Nem hiszem, hogy sokatok számára ismerősen cseng a TMNT. Nem csodálom, hiszen ez a rövidítés a játék angol címének rövidüléséből (és a film címéből) fakad. Igaz, magyar rajongók közt soha sem hallottam semmiféle rövidítést, így mindenki számára ők csak a Tini Nindzsa Teknőcök.
A négy tesó, akik felveszik a küzdelmet New York utcáit elözönlő gonosztevőkkel, hogy azok megkapják végső és jól megérdemelt büntetésüket. Az amerikai mozikban nem rég vetített film játék adaptációja az UbiSoft Montreal gondos kezei közt készült. Ezek a srácok készítették a Prince of Persia sorozatot, így a cél adott volt: egy olyan platform játék fejlesztése, amely ugyanolyan sikeres lesz, mint az előbb említett sorozat bármely része. Erre minden esélyük meg volt… Lássuk, végül is mit kaptunk kézhez.
Zúzó és ami mögötte van…
Aki még nem ismerné az alap sztorit (amit kétlek): az ifjú nindzsák egyszerű hétköznapi teknősök voltak, akik egy csatornában tengették átlagos hétköznapi teknőshöz méltó nyugodt életüket. Ám hirtelen egy különös radioaktív folyadék került a csatornába, ami őket és egy közelben lévő patkányt gyors evolúciós fejlődésre késztetet, aminek következtében emberi tulajdonságokat és méreteket vettek föl. A patkány, más néven Szecska mester, egy kínai harcművész szerzetes patkánya volt, amíg mestere halála után el nem menekült a csatornákba. Így a szerzetesnél tanult tudást kamatoztathatta is a fiaiként szeretett teknősök felnevelése és kiképzése során. Nevüket olasz művészektől „örökölték", így született meg Leonardo, a család vezér alakja. Raphaello, az erős, ám érző szívű harcos. Donatello, az ész, aki bottal rak rendet az ellenfelei közt. Michelangelo, a lelke a családnak, mellesleg ő a család bohóca is egyben. Így négyen felvették a harcot a világuralomra törő Zúzó ellen, a nindzsák minden tudását kamatoztatva. A családi összetartás és csapatmunka sikert hozott számukra és véglegesen legyőzték Zúzót. Nos a játék története is pontosan itt kezdődik el. A családi összetartás kezd felbomlani és idegen lények jelennek meg város szerte. Eközben Leonardo éppen a mester tanácsára küldetést hajt végre Dél-Amerikában és Raphaello New York utcáit próbálja egyedül megtisztítani Nightwatcher szuperhős álnevén. Ha ez még nem lenne elég a város egyik gazdag iparmágnása, Max Winters, furcsa ősi kőszobrokat hozat futurisztikus tornyába, és Zúzó régi nindzsa seregét felbérli az idegen lények begyűjtésére. Többet nem is árulnék el a sztoriból, mert még leleplezném a játék és film végkimenetelét.
Ugrálós, kardozós? Szerintem.
Tehát adott egy történet. Sok ellenséges nindzsa. Négy nagy tudású teknőc. Egy rejtély, amit meg kell fejtenünk, és a családot újra egyesítenünk kell. Tehát, mint látható minden adott, hogy egy játék ilyen jó alappal startolhasson. A TMNT az ugrálós, verekedős játékok közé sorolnám, a legkevésbé agresszívak közé inkább. A történet kezdetén egyedül fogunk csak küzdeni Dél-Amerika őserdőiben és New York „betonrengetegében". Igen, hát itt volt az első pozitív élményem a játékkal kapcsolatban. Ugyanis, ahhoz képest, hogy mennyire kötöttek a helyszínek a film miatt, így is sokszínűre és változatosra sikerültek a játékbeliek. Egyszer a házak tetején ugrándozva kell aprítanunk a rosszarcúakat, majd máskor a föld alá menekülve kell ugyanezt tennünk az elhagyott metróalagutakban vagy csatornákban.
A történetsorozat elején az Őserdőben való tombolásunk fantasztikusan jó lett. Egyedüli negatívum a pályákkal kapcsolatban talán az volt, hogy az egyetlen útvonal miatt kicsit megfoszt minket a szabadság érzetünktől. Reménykedtem benne, hogy az Ubis arcok ugyanolyan észveszejtő ellenségeket beraknak a játékba, mint anno a PoP-ba. Sajnos csalódnom kellett ismét. Az ellenségek néhány katona, Vörös Sárkány, Zúzó Nindzsa tagból áll. A változatosságot azzal próbálták fokozni ezen a téren a készítők, hogy egy ellenséges csoportnak három fajta támadója van. Egy könnyű, egy erős és egy távolsági ellenségre oszlanak, de sajna így sem nyújt elég változatosságot. Ellenben a főgonoszokkal, akiket igazi tökös legények közül válogatta a cég. Mindegyiknek megvan a saját gyengéje és csak a tesók együttműködésével győzhetők le. Említenék akkor pár szót a harc rendszerről is.
Ha egy harci jelenethez érünk hirtelen egy „Fight" felirat villan be előttünk, és ilyenkor nem haladhatunk tovább a képernyő egy bizonyos távolságán (mint egy láthatatlan ring). Támadásból mindenkinek 2 fajta van. Ütés, rúgás… Igen, jól olvastátok, ennyi. Nos, a fejlesztők így is megoldották a kombózás lehetőségét. Ha magasra ugrunk, az ütés gomb lenyomásával a földbe csapódhatunk, mely szétszórja ellenségeinket. Az ütés (vagy rúgás) gomb folyamatos nyomva tartásával aktiválhatunk egy olyan különleges képességet, mellyel minden ellenfelet egyszer megcsaphatunk villámsebesen. A játék ezen része nagyon elszomorított engem is. Így már kedvetlenül is, de „megszereztem" egy tesót. Megszerzés alatt, azt kell érteni, hogy ha egy pályán mindenféle akrobatikát bevetünk és tesókkal együttműködünk, mindig egy-egy testvér csatlakozik a csapathoz jutalomképen. Ekkor hívja föl figyelmünket Szecska mester, hogy egy család mindig összetart, még a csatákban is. Az öreget lefordítva hamar rájöttem, hogy a testvéreket válthatjuk oda-vissza a játék folyamán még harcok során is egy gombnyomással. Az ellenségek megritkítása végett ilyenkor a tesók együtt vehetik föl a harcot. Nos ezt úgy kell érteni, hogy minden teknőcnek van egy különleges támadási képessége. Ilyen Leonardo „bombája", Raphaello „ágyúgolyója", Donatello „sokkoló botja" vagy Michelangelo „pörgettyűje". Ezek a kombók igen jól sikerültek és még jól is néznek ki . Ugrálós részeknél is kihasználhatjuk a család közös, vagy egy-egy egyedi képességeit. Ilyen például Raphaello falon mászási képessége, vagy Donatello ugróbotja. Nagyobb szakadékoknál, pedig egymást átdobva lehet könnyedén átjutni. Természetesen a srácok a Herceg minden tulajdonságát „örökölték", így könnyedén futnak, vagy másznak föl a falakra.
Teknőcöt páncéljáról…
A játék lelkét meghajtó grafikus motor: JADE. Olyan játékokban láttuk mire képes, mint a Prince of Persia sorozat tagjai, vagy a Beyond Good & Evil. Mégis számomra úgy tűnt, hogy a játékból kifelejtették a készítők a kód nagy részét, ugyanis a játék kicsit ütött-kopott. Nem beszélve a textúrák méreteiről, ami mér tényleg csak hab volt a tortán. Ne értsetek félre, a TMNT nem ronda, csak az ember kicsit többet várt az UbiSoft-tól. Sajnos, hiába dobná föl a hangulatot a pályák, azok egyszerűsége miatt egy idő után unalmassá válnak így is, úgyis. Az effektek a harcok során jól néznek ki, de a játék alatt mindvégig bennem volt az a különös szájíz, hogy egy PS2-ről portolt játékkal játszom. Hangok terén nem lehet nagy panaszom. Az akcióban dús jeleneteknél felpörög a zene, habár mindvégig megmarad az adrenalin pumpáló háttérzene. A szinkronok profik lettek és humorosak. A teknőcök gyakran végig beszélgetnek egy-egy pályát egymást kicikizve. Ez a teszt vége felé kicsit idegesített már, főleg Miki, akinek minden második mozdulatomra volt valamilyen idegesítő poénja . Sajnos a grafika és egyéb beállítások finomhangolásáról szó sem lehet, hiszen minden beállítást csak a játékon kívül állíthatunk be.
Összegzés
A TMNT történetileg a toppon van, csak úgy, mint a film is. Csak a filmmel ellentétben itt a megjelenítés ronda lett, de ennek lehet sokan örülnek, hiszen így a játék feltehetőleg gyengébb gépeken is remekül fog futni. Játékmenet terén is feltűnnek a hiányosságok sajnos. Nem tudom az UbiSoft olyan sikeres játékok után, mint a Prince of Persia sorozat, vagy a méltatlanul elfeledett Beyond Good & Evil, hogy volt szegény rajongók szemét kiszúrni egy ilyen félkész termékkel. Igen, sajnos csak egy erős közepes játék lett a nagyszerű filmből. Lassan meg se lepődöm az ilyeneken, hiszen még egy igazán sikeres filmadaptáció sem került a piacra. (Már csak a Pókember 3-ban reménykedem.) Remélem a jövőben összeszedi magát ilyen téren az UbiSoft, mert még egyszer ilyen baklövést nem nézek el nekik.
Zúzó és ami mögötte van…
Aki még nem ismerné az alap sztorit (amit kétlek): az ifjú nindzsák egyszerű hétköznapi teknősök voltak, akik egy csatornában tengették átlagos hétköznapi teknőshöz méltó nyugodt életüket. Ám hirtelen egy különös radioaktív folyadék került a csatornába, ami őket és egy közelben lévő patkányt gyors evolúciós fejlődésre késztetet, aminek következtében emberi tulajdonságokat és méreteket vettek föl. A patkány, más néven Szecska mester, egy kínai harcművész szerzetes patkánya volt, amíg mestere halála után el nem menekült a csatornákba. Így a szerzetesnél tanult tudást kamatoztathatta is a fiaiként szeretett teknősök felnevelése és kiképzése során. Nevüket olasz művészektől „örökölték", így született meg Leonardo, a család vezér alakja. Raphaello, az erős, ám érző szívű harcos. Donatello, az ész, aki bottal rak rendet az ellenfelei közt. Michelangelo, a lelke a családnak, mellesleg ő a család bohóca is egyben. Így négyen felvették a harcot a világuralomra törő Zúzó ellen, a nindzsák minden tudását kamatoztatva. A családi összetartás és csapatmunka sikert hozott számukra és véglegesen legyőzték Zúzót. Nos a játék története is pontosan itt kezdődik el. A családi összetartás kezd felbomlani és idegen lények jelennek meg város szerte. Eközben Leonardo éppen a mester tanácsára küldetést hajt végre Dél-Amerikában és Raphaello New York utcáit próbálja egyedül megtisztítani Nightwatcher szuperhős álnevén. Ha ez még nem lenne elég a város egyik gazdag iparmágnása, Max Winters, furcsa ősi kőszobrokat hozat futurisztikus tornyába, és Zúzó régi nindzsa seregét felbérli az idegen lények begyűjtésére. Többet nem is árulnék el a sztoriból, mert még leleplezném a játék és film végkimenetelét.
Ugrálós, kardozós? Szerintem.
Tehát adott egy történet. Sok ellenséges nindzsa. Négy nagy tudású teknőc. Egy rejtély, amit meg kell fejtenünk, és a családot újra egyesítenünk kell. Tehát, mint látható minden adott, hogy egy játék ilyen jó alappal startolhasson. A TMNT az ugrálós, verekedős játékok közé sorolnám, a legkevésbé agresszívak közé inkább. A történet kezdetén egyedül fogunk csak küzdeni Dél-Amerika őserdőiben és New York „betonrengetegében". Igen, hát itt volt az első pozitív élményem a játékkal kapcsolatban. Ugyanis, ahhoz képest, hogy mennyire kötöttek a helyszínek a film miatt, így is sokszínűre és változatosra sikerültek a játékbeliek. Egyszer a házak tetején ugrándozva kell aprítanunk a rosszarcúakat, majd máskor a föld alá menekülve kell ugyanezt tennünk az elhagyott metróalagutakban vagy csatornákban.
A történetsorozat elején az Őserdőben való tombolásunk fantasztikusan jó lett. Egyedüli negatívum a pályákkal kapcsolatban talán az volt, hogy az egyetlen útvonal miatt kicsit megfoszt minket a szabadság érzetünktől. Reménykedtem benne, hogy az Ubis arcok ugyanolyan észveszejtő ellenségeket beraknak a játékba, mint anno a PoP-ba. Sajnos csalódnom kellett ismét. Az ellenségek néhány katona, Vörös Sárkány, Zúzó Nindzsa tagból áll. A változatosságot azzal próbálták fokozni ezen a téren a készítők, hogy egy ellenséges csoportnak három fajta támadója van. Egy könnyű, egy erős és egy távolsági ellenségre oszlanak, de sajna így sem nyújt elég változatosságot. Ellenben a főgonoszokkal, akiket igazi tökös legények közül válogatta a cég. Mindegyiknek megvan a saját gyengéje és csak a tesók együttműködésével győzhetők le. Említenék akkor pár szót a harc rendszerről is.
Ha egy harci jelenethez érünk hirtelen egy „Fight" felirat villan be előttünk, és ilyenkor nem haladhatunk tovább a képernyő egy bizonyos távolságán (mint egy láthatatlan ring). Támadásból mindenkinek 2 fajta van. Ütés, rúgás… Igen, jól olvastátok, ennyi. Nos, a fejlesztők így is megoldották a kombózás lehetőségét. Ha magasra ugrunk, az ütés gomb lenyomásával a földbe csapódhatunk, mely szétszórja ellenségeinket. Az ütés (vagy rúgás) gomb folyamatos nyomva tartásával aktiválhatunk egy olyan különleges képességet, mellyel minden ellenfelet egyszer megcsaphatunk villámsebesen. A játék ezen része nagyon elszomorított engem is. Így már kedvetlenül is, de „megszereztem" egy tesót. Megszerzés alatt, azt kell érteni, hogy ha egy pályán mindenféle akrobatikát bevetünk és tesókkal együttműködünk, mindig egy-egy testvér csatlakozik a csapathoz jutalomképen. Ekkor hívja föl figyelmünket Szecska mester, hogy egy család mindig összetart, még a csatákban is. Az öreget lefordítva hamar rájöttem, hogy a testvéreket válthatjuk oda-vissza a játék folyamán még harcok során is egy gombnyomással. Az ellenségek megritkítása végett ilyenkor a tesók együtt vehetik föl a harcot. Nos ezt úgy kell érteni, hogy minden teknőcnek van egy különleges támadási képessége. Ilyen Leonardo „bombája", Raphaello „ágyúgolyója", Donatello „sokkoló botja" vagy Michelangelo „pörgettyűje". Ezek a kombók igen jól sikerültek és még jól is néznek ki . Ugrálós részeknél is kihasználhatjuk a család közös, vagy egy-egy egyedi képességeit. Ilyen például Raphaello falon mászási képessége, vagy Donatello ugróbotja. Nagyobb szakadékoknál, pedig egymást átdobva lehet könnyedén átjutni. Természetesen a srácok a Herceg minden tulajdonságát „örökölték", így könnyedén futnak, vagy másznak föl a falakra.
Teknőcöt páncéljáról…
A játék lelkét meghajtó grafikus motor: JADE. Olyan játékokban láttuk mire képes, mint a Prince of Persia sorozat tagjai, vagy a Beyond Good & Evil. Mégis számomra úgy tűnt, hogy a játékból kifelejtették a készítők a kód nagy részét, ugyanis a játék kicsit ütött-kopott. Nem beszélve a textúrák méreteiről, ami mér tényleg csak hab volt a tortán. Ne értsetek félre, a TMNT nem ronda, csak az ember kicsit többet várt az UbiSoft-tól. Sajnos, hiába dobná föl a hangulatot a pályák, azok egyszerűsége miatt egy idő után unalmassá válnak így is, úgyis. Az effektek a harcok során jól néznek ki, de a játék alatt mindvégig bennem volt az a különös szájíz, hogy egy PS2-ről portolt játékkal játszom. Hangok terén nem lehet nagy panaszom. Az akcióban dús jeleneteknél felpörög a zene, habár mindvégig megmarad az adrenalin pumpáló háttérzene. A szinkronok profik lettek és humorosak. A teknőcök gyakran végig beszélgetnek egy-egy pályát egymást kicikizve. Ez a teszt vége felé kicsit idegesített már, főleg Miki, akinek minden második mozdulatomra volt valamilyen idegesítő poénja . Sajnos a grafika és egyéb beállítások finomhangolásáról szó sem lehet, hiszen minden beállítást csak a játékon kívül állíthatunk be.
Összegzés
A TMNT történetileg a toppon van, csak úgy, mint a film is. Csak a filmmel ellentétben itt a megjelenítés ronda lett, de ennek lehet sokan örülnek, hiszen így a játék feltehetőleg gyengébb gépeken is remekül fog futni. Játékmenet terén is feltűnnek a hiányosságok sajnos. Nem tudom az UbiSoft olyan sikeres játékok után, mint a Prince of Persia sorozat, vagy a méltatlanul elfeledett Beyond Good & Evil, hogy volt szegény rajongók szemét kiszúrni egy ilyen félkész termékkel. Igen, sajnos csak egy erős közepes játék lett a nagyszerű filmből. Lassan meg se lepődöm az ilyeneken, hiszen még egy igazán sikeres filmadaptáció sem került a piacra. (Már csak a Pókember 3-ban reménykedem.) Remélem a jövőben összeszedi magát ilyen téren az UbiSoft, mert még egyszer ilyen baklövést nem nézek el nekik.
És a King Kong? :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.