A repülésről nekem 3 dolog jut eszembe: repülés előző munkahelyről, kábszer segítségével, és a levegőben, helyváltoztatás céljából való. Namostan ez utóbbiról lesz szó. ApróPuháéktól (gy.k.: Microsoft) megszokhattuk, hogy jobb játékokat írnak, mint oprendszereket (lásd Star-, és Freelancer, AoE sorozat, stb.), ezért nem meglepő, hogy az idei E3-on a legjobb szimulátor kategóriában jelöltségre tett szert eme játékuk. A Wright fivérek által elkövetett első, “levegőnél nehezebb” tárggyal való repülés bűntette 1903-ban történt (dec. 17-én, 12 másodperc volt az időtartama), a játék az idei 100 éves évfordulót megcélozva került a boltok polcaira.
A játék (bár nem reméltem volna, de) sokat fejlődött a 2002-es verzió óta. Fejlesztették az időjárás rendszert, javítottak az utasfülke megjelenésén, és most már majdnem minden kapcsolót nyomkodhatunk kedvünkre a műszerfalon. Ez utóbbi hatására nekem elég kellemes csipogás- és füttykoncertet sikerült komponálnom a Boeing 747-esen. Ami nagyon tetszett, az a városok éjszakai megjelenítése, az esőcseppek a fülke ablakán, és a villámokat szóró viharfelhők. Szintén tetszettek a korabeli gépek, valamint az, hogy érezhető volt a különböző gépek viselkedése közötti különbség (egyszer egy kicsi, a század közepén összetákolt géppel bukdácsoltam a viharfelhők között csigalassúsággal, máskor egy komótosan kanyarodó Jumbo turbináit terheltem 110%-ra, miközben remegett az egész gép). De egy kicsit előre rohantam.
A „játékot” (az ilyen színvonalú valóság-szimulációkra mindig nehezen mondom rá, hogy játék) az oktató résszel érdemes kezdeni. Itten megtudod, hogy mitől döglik a légy, meg hogy miért nem érdemes úgy rángatni a botkormányt, mint ahogy a hülyegyerek rázza a Zizis zacsit. Ráadásul rádöbbensz, hogy ezeket a repülőgépeket akár 6-8 gombot (!!) ismerve el lehet vezetgetni nappal, tiszta időben (persze se robotpilóta, se rádiózás, ésatöbbifinomság). Mindezt egy ügyes (hisz’ még élnek) oktató-házaspár előadásában tanulhatod meg. Ja, és a kezelőfelület messze jobb, mint a Combat Flight Simulator 3 eléggé ótvar megoldása. A főmenüben elkalandozva még megtalálható 9, a repüléstörténet legfontosabb repülőgépei közül (képekkel, fontosabb adatokkal, történettel). Ezekkel repülhetsz is, sőt nagyon jól kijön a játékban, hogy itt nincs bizony automata pilóta, GPS vevő, meg anyámkínja, itt puszta kezeddel (na jó, tudom, botkormánnyal) kormányozva kell végigszenvedned a kívánt távot (amit érdemes például viharban kipróbálni!).
A játék játszható pusztán billentyűzettel is, de ezt két Boeing-gel való lezuhanás, és egy helikopterrel való bepörgés és levegőben maradás után elvetettem. Ezt a játékot nem erre találták ki.
Az időjárás negyed órás frissítéssel letölthető a netről, vagy előre beállítható különböző körzetek szerint, mégpedig a típusa is és a változásának a sebessége is. A köd nekem kevésbé tetszett (lehet hogy a video driverem túl régi?), de a volumetrikus megoldású felhők, a villámok, a naplemente, az eső és a havazás is frankó.
A hangokkal voltam a legelégedettebb a játékban. Nagyon ügyeltek a fiúk mind a gépek (hajtómű, műszerfal, rádió), mind a természet (repülés közben is hallható) hangjaira (villámlás, eső…). Minden gép hangja egyedi (remélem a sajátja is egyben), és a választott nézettől függően változik is.
A grafika javult az előző részhez képest, de még messze van az, amikor majd minden várost fel lehet ismerni a nevezetességeiről és épületeiről. Maximumra állított részletesség mellett sem ismertem fel általam már látott városokat (remélem az amcsi városokkal nem ez a helyzet, de arrafelé még nem volt szerencsém kolbászolni), de ekkor már átment a dolog diavetítésbe. Persze minden mai szimulátornál igaz, hogy arra tervezték, hogy a használó jó magasan repkedjen vele a levegőben, nem úgy mint én, aki végigszáguldozott (a földön persze) egy 747-essel Los Angelesen, egészen Santa Monica-ig, 850-nel… Ilyenkor elég a kevés épület is, és a textúrák is faszán néznek ki messziről. A gra-fikához tartozik még, hogy megy a gamma több monitorral is (Matrox Parhelia rulez!).
Fizika. A repülés lemodellezése frankós, rendesen dobál a vihar, a gép átesik, ha nagyon felhúzom és lelassulok, minden úgy megy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. De! Mint minden rendes szimulátor-rajongó, megpróbáltam néhány gépet szétkenni a padlón, meg eltörni a levegőben. Bááázzz. Nem lehet. Alapbeállításban nem lehet épülettel, meg fákkal ütközni, de ha ezt bekapcsolom is, ahogy hozzáérek a házhoz, kép kimerevedik, és bejelenti a szerencsétlen, hogy ezt most elbaltáztam. Hát ezzel nagyon lelomboztak. Így már neki sem álltam más gépeket kergetni a légtérben, legázolás céljából. Elrontották a szórakozásomat. Ja, a másik. Megyek előre ezerrel (na jó 800-zal), és felrántom a gépet. Erre bejelenti, hogy túlterheltem a szerkentyűt. Hááááát… szívesen megnéztem volna, ahogy letörik egy szárny, vagy hasonlók.
Érdekességek: 24000 repülőtér lett a játékba építve, az előző rész 22000-e helyett. Szerte-szana a Földön. Még Magyarországról is néhány kisebb katonai, mint Szentkirályszabadja, meg Börgönd. Másik érdekesség: a leírások szerint két gépet összekötve lehet oktató módban együttműködni. Ilyenkor az oktató gépről lehet az időjárást, géphibákat beállítani, meg csetelve segíteni a pilótát.
Összességében nagyon kellemesre sikeredett a játék, így kipróbálásra mindenképpen javaslom mindenkinek, főleg ha a szomszéd csákónak már úgyis megvan. Attól félek legtöbbünk nem az a típus, akit egy ilyen stílusú játék hosszabban leköt, de valahol valakik úgyis veszik ezt a játékot, hiszen már több mint tízmilliót adtak el a sorozat darabjaiból világszerte… Tehát pilóták, pilótának készülők, és oktatócégek előre! Ja, és minden elismerésem a programozóknak!
Lock
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.