A március 23-ára esett európai premierrel végre kicsiny hazánkban is megvásárolhatóvá vált a Playstation 3 konzol, és vele együtt jelen cikkünk alanya, a Motorstorm is. Azt hiszem ez az a játék, melyre minden X360-as és PC-s gamer irigykedve kacsintgat.
A Motorstorm egy igazi Mad Max hangulatú világba kalauzol el minket, ahol őrült, törvényen kívüli futamokon kell részt vennünk. Összesen tizenkettő, sivatagos pályán kell bizonyítanunk, ahol nincsenek szabályok, és nincsenek bírók. Egyetlen cél a túlélés és a finisbe való eredményes megérkezés – ezt bizony az AI is nagyon jól tudja. Itt nincs könyörület, nincs tisztelet, ide mindenki nyerni jött. Jól hangzik mi? Na induljon a teszt, lássuk szépen sorban a kicsontozásra váró elemeket.
Az autók felhozatala kellemesre sikeredett, bár az elején még kevés érhető el. A járműveket 6 kategóriába sorolták: van motor, quad, buggy, rally autó, terepjáró és kamion, mindegyikben több modell és sokféle színezés. Minden csoportnak eltérő előnyei és hátrányai vannak, így gyakorlatilag bármely stílust is preferáljuk, találunk magunkhoz illő társat. Motorral és quaddal villámgyorsan lehet száguldozni, a buggy nagyon jól viselkedik a homokos, saras területen, a rally verda és a terepjáró pedig amolyan átmenetet képvisel a fürgeség és a nyers erő között. Kamionba ülve nincs előttünk lehetetlen feladat, és bár egy nagyon kicsit lomha a jószág, játszi könnyedséggel gyűri maga alá gyengébb ellenfeleit.
A versenyek során turbóval is gyorsíthatjuk járművünket, legyen az akár motor, akár kamion. A booster látványos löketet ad nekünk, amit egészen addig élvezhetünk, míg fel nem forrósodik a rendszer. Ha sokáig nyúzzuk, akkor először hatalmas szikrákat kezd el vetni, majd hirtelen elkezdenek remegni az autó elemei, és ha még ilyenkor sem vesszük el kezünket a turbóról, akkor néhány másodperc alatt berobban a sufni-tuningunk, darabokra szaggatva ezzel az egész autót. Igen látványos és nem kevésbé hangulatteremtő elem lett ez!
A törésmodellről csak jót tudunk elmondani. Minden ütközésnél horpad, hajlik és törik a karosszéria, intenzív igénybevételre pedig még a kocsiról is leválik. Nagyobb karamboloknál egész elemek hagyják el az autót, a csomagtartóból kirepkednek a pótkerekek, sőt egy magasról való földe térés után nem elképzelhetetlen egy tengelytörés sem. A motor kerekei látványos nyolcast formálnak egy-egy erős földet érés után, de az autóknál se ritkaság, hogy megadja magát a felfüggesztés.
Finomság, hogy versenyek alatt folyamatosan koszolódik a jármű, így a célban már szinte rá sem lehet ismerni a korábban csillogó-villogó verdánkra – főleg, ha jól meg is nyomorgattuk a kasztnit. A kamerakezelés hasonlóan jól sikerült. A versenyek során állandóan ugrál és csúszkál a kamera, kellő izgalmat nyújtva ezzel az amúgy sem mindennapi játékmenet mellé.
Apró hangulatteremtő elem, hogy motoron ülve egy gombnyomásra félreérthetetlen jeleket mutogathatunk a mellettünk száguldó ellenfélnek, ha pedig motoros vagy quados kerül mellénk, akkor azt akár le is üthetjük a cangájáról. Persze már láttunk ilyet a Road Rash-ban, de azért büszkék vagyunk a készítőkre, hogy nem feledkeztek meg az ilyen apróságokról sem.
A pályák nagyon jól felépítettek. A legtöbb map egy curcuit sablont vesz fel, így lehetetlen rajta eltévedni. Hihetetlenül szélesek, így akár három különböző útvonalat is választhatunk a verseny során, persze járművünktől függően. A változatosságról nem csak az alternatív irányok, hanem a „berendezés" is gondoskodik. Van, ahol kopár mezőn kell hajtanunk a verdát, és van, ahol térdig belesüllyedünk a sárban. Őrült futamainkat nehezítik a pálya közepén elhagyott roncsok, alkatrészek és hordók is, amiken bár szépeket lehet ugratni, mégis a játékos megzavarására kerültek oda. Az ugratásnál maradva még megemlítjük, hogy elszórva több ugrató is található a pályákon, ha kedvünk támadna néhány látványos mutatvány prezentálására.
A Playstation 3 erős hardvere lehetővé tette, hogy minden modern grafikai elemet beleépítsenek a játékba. Az autók és a pályák is éles, nagyfelbontású textúrát kaptak, így egy jó HDTV-vel feledhetetlen élményt ad a játék. Száguldás közben elmosódik körülöttünk a táj, lehet látni, ahogy a kerék felcsapja a sarat, többször egyenesen a kamerába.
A zenére egy szavunk se lehet. A Sony-s arcok olyan remek előadók muzsikáit importáltak a Motorstorm-ba, mint a Slipknot, a Curve, a Nirvana, a Pendulum, vagy a Primal Scream. Az ezen csapatok által képviselt rockzene kellemes összhangot teremt a sárdagasztós, agyament játékmenettel, kellő adrenalint pumpálva a TV előtt ülő gamer szervezetébe. A hangok szintén jól sikerültek, karambolnál mondhatni valósághű effektek hagyják el a hangszórókat, és a való életben bár még sosem ütköztem sziklafallal, azért hihető hangfájlokat sikerült ezekhez is párosítani.
A Motorstorm egyik legjobban zavaró tulajdonsága, hogy pocsékul kezeli a SIXAXIS gamepadot. A Nintendo Wii-hez hasonló mozgásérzékelős irányítás szinte használhatatlan lett a Motorstorm-nál: a legkisebb, alig néhány milliméteres fordításra vadul kifarol minden jármű, és kötélidegzetek kellenek ezután, hogy újra egyenesbe tudjuk hozni azt. Részünkről mi azonnal kikapcsoltuk ezt a funkciót, és könnyes szemmel temettük el a teljes kontrollert – legalábbis az első „bizonyításig".
Az irányításnál maradva még megjegyeznénk, hogy a gáz és fék gombok alapbeállításon a felső ravaszra lettek konfigurálva, ami szintén egy megújult elem a kontrolleren. Az új anyagból új formára öntött ravaszról könnyen lecsúszik az ember ujja, ami kifejezetten zavaró, ha több percen keresztül csak a köröket rójuk. Végül is ez legyen a legnagyobb problémánk, át kell állítani és kész! :)
Kicsit lehangolt minket, hogy közös száguldozásra csak az online multiplayer lehetőség áll készen, osztott képernyő nincs. Remek hangulatú partyjáték lenne belőle, ha legalább két ember egyszerre tudna rajthoz állni, de az legalább vigasztal, hogy a japán változatból még az internetes módot is kihagyták. A pályák és a járművek szegényes felhozatala mellett ez az, ami igencsak rányomja magát az értékelésünkre. Reméljük Downloadable Content formájában még bővülni fog a felhozatal, mert így hamar meg fogjuk unni a Motorstorm-ot!
Az autók felhozatala kellemesre sikeredett, bár az elején még kevés érhető el. A járműveket 6 kategóriába sorolták: van motor, quad, buggy, rally autó, terepjáró és kamion, mindegyikben több modell és sokféle színezés. Minden csoportnak eltérő előnyei és hátrányai vannak, így gyakorlatilag bármely stílust is preferáljuk, találunk magunkhoz illő társat. Motorral és quaddal villámgyorsan lehet száguldozni, a buggy nagyon jól viselkedik a homokos, saras területen, a rally verda és a terepjáró pedig amolyan átmenetet képvisel a fürgeség és a nyers erő között. Kamionba ülve nincs előttünk lehetetlen feladat, és bár egy nagyon kicsit lomha a jószág, játszi könnyedséggel gyűri maga alá gyengébb ellenfeleit.
A versenyek során turbóval is gyorsíthatjuk járművünket, legyen az akár motor, akár kamion. A booster látványos löketet ad nekünk, amit egészen addig élvezhetünk, míg fel nem forrósodik a rendszer. Ha sokáig nyúzzuk, akkor először hatalmas szikrákat kezd el vetni, majd hirtelen elkezdenek remegni az autó elemei, és ha még ilyenkor sem vesszük el kezünket a turbóról, akkor néhány másodperc alatt berobban a sufni-tuningunk, darabokra szaggatva ezzel az egész autót. Igen látványos és nem kevésbé hangulatteremtő elem lett ez!
A törésmodellről csak jót tudunk elmondani. Minden ütközésnél horpad, hajlik és törik a karosszéria, intenzív igénybevételre pedig még a kocsiról is leválik. Nagyobb karamboloknál egész elemek hagyják el az autót, a csomagtartóból kirepkednek a pótkerekek, sőt egy magasról való földe térés után nem elképzelhetetlen egy tengelytörés sem. A motor kerekei látványos nyolcast formálnak egy-egy erős földet érés után, de az autóknál se ritkaság, hogy megadja magát a felfüggesztés.
Finomság, hogy versenyek alatt folyamatosan koszolódik a jármű, így a célban már szinte rá sem lehet ismerni a korábban csillogó-villogó verdánkra – főleg, ha jól meg is nyomorgattuk a kasztnit. A kamerakezelés hasonlóan jól sikerült. A versenyek során állandóan ugrál és csúszkál a kamera, kellő izgalmat nyújtva ezzel az amúgy sem mindennapi játékmenet mellé.
Apró hangulatteremtő elem, hogy motoron ülve egy gombnyomásra félreérthetetlen jeleket mutogathatunk a mellettünk száguldó ellenfélnek, ha pedig motoros vagy quados kerül mellénk, akkor azt akár le is üthetjük a cangájáról. Persze már láttunk ilyet a Road Rash-ban, de azért büszkék vagyunk a készítőkre, hogy nem feledkeztek meg az ilyen apróságokról sem.
A pályák nagyon jól felépítettek. A legtöbb map egy curcuit sablont vesz fel, így lehetetlen rajta eltévedni. Hihetetlenül szélesek, így akár három különböző útvonalat is választhatunk a verseny során, persze járművünktől függően. A változatosságról nem csak az alternatív irányok, hanem a „berendezés" is gondoskodik. Van, ahol kopár mezőn kell hajtanunk a verdát, és van, ahol térdig belesüllyedünk a sárban. Őrült futamainkat nehezítik a pálya közepén elhagyott roncsok, alkatrészek és hordók is, amiken bár szépeket lehet ugratni, mégis a játékos megzavarására kerültek oda. Az ugratásnál maradva még megemlítjük, hogy elszórva több ugrató is található a pályákon, ha kedvünk támadna néhány látványos mutatvány prezentálására.
A Playstation 3 erős hardvere lehetővé tette, hogy minden modern grafikai elemet beleépítsenek a játékba. Az autók és a pályák is éles, nagyfelbontású textúrát kaptak, így egy jó HDTV-vel feledhetetlen élményt ad a játék. Száguldás közben elmosódik körülöttünk a táj, lehet látni, ahogy a kerék felcsapja a sarat, többször egyenesen a kamerába.
A zenére egy szavunk se lehet. A Sony-s arcok olyan remek előadók muzsikáit importáltak a Motorstorm-ba, mint a Slipknot, a Curve, a Nirvana, a Pendulum, vagy a Primal Scream. Az ezen csapatok által képviselt rockzene kellemes összhangot teremt a sárdagasztós, agyament játékmenettel, kellő adrenalint pumpálva a TV előtt ülő gamer szervezetébe. A hangok szintén jól sikerültek, karambolnál mondhatni valósághű effektek hagyják el a hangszórókat, és a való életben bár még sosem ütköztem sziklafallal, azért hihető hangfájlokat sikerült ezekhez is párosítani.
A Motorstorm egyik legjobban zavaró tulajdonsága, hogy pocsékul kezeli a SIXAXIS gamepadot. A Nintendo Wii-hez hasonló mozgásérzékelős irányítás szinte használhatatlan lett a Motorstorm-nál: a legkisebb, alig néhány milliméteres fordításra vadul kifarol minden jármű, és kötélidegzetek kellenek ezután, hogy újra egyenesbe tudjuk hozni azt. Részünkről mi azonnal kikapcsoltuk ezt a funkciót, és könnyes szemmel temettük el a teljes kontrollert – legalábbis az első „bizonyításig".
Az irányításnál maradva még megjegyeznénk, hogy a gáz és fék gombok alapbeállításon a felső ravaszra lettek konfigurálva, ami szintén egy megújult elem a kontrolleren. Az új anyagból új formára öntött ravaszról könnyen lecsúszik az ember ujja, ami kifejezetten zavaró, ha több percen keresztül csak a köröket rójuk. Végül is ez legyen a legnagyobb problémánk, át kell állítani és kész! :)
Kicsit lehangolt minket, hogy közös száguldozásra csak az online multiplayer lehetőség áll készen, osztott képernyő nincs. Remek hangulatú partyjáték lenne belőle, ha legalább két ember egyszerre tudna rajthoz állni, de az legalább vigasztal, hogy a japán változatból még az internetes módot is kihagyták. A pályák és a járművek szegényes felhozatala mellett ez az, ami igencsak rányomja magát az értékelésünkre. Reméljük Downloadable Content formájában még bővülni fog a felhozatal, mert így hamar meg fogjuk unni a Motorstorm-ot!
Slipknottól a Before i Forget van benne, ami a legjobb tőlük! :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.