a kezelést, aki utoljára a Wing Commander elé mert leülni. Ne féljetek a Darkstar One-tól, nem harap és nem csak a megszállott űrszim rajongóknak készült. Aki próbálta a Freelancer-t és meg volt vele elégedve, az rohanjon ki a boltba és vegye meg a Darkstar One-t is, mert tutira nem fog csalódni.
A cikk végéhez közeledve merüljünk el egy kicsit a részletekben. A készítők picivel több, mint 50 percnyi animációt zsúfoltak a DVD-re, mely egy igazi interaktív filmmé varázsolja a történetet. Az options menüben kényünk-kedvünk szerint testre szabhatunk mindent, így például a vizuális megjelenés részleteit is. Nagy örömömre szolgált, hogy támogatják a 16:9-es üzemmódot, mert bár egyre jobban terjednek a widescreen panelek, a játékfejlesztők sokszor nem törődnek csak a standard 4:3-as felhasználókkal. Kalandozásaink során több tízezer hajóval futhatunk össze, több száz mellékküldetést vállalhatunk el és válogathatunk a 2000 darabos felszereléslistából is, melyek közül a legjobb darabokért néha át kell fénysebességeznünk a fél galaxist.
A cikkben szándékosan nem számoltunk be az apró érdekességekről és többek közt arról sem, hogy ki az a vörös szépség a játék dobozán. A történet nagyon izgalmas és nem szeretnénk lelőni a poénokat, hiszen úgy a legjobb, ha ti magatok jöttök rá ezekre. Ha szeretnétek tudni, hogy milyen lesz embernek lenni néhány ezer év múlva akkor válaszátok a Darkstar One-t és merüljetek el benne, míg újra be nem köszönt az iskolaszezon!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.